Aki most jelenleg szakitásban van...meséld el..hátha tanulság lesz mindenkinek!! (beszélgetés)

Hazudtam neki.

Haragszik, hogyha piálok buliban és nem mertem neki bevallani, hogy kicsit több volt így jött az ötlet, hogy azt mondtam belekevertek valamit a piába. Megbocsájtott pedig ez nagyon szemétség volt tőlem.

Majd megint az alkohollal kapcsolatban, nem mondtam meg neki, hogy ittam ,aztán furdalt a lelkiismeret, és elmondtam.

Az utolsónál. Egy barátom megkérdezte, h nincs-e kedvem beszállni hozzájuk harmadiknak az ágyba. Mondtam hogy nem, de átmentem hozzájuk, mert jóbarátok amúgy.

A sztorit megtudta a Kedvesem meg apró részleteket ami szerintem jelentéktelen és hogy már megint hazudtam neki. És ennyi. Én is hibáztam, ő meg ezután nem hiszi el, hogy nem történt semmi akkor este.

Jaj sajnálom!

Ezt jól teszed, erősnek kell lenned!

Mi volt az oka? Ha megkérdezhetem..

Azt hiszem most csatlakoznom kell ide is...

Tegnap szakított velem a párom és eléggé odavagyok, de nem hagyom neki, hogy lássa, hogy szenvedek...

:-(

nem hiszem hogy Te lettél volna a vesztes!!

Húh jó régen nem írtatok ide:) de én most írok:)

szóval bő egy hónapja voltunk együtt, de én éreztem már, hogy ez így nem lesz oké, igazából nem tudom mire vártam.. itt szerencsétlenkedtem, hogy hogy mondjam meg neki, erre meg ő nagy lazásan felhív, hogy szakítani akar velem. hát mondom ezzel nem vagy egyedül..

Nem tudom mire vártam, jól pofára estem :(

"tudják csak nem mondják mert nem akrják megbántani a másikat"

És az nem számít, hogy pont ezzel bánt?

Bocs ha ez nem ideillő,de ezt most találtam neten!

A legújabb trend: a szinglik után itt vannak a minglik!A mingliéletforma búcsút int a korábbi konvencióknak, és azt hirdeti, hogy egy egymásnak nagy szabadságot hagyó párkapcsolaton belül is megtalálhatjuk boldogságunkat – házasságlevél és közös lakás nélkül is.

Sziasztok,

Nekem pont a tegnapi nap folyamán mondta meg a párom, hogy nem bírja tovább folytatni a kapcsolatot és belefáradt.

Tudni kell, hogy eléggé két különböző ember vagyunk, de ennek ellenére nagyon jól megértettük egymást. Én eléggé féltékeny típus vagyok és most is ezért telt be nála a pohár. 2éve vagyunk együtt, együtt is élünk és többször volt már, hogy félig összepakoltam aztán mégsem jöttem el. Tegnap is ugyanazt mondta amit eddig mindig.

Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha tudta volna hogy hibázott és ezzel tudja jól, hogy sarokba tud szorítani. Mert pill. ugyanúgy csókkal váltunk el ma reggel is és semmit sem mondott pl. arról, hogy mikor költözzek.

Szerintettek, ha egy férfi szakítani akar, akkor azt meg is teszi... nem?

Ha én valóban komolyan gondolok egy szakítást akkor én már aznap összepakoltatnám vele a holmiait, vagy Ti hogy látjátok?

Nem akarok elköltözni tőle, szeretem, és jó lenne ha meg tudnánk beszélni ezeket a dolgokat...

Jó tanács az nekem is jól jönne....

Volt egy hosszú házaságom.4 éve vége lett.Majd bele döglöttem.Aztán jött egy másik fiú.Szerelmes lettem.3 évig együtt voltunk.Most én dobtam, másért.

Majd megszakad a szivem!! Szeretem még, de nem tudunk együtt élni.Bezárva érzem magam melette. Igér most mindent, megváltozik, nem zár be, nem lesz féltékeny stb...Nem tuudok 100 % osan nyitni az új felé, mert bennem van. Az új is már 2 éve vár rám, úgy érzi én vagyok az igazi....Én meg itt vagyok, jól összezavarodva.

Nevetségesek az érveim..A réginek pang a bankszámlája a hiitelektől!!! Könnyen ellakna nálam, én meg cipeljem a hátamon, azt mondja igyekszik, azon van, hogy dolgozzon és olyat alkosson ami majd rendbe teszi az életét....De könyörgöm én elváltam, egy rakat adósággal, gyerekkel, nekem se könnyü....még nehezebb együtt és bizonytalan is, ráadásúl belőlem akar erőt meriteni...

Az új meg a mese!!! Dolgos, rendezett, kiegyensúlyozott!!

Azt mondják, hogy az átlag ember inkább elvan rosszban, mert fél nyitni az új felé!! Fél az ismeretlentől!!És inkább marad a régi , rossz szenvedősdiben, mert az biztos és ismeri..

Én már azt sem tudom mit csinálok. 1 éve húzom, halasztom.Most léptem!!! Mégis fáj a szivem.Feladtam a harcot.Nem segitettem neki, nem akartam megtanitani élni, nem hittem benne, nem akartam a hátamon felhúzni. Most itt van valaki más , aki engem húzhatna!!Doppingolna!! Mégis félek, becsületesebb lett volna maradni?! - Igy olyan lettem, mint a volt férjem, az is ment a pénz után, a gazdag nőjéhez....

Csak azért vagyok szar, mert eljött értem a mese, talán, mert megérdemlem, mert sokat szenvedtem már?!!

Ma nem tudom!!

Tegnap szakítottunk a barátommal. Nem igazán szenvedek, már nem szeretem kihűltek az érzelmeim irányába. Hetek óta nem találkoztunk és úgylátszik ennyi elég volt hogy válságba kerüljünk. Ha nem szeretem akkor pedig felesleges (nem is tudnék) vele maradni tovább.

Hát ez ennyi volt. Májusban lettünk volna 2 évesek. Szép volt, de véget ért.

Ha terhemre lenne nem ajánlom fel!

Lehet jobb is ha egy "idegennek" öntöd ki a lelked!Én akkoriban leírtam mindent,egy olyan napló félébe!Nekem nem volt netes levelezőpartnerem sem!!!

Igen, tudom, hogy ami "halott" dolog, ahhoz nem szabad ragaszkodni, aminek vége, így kell legyen, de sajnos úgy érzem (még) ragaszkodásom nagyobb, minthogy el tudjam engedni. Sugalmazom magamnak, szuggerálom, hogy sikerüljön, de beletörik a bicskám. Tudod, amikor összeszorul a szívem, mert minden pillanatban rá gondolok, illetve kettőnkre, ennél hálátlanabb érzést még nem éreztem. Nem kívánom senkinek. Persze, hogy élni akarok, de olyan mintha a lelkem nem akarna. Az Ego-m tudatom igen, (pedig ez sérült ilyen kegyetlenül) mégis olyan, mintha a lelkem adná fel- Próbálok erőt szippantani, de nem megy, még sétálni sem tudok kimenni a levegőre. Itt ülök a szobámban, a gépet pötyögtetem naphosszat...

Egyébként Budapesti vagyok, zöldövezeti részen, bár most jobban örülnék, ha valami zajongó helyen lennék, mert elvonná, elnyomná a lelkem ordítását.

A munka jó lenne, érzem, de nem akarok erőszakoskodni, félek, hogy akkor pont azért nem alkalmaznának...

Olyan vacaknak érzem magam, de már nem is sajnálni akarom magam Önmagam előtt, és ennek ellenére fizikailag toprongy lettem. :S Nem akarom, mégis elhagy az erőm, szó szerint, bicsaklik a bokám, izmaim is ernyedtek, és ez megijeszt. Nem akarok belerokkani!!

Ahogy olvasom soraid,sok a közös bennünk...

Nekem sem maradtak barátaim,mert akik voltak azokat én magam mögött hagytam.Nem akartam tartani velük a kapcsolatot.."miatta"!Nekem sem volt munkám,mert közös vállalkozásunk volt!És egy percig sem akartam vele dolgozni!Mondjuk ez nekem hamar megváltozott...és az új munka teljesen lefoglalt!Talán nekem ebben volt szerencsém...

Amúgy merre laksz???

Jah!!!És ilyenre ne is gondolj,hogy NEKED SEM KÉNE LENNED!!!!Mert ez tudod,hogy nem igaz!!!

Az okosok szokták mondani:VÉGE=VALAMI ÚJ ÉS JOBB KEZDETE!