"Aki mindig igazat mond, nem kell, hogy mindenre emlékezzen." (beszélgetés)

Olyan ember nincs aki mindig igazat mond. Ferdítünk, szépítünk, füllentünk...

Gyakran nem önös érdekből, hanem hogy ne bántsuk meg a másikat.

Szerintem eléggé egyértelmű a mondat, hacsak nem én értelmezem rosszul. :)

Például mondjuk, hogy én csalom a páromat, és állandóan hazudozok neki, hogy miért jöttem később, hol voltam stb. Nyilván ha nem emlékszem, mikor mit hazudtam, elég könnyen lebukhatnék. Ha viszont becsületes vagyok, akkor nem kell emlékeznem, hogy melyik nap hol voltam, meg mit mondtam arról, hogy hol voltam, mert nincs mit takargatnom. Szerintem ez a lényege, és nagyon jó a mondat, nekem tetszik.

Hát 3 x kellett elolvasnom a címet. Először azt hittem, hogy kérdezi a fórumindító, de nem...

Akár ki is mondta, szerintem hülyeség:)

Igaz még nagyon korán van:)

Azt mondta; most sietek, de majd beszélünk. DDD

Amit írtál, igaz, de nekem jobban bejön, ha találkozom valakivel, és nem ezt kérdezi, hanem azt mondja ; (pl) megyek már másodszor a boltba.

vagy: rég találkoztunk, de mindig rohanok.

vagy: már megint itt futunk össze.:)

vagy: jó ha hajad, még mindig I-hoz jársz?

ezekre lehet egy szia után 2 szót mondani, és jobb....nekem, de ki, hogy.

Érted, amit akarok? Hogy ne mutasson tettetett érdeklődést, de érezzem, hogy "örült", hohgy látott....de éppen siet, éppen más gondja van.

De tudod, én meg igenis szeretem az ilyen udvariassági formulákat. Miért kellene, hogy az embernek csak őszinte barátai legyenek. Mondjuk kettő-három. Én igenis szeretem az úgymond "felszínes" kapcsolatokat is. Szeretem, ha vannak körülöttem emberek, akiknek csak kicsit ismerem az életét, és akik csak kicsit ismerik az enyémet.

Nem lehet mindig fetrengeni a húdenagyonigazvagyokcsakigazatmondokcarokmindenkire érzésben. Kell a lazulás, egy mosoly, amitől jobb kedved lesz, és lehet az első három mosoly nem lesz őszinte, de a negyedik már belőled is tisztán jön, de ez a negyedik nem jött volna létre az előző három "hazug" mosoly nélkül.

Bocsánat. Lemaradt a kérdőjel.

Én nem. Nem mondom el. Illetve kevés embernek. Én bizony hazudok: kösz jól.

És nem, én sem szeretem, hogy elmondják részletesen. Ergo: szinte elvárom, hogy hazudjon. Kivéve kevés ember, itt is. Akitől nem ezt várom.

De jó neked; meghallgatják? Tőlem csak megkérdezik, és már mondják: ők hogy vannak, mi van velük.

A legtöbb embernek ez bevezető kérdés, hogy őt meghallgassam. Nem szeretem...

Szerintem ha valaki csak szimplán kedves mással, az még nem "nyalás".

Lehet, hogy az a valaki mások szerint nem csinos, de ha "magához képest" jól néz ki, jobban mint szokott, akkor ugyan miért is ne dicsérhetné meg az ember?

A kendőzetlen igazság sokszor inkább a kegyetlenség kategóriájába csúszik.

Nem lehet mindig, mindenkinek az "igazságot" mondani.

Az igazság szerintem egyébként is relatív dolog.

Persze az elítélendő, ha valaki anyagi,erkölcsi, vagy egyéb haszonszerzés céljából hazudik.

Úgy látom itt mindenki tökéletes, mindig igazat mond, nem alkuszik.

Csak én vagyok ily selejtes, hogy igen, bevallom, szoktam.

Okés. Azt kell mondjam, ritka kivétel vagy.

Nyugodtan meg lehet kövezni érte, de elég sokszor bebizonyították már, hogy az ember elég sokat hazudik egy nap alatt is. Nem kell orbitális hazugságra gondolni. Ha megkérdezik: Hogy vagy? Elmondod, hogy: éppen fáj a kislábujjam, mert nyomja a cipőm, és közben görcsöl a méhem, mert éppen a második napnál tartok...etc. Vagy simán azt mondod: kösz, jól.

Nekem elvesztek a barátaim, mert nem vagyok hajlandó hazudni, inkább vagyok a családdal, mint hamis emberekkel körülvéve!

A férjem pont ezt szerette meg bennem.

Világ életemben egy dolgot utáltam (utálok) az a hazugság, mellébeszélés, igazság elferditése olyan igéretek tétele melyet nem tartanak be.

Jobb egyedül, mert nem csalódok. ;)

Néha hiányzik a társaság, de túlélem csinálok programot magamnak.

Máshogy vidítok.

Bocs! :)