Ajándékozás (beszélgetés)

Rendben :) Mondjuk engem nem győztél meg, de természetesen nem kell egy véleményen lennünk.

Az viszont tényleg érdekelne, hogy végül mire jutottál? Hogyan fogod kezelni az ajándékozás problémát?

Igen, így már jobb. 😁

Nem támadásnak fogtam fel, egyszerűen csak nem volt igaz, amit rólam írtál, így értettem hogy megvédtem magam. Részemről le is zártam ezt.

Szerintem kicsit mindannyiunkban bennevan ez a saját gyerekével kapcsolatban.

Bevallottan vagy sem,,nincsbenne sértő.

Nem szólnék neki, mert megharagudna és te lennél rosszként feltüntetve. Ha jó szívvel vásárolsz a kisfiúnak, folytasd továbbra is és próbáld meg lenyelni azt a békát, amit a sógornőd okoz.

Egyébként sajnálni való ha tényleg ilyen érzésekkel küzd, mert se neki, se a gyerekének nem lesz ez egyszerű.

Szerintem is érzik a gyerekek. Anyósom sokszor vigyáz az unokára úgy, hogy a szülők nincsenek ott, és mindig azt mondja, hogy sokkal nyugodtabb olyankor a kisfiú, és milyen jól elvan, eljátszik.

A helyzet pedig roppant érdekes, hogy várt, nem várt gyermek, mert nagyon várt gyerek volt, sokadik vetélés után jött össze a baba, csak éppen lányt szeretett volna. Mi is sokáig küzdöttünk, te ismersz minden infót erről, nekünk aztán mindegy volt, örültünk, hogy végre sikerült.

Ez nagyon szomorú. Szegény kisfiúcskát sajnálom. Most már több kutatás is van, ami alátámasztja, hogy a gyerek igen is érzi, hogy ha nem várt volt. Megérzi és nyomot hagy benne, hogy ha olyan elvárásokat támasztanak felé, amit egyszerűen képtelen teljesíteni.

Viszont akkor szerintem engedd el. Ha nem együttműködő, ha még arra sem veszi a fáradtságot, hogy azt meg mondja a saját gyereke minek örülne, akkor arra sem fogja, hogy a tiédnek örömet okozzon. Szomorú ez a helyzet, mondom, leginkább a kisfiú miatt.

Titeket is megértelek, mert bántó, de biztos vagyok benne, hogy egy idő után könnyen felül emelkedtek ezen a helyzeten és már előre mosolyogtok majd, hogy épp hány nap kell még a szavatossági idő lejártához. Majd köthettek fogadásokat is a férjeddel! 🙂 Nem elbagatellizálni akarom, de jobb humorral kezelni a helyzetet, mert szerintem a közeljövőben nem fog változni a hozzáállása.

Szió!

Érdekes, amit mondasz, mert a gyerekek születése előtt kimondottan jó ajándékokat kaptam tőlük. Tényleg nem akarom belemagyarázni a nem miatti féltékenységet, de egyrészt látom, ahogy a saját gyerekéhez viszonyul, és beszél róla (hallottam mikor egyszer mondta, hogy nem baj fiú, így is szereti 😲😲), másrészt látom ahogy a kislányomhoz viszonyul, mikor együtt vagyunk, elővesz egy erőltetett vigyort meg hangnemet. Elég jó emberismerőnek tartom magam, emberekkel foglalkozom a munkámban, és látom, amikor valaki nem őszintén viselkedik.

Mi pontosan így kezdtük az ajándékozást, mikor megszületett a kisfiú, megkérdeztük őket, hogy mit vegyünk, mi lenne jó, mire lenne szükség. Sógorom mindig közölte, hogy nem tudja, kérdezzük a feleségét, ő pedig mindig csak hümmögött, hogy nem tudja. Egyszer mondott egy könyvet, azzal hogy nem tudja a címét. 🤷‍♀️ Szóval mikor már többször ez volt, inkább próbáltuk magunk kitalálni azok alapján, amiket tudtunk. De anyósom is ugyanígy járt mindig, hogy sose mondták meg neki kérdésre, hogy milyen ajándékot vegyen. Ő több mindent megtud, hogy hogyan élnek, és sajnos mindig azt meséli, hogy nem bírnak el azzal az egy gyerekkel, saját életvezetési problémáik miatt is, és amiatt is, hogy nem tudnak maguk ketten jól kooperálni, inkább egymást hátráltatják, mint segítik, és ez nagyon nem jó.

Szió! 🙂

Megértelek, nekem is nagyon rosszul esne és nem is igazán tudnám hova tenni a dolgot.

Az jutott eszembe hogy milyen volt a kapcsolat a gyerekek születése előtt? Akkor is volt már ilyen - mondjuk úgy - furcsa ajándékozási szokása? Vagy korábban nem volt ebből gond?

Azért kérdezem mert tényleg nem tudom hova tenni, hogy a gyerek neme lenne a gond. Mármint persze, az embernek vannak elképzelései - bár szerintem a legtöbb szülőnek tényleg az az elsődleges, hogy csak egészséges legyen. De azt el tudom fogadni, hogy valaki nagyon lányra vágyik és érez kis csalódottságot, amikor megtudja az orvostól, hogy fiút vár. Ez eltarthat el fél napig, majd alszik rá egyet és utána már gondolatban fiúval tervez. Fiú neveken gondolkozik, fiús ruhákat nézeget és a játszótéren a kisfiúcskákat figyeli meg, szóval át áll az ember agya a másik nemre. De ha más nem, akkor legkésőbb a szülés után csak elengedi a kislányról dédelgetett álmot. Vagy nem? Engem ez most megdöbbentett. Hogy még ennyi idő elteltével is azért viszonyulna így a ti kislányotokhoz, mert ő anno csalódott. Nagyon szomorú, hogy ha ez áll a háttérben.

De visszatérve az eredeti témára. A véleményem, hogy ha részéről tudatos ez a fajta ajándékozás, akkor biztos, hogy rossz néven venné, ha szóvá tennétek neki és szerintem csak rosszabb lenen a helyzet.

Ha - feltételezve a jót - figyelmetlenségből, átgondolatlanságból teszi amit tesz, akkor talán nem lenne baj.

Esetleg próbáljátok meg, hogy felvetitek azt a lehetőséget, hogy mi lenne, ha a ezentúl konkrét ajándékot kapnának a gyerekek. Ők megmondanák, hogy a kisfiú minek örülne, ti megmondanátok, hogy a kislány mit kapjon. Én mindig megkérdezem sógornőmet, hogy minek örülne a kisfia, mert bár rendszeresen találkozunk, olyan gyorsan változik a kisfiú érdeklődése (egyszer mozdony, másik hónapban már dinoszaurusz a sláger 🙂), hogy én azt nem tudom követni. A sógornőm pedig egy konkrét ajándéknak a linkjét szokta átküldeni általában. Így tuti, hogy örül neki a gyerek és azért is jó, mert nem kapja két családtagtól ugyan azt.

És azért is jó ezt felvetni, mert még csak meg sem kell különösebben indokolni, így elkerülhetitek a konfrontációt.

Tehát elviekben egyetértesz velem, de gyakorlatban már inkább nem.

Nem mondom, hogy helyes a sógornőd hozzáállása. De te ezen nem fogsz tudni változtatni. Maximum viszályt szítani. Vagy elfogadod a helyzetet, és nem rontod a saját hangulatod emiatt. Vagy minden egyes alkalommal bosszankodsz. Nem fair, de ez van. Örülj inkább annak, hogy nem vagy rászorulva senki ajándékára, mert anélkül is mindent meg tudsz adni a gyerekednek.

Tudod, az elvárás egy olyan érme egyik oldala, aminek a másik oldala mindig a csalódás.

Mitől nem vérrokon a FI gyereke?

Rosszul értettem, hogy az FI férje és az ominózus sógornő férje testvérek?

Az egy dolog, hogy a sógornőnek nem vérrokona a gyerek, de a két férjnek mindkét gyerek az.