Ahogy szeretlek

A történtek csak megerősítettek abban, hogy mennyire szeretlek. Volt, amikor sokáig nem voltál velem és nem foghattam kezed, s nem láthattam két szép szemed.

Rossz volt úgy álomba merülni, hogy te nem vagy mellettem és csak a telefon másik oldaláról hallhattam a hangod.

Ilyenkor könny szökött a szemembe és nagyokat nyelve próbáltam mégis elrejteni őket, hogy te ne érezd a bánatomat.

De mindig tudtam, hogy erős vagy és én csak miattad maradtam erős. Amikor eljött az a bizonyos perc és te Isten kezében voltál, gyertyát gyújtottam és imádkoztam érted, teérted... hogy még sokáig együtt lehessünk.

Könnyes szemmel néztem a fényképed és visszagondoltam arra az időre, mikor megismertelek, minden pillanat lepergett előttem.

Féltem, de a szerelem, ami erősebb volt, legyőzte a félelmet.

Lélekben ott voltam veled, s szóltam hozzád, simogatva az arcod, annyit súgtam a füledbe:- Ne add fel! Ne hagyj itt! Szeretlek!

Úgy gondolom, hogy ezek a hónapok, hetek, amikor nem lehettünk mindig egymás mellett, ezek a napok, percek, órák, valójában a tanáraink voltak, akik próbára tettek és megtanítottak minket arra, hogy kell erősnek maradni, ha az adott helyzet úgy kívánja.

Hogy kell szeretni és kivárni, elfogadni, hogy kell bízni, remélni, kitartani.

Teljesen mindegy, mi történt eddig és mi fog történni ezek után, csak azt tudom, hogy szeretlek és melletted maradok, amíg csak élek! <3