Ágyi poloska a házban!

Március végén kezdődött.

Budapesten lakom, egy toronyház felső emeletén. Rendes, tiszta a lakásom.

Egyik reggel ébredés után csípéseket fedeztem fel a jobb csuklómon valamint a kézfejemen, 3-3 volt, egymáshoz közel. Pokolian viszketett, el nem tudtam képzelni, milyen rovar lehet felelős érte. Rövid gondolkodás után eszembe jutott, hogy a gondnok vagy egy évvel azelőtt említette, hogy valamelyik lakásban poloska jelent meg, de eleinte teljesen abszurdnak tűnt a gondolat.

Pár nap elteltével a csípések nemhogy nem múltak el, de kisebesedtek, fájtak, néha viszkettek. Pár nap múlva a másik kezemen is megjelent 3-3 csípés, hasonló tüneteket okozva.

Ezt már nagyon ijesztőnek találtam, rákerestem az interneten rovarcsípések képeire, és megfordult velem a szoba, ott voltak, a jellegzetes 3-as csoportos csípések, és a rettenetes diagnózis: ágyi poloska. Nem akartam elhinni, mi, poloska?! A XXI. században?! Az ÉN lakásomban?!

Az első ijedtség múltával megoldást kezdtem keresni, és akkor jött a következő, nem is tudom hány újabb döbenet: nemhogy megjelentek a poloskák, hanem iszonyatos mértékben el is szaporodtak az utóbbi néhány évben. Londonban, New Yorkban, a nagyvárosokban, és igen, itt Budapesten, Szegeden, és még sorolhatnám, szinte invázió van! Rengeteg ember szembesül vele, egyre többen vagyunk, akiknek ezt a szörnyűséget meg kell tapasztalnia.

Először megpróbáltam a házi módszereket, rovarirtó spray, gőztisztító, ágyneműmosás 60 fokon, vasalás, éjjel lámpafénynél alvás, stb., de pár nap után újra ott volt, ezúttal a hátamon a 3-3 csípés. Pánik, dühroham, este 10-kor átvonulás közelben lakó édesanyámhoz, menedékjogot kérve és kapva. Másnap hívtam rovarirtó céget, pár nap múlva tudott jönni, addig édesanyámnál alvás volt. Közben az interneten mindent elolvastam, ami a poloskákról fellelhető volt, de nem segített a lelkinyugalmam visszanyerésében, sőt!

A rovarirtó megérkezett, én jó negyedórán át faggattam, csak akkor hagytam végre dolgozni, mikor minden kérdésemre választ kaptam.

Kapaszkodjanak: az egész város fertőzött, főként a panelházak, de a régi bérházak közül is rengeteg, sőt, családi házban is van, könnyű behurcolni. Régi bútorral, esetenként újjal is, bár az ritkább, régi könyvvel(!), de ha van valamelyik szomszédnál, akkor jön a saját lábán is! Hozzám is így érkezett, a saját lábán, a fűtéscső mentén, az alsó lakásból. Ők irtattak, csak nem szóltak. Én mindenkinek szóltam, az összes szomszédnak, sőt, egy papírt is kitetettem a gondnokkal, hogy poloska fertőzöttség van a házban, irtasson mindenki, mert sosem lesz vége.

Nem szégyellem és azt hiszem, senkinek nem kéne ezt szégyellni, itt már kezdik belátni a lakók, hogy nem szégyen, hanem probléma.

Az első irtás után – nem túl nyugodtan – a saját ágyamban aludtam, megfelelő óvintézkedések közepette (ágy 10 cm-re elhúzva a faltól, fejtámla leszerelve, lepedő kétoldalas ragasztóval körbetekerve, én pedig teafa olajjal jól bekenve), nem nyugodtan, de szerencsére csípésmentesen. A második irtás 3 hét múlva következett, szükséges, mert csak ezután vállal a cég 3 havi garanciát a rovarmentességre. Nálam nem talált sem poloskát, sem nyomokat, semmit, valószínű, hogy egy-két menekült példány lehett csak, és mivel beszüntettem a táplálékforrásukat, ezért nem tudtak szaporodni. A második irtás után pár héttel egy döglött példányt találtam az éjjeliszekrény alatt, semmi többet, és összesen eddig két hónap és két hét telt el csípés nélkül, kezdek reménykedni, hogy sikeres volt az irtás.

Már csak anyagilag is remélem, eddig 20 ezer forintot fizettem a két irtásért, a többi költségről nem is beszélve, szilikon a fűtéscsövek köré, vákuumos tárolók az ágyneműtartóba, illóolajak, stb.

De miután a házban több lakás is fertőzött, nem vagyok biztonságban, visszajöhet bármikor!

És akkor kezdődik minden elölről...