Aggodalom (beszélgetés)

Mért hiszed hogy kihasználja!

Nekem volt egy szörnyű anyósom! Mindent eltűrtem, nyeltem, irányította a kicsi fiát, ahogy azt illik. Egy rossz szót soha nem mondtam, de én még 4 év után is megkaptam, hogy nem vagyunk egy pár, hogy én elszakítom a családjától, mindezt úgy, hogy távkapcsolatban éltünk! Egyszerűen az van, hogy most lehet hogy ő a legfontosabb az életében és ez egy idő múlva normalizálódni fog!

ok tudjak

en semmit nem csinalnek, vagyis elfogadnam, megbiznek a gyerekem iteleteben

Nem tudom mennyire nyugtat meg ha elmesélem az én esetem.

A férjem 10 évvel fiatalabb nálam. 20 éves volt amikor én 30, 3 gyerekkel. Nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, és együtt is maradtunk. Anyósom, kedves volt velem mindig, és lányaként fogadott. A lányaimat úgy tekinti mint unokáit, és a közös gyerekünk fiú. Most 15 éves, semmi különbséget nem szabott a lányok és közte. Nem mondom, hogy mindig mindenben egyetértünk, de megbeszéljük és vége. 18 éve vagyunk már együtt a férjemmel. Közben történtek eléggé súlyos dolgok, naplóban olvasható. De együtt vagyunk, és Ő ragaszkodik jobban hozzám mostmár (eddig is) mint én.

Annó, pont az én anyám volt az, aki kicsit sértett a megjegyzésével. Elfogadta a választásom, de hozzáfűzte, hogy gondolod, hogy hosszútávú lesz ez a kapcsolat? Elgondolkodtam ezen, és azt mondtam, ha 5 évig leszek csak boldog vele, akkor azt is megköszönöm neki. Ha lecserél fiatalabbra idővel, elengedem, mert minek kapaszkodjak olyanba aki mást választ?? Itt van, én is itt vagyok mellette a gyerekével. Most már addig, amíg én nem változtatok esetleg ezen... Nem a korkülönbség számít, hanem az, hogy mennyire passzolnak össze!

Amíg szeretet veszi körül őket addig ne bánd, hogy egy család lettek. Ha meg kell, akkor úgyis Te leszel aki segíthet neki. Próbáld elfogadni, mert neked fog fájni, ha ellened fordúlnának, vagy nem lennének hozzád őszinték.

Egy kapcsolatban soha nem a kor számít,csak az emberek hajlamosak mindig valamit,vagy valakit okolni ,ha nem jön össze.Korkülömségnél kézenfekvő,hogy "á,nem a mi hibánk,hanem a korkülömbség".

Szóval semmi köze a kornak,a szerelemhez.

A szüleidnek ,pedig bátran mondd el,ha nem értik meg,akkor is a saját életedet kell élned,nem az övükét jobbá tenned.

Még szép!:)))

De nem fenyeget ez a veszély,majd úgy intézem a dolgokat,hogy erre ne kerülhessen sor,inkább önszántukból igényeljék a "kiröppenést"....vannak módszereim!:))

Az én szoknyám melletti hely csak addig kiadó,amíg fel nem nőnek,utánna irány az élet,isten hírével!

Jó kérdés. Az enyém minden barátomat aki volt,nehezen fogadta,pedig csak 1 év volt szinte köztünk. A szüleim között meg 15 év...

Egy anyának, mindig úgy kell bánni a gyereke aktuális szerelmével,mint a leendő menyével, vagy vejével. Mert soha nem lehet tudni, lehet, hogy ő az igazi.:))

13 év! Soknak tűnik! De nézzük meg a másik oldalról, amelyen én vagyok!Fura, hogy épp most olvasom ezt, néhány napja jöttem össze egy nálam 12 évvel idősebb férfival. 20 leszek, ő most töltötte a 32-t.

A szüleim még nem tudják. Kicsit félek is tőle.

Viszont ott van Ő, akinek az első vagyok az életében, nincs anya, nincs munka, nincs haverok.és szeret, törődik velem.

Nem hiszem, hogy ez rossz lenne. Az élet, úgyis eldönti! Vagy rosszul gondolom?

Örülj neki!Ez azt jelenti,teljes és boldok életet él.:))))

Vannak olyan gyerekek akik még 30 évesen sem érettek arra ,hogy külön éljenek a szüleiktől.

Nálam ez nem fordulhat elő.Vagy sikerül arra tanítanom őket ,hogy önállók legyenek és egy idő után szabadon éljenek és döntsenek,vagy seggbe rúgnám őket,ha nem menne másképp:)))))25 éves kor,max.Ott vége nálam a szülői szerepnek!

Nehéz elfogadni egy 43 éves anyának, hogy felnőtt a fia. Szokj hozzá, és szeresd ahogy előtte. A választás meg maradjon az övé. A ritkább látogatásoknak is nyilván megvan az oka, hisz azt írod, hogy "nem lehet vele erről a témáről beszélni". Szavaid alapján, finoman szólva nem kedveled a választottat, pedig nem is veled kell élnie hane a fiaddal, és ő nyilván elégedett a nővel.

Én a fiam összes idáig létező barátnőjét kedveltem, és "szerettem". Nem tudhatom melyiket veszi el. És végül is mindben volt valami báj, vagy kedvesség ami megfogott. A fiamat is:DDD

Bocs, hogy ilyen sarkosan fogalmaztam.

Sajnalom! Hatha kinovi vagy eszhez ter.

Nem probaltatok meg beszelni a barataival vagy a testvere esetleg vele?

Nagyon csalódott vagyok én is,mert már haza sem jár nem érdekli mi van a szüleivel,testvérével.Szóval

olyan mintha mi nem léteznénk az ő számára.

Biztos,hogy fognám a fejem,de nem szólnék semmit.

Ő döntése,hát legyen!