A valóság

Ebben véleményem szerint a média játssza a legnagyobb szerepet, főleg a reklámok. Minden 5. reklám arról szól, hogy ne legyél ráncos, étkezz egészségesen, legyen szép-hibátlan a mosolyod, legyél fitt, sikeres, népszerű a férfiak körében. Ezzel még nem is lenne baj, hanem azzal, ahogyan ezt maga a média leadja. Szinte mindegyik reklámban nem lát mást az ember, mint 50 kg-os, agyonsminkelt, gyönyörű, divatos ruhában, trendi frizurás, szinte már természetfeletti azúrkék szemű, hófehér mosolyú, hibátlan bőrű nőt, aki minden férfi álma, ráadásul még sikeres is. Egy olyan női ideált állít be, amit csak számítógépen keresztül lehet megvalósítani. És sajnos ezt a férfiak és mi nők is elhisszük, hogy létezik ilyen a valóságban is. Igaz nem kizárt, de ez vajon mekkora arány lehet, talán 2 %. Ami valljuk be, elég csekély.

Ezért van az a sok anorexiás, bulimiás, önbizalom hiányos, depressziós beteg is. Hiszen ha megnézzünk egy reklámot, és utána a tükörbe nézünk, azt látjuk, hogy én bizony nem vagyok olyan, mint az a nő a reklámban. Így ez jön, hogy nézzek ki úgy, mint ő, csak semmi narancsbőr, ránc, súlyfelesleg, ezentúl én is méregdrága ruhákban fogok járni és csakis a pénznek, a sikernek és a csillogásnak fogok élni.

A kedvenceim pl. azok a reklámok, amikor egy 20 éves fiatal lánnyal reklámoztatják a ránctalanító krémet, vagy amikor egy csontsovány nő remekül szemlélteti a bőrfeszesítő krém hatását. Józan ésszel nevetségesek, mert nincs is szükségük ezekre a termékekre. Viszont mégis elhisszük, mert azt látjuk, hogy milyen sovány tuti, hogy ez a krém hatása, ha megveszem ezt a terméket tuti, hogy én is úgy fogok kinézni, aztán majd irigykedhetnek mások rám.

Azonban a nagy reklámcégek azzal nem számolnak, hogy a reklámjaik nemcsak a nőkre, hanem a gyerekekre is hatással vannak. 20 évvel ezelőtt egy 10-11 éves kislány még azt sem tudta, hogy mi az, hogy fogyókúra, trendi frizura – ruha. Most meg, egyre több ebben a korosztályban az anorexiás, bulimiás lányok száma. Sőt, ebben a korban is már folyik a lányoknál az egymás közötti megfelelési vágy. Ha az ember bemegy egy iskolába, akkor olyan érzése támad sokszor, mintha egy menő cég stúdiójában lenne. Tele csontsovány, agyonsminkelt, a legdivatosabb ruhában csevegő lányokkal, a reklámokból ismert krémekkel, smink felszerelésekkel. Mint egy reklámfilm forgatáskor.

Ez így valahogy nincsen jól. Nem kéne ennyire pszichésen függenünk a médiától. El kéne fogadnunk, hogy mindenkinek van valamilyen hibája. Hiszen ezek a nők, akik a reklámokban szerepelnek, ők sem tökéletesek, manapság számítógéppel sok mindent ellehet érni. Ha most kilépne a reklámból az egyik szereplő, smink nélkül, ráncos – pattanásos bőrrel szerintem az emberek 90 %-a nem ismerne rá. Pedig nekik is megvannak ugyanazok a hibái, mint nekünk, valós embereknek. Ők is megszenvednek a tökéletes alakért, nekik is van rossz napjuk.

El kell fogadni, hogy attól még, ha valaki több mint 60 kg-os, van egy kis narancsbőre, ránca, attól még lehet szép, sikeres, népszerű. Igenis nem szégyen az, ha valaki smink nélkül megy ki az utcára, vagy éppenséggel nem a legdivatosabb ruhát hordja.

Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor nincs szükségünk méregdrága krémekre, ruhákra, trendi frizurára, műszempillákra. A lényeg az, hogy adjuk önmagunkat, ne egy anorexiás, számítógéppel megalkotott női ideál határozza meg az életünket.