A túlélő

Hogy is lehetnék terhes? Megmondták az orvosok is, hogy itt már csak a csoda segíthet! Több, mint 6 év próbálkozáson és 2 sikertelen lombikon túl mégis mire számíthatott? Hiszen erre ment rá a házassága is... És ha mégis terhes vagyok... Miért így? Miért egy bevásárlóközpont budijában kell ezt nekem megtudnom?! Annyi szivfacsaro, negatív teszt után, mennyi az esélye, hogy pont ez a pozitív? Gondolt egyet es elment a barátnőjéhez. Ő már volt terhes, mégiscsak jobban tudhatja...

A 20 hetes kismama sirdogál. Borzasztó fájdalmai vannak. A felfázás még alapállapotban is megkínoz, hát még terhesen. Jaj istenem, itt jön még egy méhösszehúzódás...! Csak az aranyhalacskámmal ne történjen semmi baj!- imádkozik. Egyedül van otthon. Kedvese a világ túlfelén bolyong. Már beszélt telefonon a szülésznővel, aki nem sok érdeklődést mutatott. Feküdjön le, próbáljon megnyugodni, szedjen vörösáfonya cseppeket. - Van még ezen kivül valami jótanácsod, aranyom? Mondjuk megvizsgálni nem szeretnél?- Hívja a barátnőjét. Vigye be a kórházba. Ha kivágják az ajtón, visszamászunk az ablakon... Ekkor találkozott egy fiatal orvossal, akire ha csak rágondol a mai napig ökölbe szorul a keze. Ha már fiatalon ilyen barbár módon vizsgál, mi lesz ha már rutinból csinálja? Vele volt egy még fiatalabb orvos. Kis szőke fürtös. Ártatlan képű. Veszélyes kombináció egy szülész-nőgyógyásznál... A felfázás vége egy 3 napos kórházi benttartózkodás lett.

A 34 hetes kismama a 20 centis havat takarítja az autóról. A kedvese az autóban próbálja a szapora szívritmusát és mellkasfájdalmait csillapítani. Egy egyszerű szülésznővel találkozásnak és ultrahangos vizsgálatnak indult a mai reggel és egy infarktusközeli másfélhetes koszorúér-tágításos kaland lett a vége. Mindez 2 héttel karácsony előtt. A család náluk tölti az ünnepeket. A hó már napok óta szakad. A kismama még a házból is alig tud kijönni. Nincs más hátra, mint előre: elő a hólapáttal és takarítsuk az utat. Majd vásároljunk ajándékokat. Majd töltsük fel a hűtőt karácsonyra. A bendőjét tolja maga előtt, aranyhalacskáját biztatja, hogy ketten együtt minden problémát megoldanak majd. A közértbe inkább háromszor totyog vissza, csak nehogy megemelje magát. Naponta kétszer megy látogatni a párját a kórházba és imádkozik, hogy az ünnepekre javuljon az állapota- mindezt úgy, hogy a tömegközlekedés gyakorlatilag meghalt. Volt, hogy 45 percet várt a buszra a padon ülve, összefagyva. A Kedvest December 23-án engedik haza és egy nagyon boldog karácsonyt töltenek el szeretteik körében.

A 40 hetes kismama tűkön ül. A karjából mindenféle csövek lógnak. A hatalmasra nőt hordó hasát, próbálja úgy igazgatni, hogy az asztalhoz férjen és le ne egye a kórházi hacukát. Nagy a baba. Mondogatják. Meg kell indítani a szülést. A kiírt napon. Az szerencsét hoz, nem? Az elköltött ebéd után 3 órával miközben a párjával valami röhejes filmet néznek a tv-ben egy nagy poén csattanójaként a kismamát elárasztja a magzatvíz. 6 órával később, 80 perc erőltetett menetnek is beillő kitolással - a kis szőke fürtös, ártatlan képű doktorbácsi asszisztálásával - egy beakadt vállal és vakuum segitségével megszületett a 4500 grammos, 54 cm-es trónörökös. A kis család boldog. A 36 éves nő majd’ 10 évet várt erre a pillanatra, hogy rámosolyoghasson végre az ő saját csemetéjére. Aztán jön a sokk. Valami itt nem stimmel. Elkezd remegni és borzasztóan fázik. Az orvosok szavaiból csak egyetlen egy szó visszhangzik a fejében: vérzik. Kisfia születése után kb 20 perccel azon veszi észre magát, hogy kapaszkodik a kórházi ágyba, az orvosok rohannak vele végig a folyosón. Az újdonsült anyuka pedig nézi a feje felett elsuhanó neonlámpákat és arra gondol, hogy ilyen csak a filmekben létezik. Betolják a műtőbe, ahol már rengeteg ember műtéthez beöltözve várja őket. Itt fakad ki belőle a nevetés. - Aztaaaa! Hiszen ez tényleg a Vészhelyzet! Hol a Dzsordzskluni?- Az orvosok összenéznek és az adrenalinra fogják a páciens delíriumát. Hajnali 4-kor az intenzív osztályon ébred. Szomjas. Nagyon. A nővérek egy féldecis pohárból itatják. - Kiscsillagom, hozzál már ide egy emberi méretű pohárban egy jó nagy pofa hideg vizet, mert itt veszek szomjan!- Órákkal később tudja csak meg, hogy több, mint 4 liter vért veszített. Nem találták a vérzés helyét és okát. Valószínű egy ér szakadt meg a nagy baba és a hosszúra nyúlott kitolás miatt.

A 6 hónapos kisfiú eleven, életrevaló, huncut kis kalóz. Az anya tökéletesnek gondolja az életet. Ugyan mi is háboríthatná meg ezt az idilli gyönyörűséget? - gondolja Ő. Egy szép augusztusi napon egy étteremben a tükörben nézi magát, ahogy egy pohárból iszogat. A nyakára téved a tekintete. Akkor még nem szól semmit. Otthon, egyedül a fürdőszobában nézegeti a gégéjét, ahol is valamiféle gubó nőtt. Egyik napról a másikra? – csodálkozik. Elmegy a körzeti orvoshoz. Ártani nem árthat. Az orvos elküldi ultrahangra. Még aznap este az asszisztens csönget be hozzá egy levéllel: Másnap reggel menjen vissza a rendelőbe. Egyik vizsgálat a másikat követi: újabb ultrahang, majd biopszia egy orvos csapat veszi már körül, szinte hetek alatt. Radiológus, patológus, sebész, onkológus és egy endokrinológus. Az anya csak kapkodja a fejét és nem akarja elhinni az orvosok egyértelmű diagnózisát: papillary carcinoma – pajzsmirigy rák. Honnan? Mi ez? Miért? Mióta? Miért én? Miért most? A teljes gyógyulás és a túlélési esélyei nagyon jók. 90 % felettiek, de ez Őt akkor, nem igazán nyugtatják meg. A kisfia 8. hófordulóján operálják. A nagymama jön segíteni az apukának, aki habár nagyon lelkes, de munkájából kifolyólag sajnos nem tudott sok időt eltölteni a fiával.

2 hónappal később az anya újra kórházban, egy “luxusbörtönben” tölt el 4 napot. Radioaktiv jódos kezelést kapott. - Világítok a sötétben – viccelődik, de közben a szíve majd megszakad. A kisfia első karácsonya. És Ő nem lehet vele. Az apukájával a nagymamához költöztek, mert a közelébe se mehet. 3 hétig nem ölelheti,nem puszilgathatja, nem nézheti ahogy alszik, nem szagolgathatja a kis buksi fejét. Három. Hosszú. Hét. Otthon. Magányosan. A második hét közepére fogy el a tartása. Kiborul. Órákat sír. Barátai jönnek a segítségére, de nem maradhatnak Ők sem hosszú ideig. Veszélyes a közre, hiszen radioaktív sugárzásnak teszi ki őket. Ilyen hülyeséget…!

A hamarosan 38 éves nő ül az idős orvossal szemben. Remeg. Nem. Most nem fázik. Most az ideg dolgozik benne. Az orvos szöszmötöl. Úgy, de olyan nagyon szeretné megrázni, vagy inkább kiverni belőle a vizsgálat eredményét. Mondja már…!!! Hogy sikerült?! Maradt még pajzsmirigy, vagy akármilyen rákos szövet? Neagyisten áttét? Az orvos magában beszél. Majd végül kinyögi: minden lelete negativ. Gratulálok: maga egy túlélő! A 38 éves nő csak néz rá, nagy bociszemekkel, azt sem tudja, hogy hogyan köszönje meg. Majd feltápászkodik, már párás szemekkel hagyja el a rendelőt. Ereje a váróteremig viszi. Ott huppan le egy székre és tör ki belőle a zokogás. Az elmúlt másfél év minden keserűsége, minden fájdalma, minden a hormonok miatt feje tetejére állt jó- és rosszkedve. Igen, egészséges vagyok újra! A fiam második születésnapját már egészségesen fogjuk ünnepelni!

Mert egy túlélő vagyok!