A természet örökölhető-e? (tudásbázis)

Czeizel professzor azt mondja, a természet genetikailag is meg van határozva, bizonyos mértékig. Tehát egy részét készen kapjuk. Nagyon sokat számít, milyen környezetben nevelkedik a gyerek, milyen értékrendet, mintát kap otthonról, és milyen egyéb hatások érik a közvetlen környezetében a szocializáció során. És az is sokat számít, az ember mennyire figyelmes gyermeket nevel a sajátjából, ez alatt azt értem, képes lesz-e észrevenni olyan értékeket, gesztusokat a világban a gyermek, amikkel egyetért és esetleg el is sajátít, mert az ilyenek is gazdagítják az ő természetét.

Abban azonban FELTÉTLENÜL hiszek, és jól jegyezd meg: mindenki tud az lenni, aminek mások látni akarják! Ha Te most az apját látod benne, és ezt szóvá is teszed neki, azzal tereled akaratlanul is afelé, hogy valóban tényleg olyan legyen. Mert akkor már oda fog figyelni azokra a vonásokra, tudatosan, amik eddig önkéntelenek voltak.

Bizonyos mértékben "manipulálható" a természet, méghozzá úgy, hogy előre leírod neki, milyennek szeretnéd látni, de már úgy, mintha ezek a tulajdonságok valóban benne lennének. Pl. ha rajzol és tök béna, attól még mondhatod, hogy marha ügyes, és azzal az önbizalommal, amit ezzel megalapozol benne, valóban ügyes is lesz idővel. És ez sokkal komolyabb dolgokra is alkalmazható, mert az ember mindig lehet az, akit mások kihoznak belőle! Csak és kizárólag pozitívan állj a dologhoz, Neked is érdeked.

"Az okos szülő abból indul ki, hogy a gyerek NEM a tulajdona és nem a másolata. A még okosabb szülő nem kijelöli a gyerek útját, aztán mindent elkövet, hogy erőszakkal azon tartsa, hanem elfogadja, hogy saját útja van, és arra törekszik, hogy a vadhajtások lenyesegetésével ezen az ösvényen terelgesse. "

Itt a pont.

Gratulálok Neked, kevés ember aki ezt tudja:)

A gyerek alapvetően jónak születik, a rossz szülői mintákkal és a neveléssel viszont alaposan el lehet rontani.

Az okos szülő abból indul ki, hogy a gyerek NEM a tulajdona és nem a másolata. A még okosabb szülő nem kijelöli a gyerek útját, aztán mindent elkövet, hogy erőszakkal azon tartsa, hanem elfogadja, hogy saját útja van, és arra törekszik, hogy a vadhajtások lenyesegetésével ezen az ösvényen terelgesse.

A gyerek ellenállása azt jelenti, hogy gátolják a szárnybontogatásában, önállósodási törekvéseiben. Persze, van, amitől meg kell védenünk, de nem attól, hogy elesik, piszkos lesz, rendetlenséget csinál, meg ilyesmi.

Jól érzem, hogy ti már nem vagytok egy pár az édesapával?

A személyiséget a genetika és a tanult magatartásformák határozzák meg. Mióta pszichológia létezik folyik a vita arról, hogy ez a kettő milyen arányban befolyásolja a személyiség alakulását. Vannak szélsőséges kijelentések, de leginkább 60-40 %-ban egyeznek meg a kutatók. Tehát a nevelés fontos, és igen is van annyira fontos, hogy egy nem kívánatos örökölt személyiségvonást elnyomhasson vagy elirányíthasson az ember.

Nem, nem ez csak ez a szocializálás. Sokkal több rétű, tágabb foglom. Kérlek tanulmányozd a szakirodalmakat mielőtt ilyen típusú kijelentéseket teszel.

Igenis a magán bölcsőde is szocializál, ugyanis minden közösség szocializál.

Gyerek: Amikor megszülettem, mindenki örült. Amíg kicsi voltam, és okos, és kedves és szép, mindig tudták, kire hasonlítok.

Mama: Istenem, akárcsak az anyja!

Papa: Az ördögbe, szakasztott az apja.

Rokon: A megszólalásig szegény Jolán!

Apa: Mintha csak magamat látnám.

Anya: Azért talán rám is hasonlít egy kicsit.

Gyerek: Amióta nagy vagyok, nyegle, ütődött és idétlen, csak állnak és sóhajtoznak, hogy:

Mind: Kire ütött ez a gyerek?

Mama: Én nem tudom, de az anyjára biztos nem.

Papa: Én nem tudom, de az apjára biztos nem.

Rokon: Szerencse, hogy szegény Jolán ezt már nem érte meg.

Apa: Most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni!

Anya: Te vagy az apja, hát miért nem pofozod meg?

Mind: Nevelni kellene ezt a gyereket! Szigorúbban kellene fogni!

Szeretni okosan kell, a gyerek érdekét nézve:)

Nem vontam egy percig sem kétségbe, hogy nem szereted a gyermekedet. De gondolom örülnél ha minél kevesebb konfliktus lenne, ha szót fogadna, és nem lenne cirkusz, hiszti, dühkitörés.

Nem mondtam ilyet:DD Egy szülőnek szeretettel, de némi következetességgel is kell bírnia-szerintem:D

Ha pedig a kisemberrel elszalad a paci, akkor helyére kell tenni a dolgokat:)