A szülői mesterség

Eltelt 9 hónap, s megérkezik Ő, aki test a testünkből, hús a húsunkból, egy kis eleven csomag, akiért a teljes felelősséget mi vállaltuk.

Sokan csak most döbbennek rá, hogy valójában mekkora súlya van ennek az "édes tehernek".

Itt van egy kicsi emberke, aki teljesen ránk van utalva. Nélkülünk elpusztulna. Mi vagyunk hivatottak kielégíteni testi szükségleteit. És ami nagyon fontos - a lelkieket is.

A szülőség hatalom, s mint oly sokszor előfordult már a történelemben, ebbe könnyen bele lehet bukni.

Adj hatalmat valakinek a kezébe, s kiderül, hogy milyen ember valójában - tartja a mondás.

Csak itt sokkal nagyobb a tét. Egy Ember élete van a kezünkben, amelyet nagyon könnyen elronthatunk.

Egyesek próbálnak felkészülni rá, rengeteg szakirodalmat olvasnak, amelyek egy része gyermekkísérleten alapul. Viszont ez egy olyan "tantárgy", amelyből nap, mint nap vizsgázunk, és sokszor nincs tananyag, amit bemagolhatnánk.

A gyermekek, a csecsemők is (!) olyanok, mint egy mini adóvevő-érzelmeink hullámhosszára vannak ráhangolódva. Hiába szólunk hozzájuk mézes-mázos hangon, ha közben idegesek, feszültek vagyunk.

S csodálkozunk, hogy miért nyugtalanok?

A közléseink közel 90%-a nonverbális, azaz nem azon van a hangsúly, amit mondunk, hanem azon, ahogyan mondjuk.

Ezzel el is jutottunk ahhoz a nagy igazsághoz, hogy nem a szavainkkal nevelünk, hanem a tetteinkkel.

A gyerekek a legjobb tükrök arra, hogy megláthasd benne, milyen is vagy.

Figyeld csak egy napon keresztül, hogy mit csinál, mit és hogyan játszik.. Emlékeztet valakire?

Mennyit bosszankodsz amiatt, hogy 20 percig tart neki felöltözni, pedig már így is késésben vagytok, s közben te állsz a szekrényed előtt tanácstalanul, hogy mit kellene felvenned, amiben jól érzed magad...

Ez az utánzás később megnyilvánul társas kapcsolataikban is a bölcsiben, oviban és iskolában. Úgy próbálnak beilleszkedni a közösségbe, s megoldani a konfliktusaikat, ahogy azt otthon tőlünk látták - szeretettel, kiabálással vagy akár agresszióval.

És ezzel el is döntjük a további sorsukat. Minél inkább érzelmileg intelligens gyermeket "teremtünk", annál jobban fog boldogulni az életben.

Ennek első lépése, hogy az önbizalma, a pozitív énképe kialakuljon. Erősítsük meg számtalanszor tettekkel, hogy számíthat ránk, és segítsük kíváncsiságának pozitív kielégítését.

Az első 4 életév érzelmi tapasztalatai bevésődnek és maradandóak!

Ne az határozza meg szülői fellépésünket, amilyen hangulatban vagyunk, hanem legyünk következetesek, erélyesek és jók. A túl nagy szigor, a túlzott engedékenység és a közöny(!) mind méreg a gyermek lelkének.

Csak az találhatja meg az arany középutat, aki a "szívével" nevel...

A másik nagyon fontos dolog, amit nehéz elfogadni, hogy a gyermek csak biológiai értelemben a miénk.

Ettől elvonatkoztatva egy teljesen különálló individuum, aki nem azért érkezett, hogy a mi vágyainkat és céljainkat beteljesítse, hanem, hogy a saját sorsát élje.

Ebben kell neki segítenünk. Hogy szeretetünk ne érzelmi hínárként lehúzza, hanem támogassa a saját életének kialakításában.

Az igazán jó anyák megsejtik, ki lesz a gyermekükből, és el tudják engedni, ha eljön az ideje.