„A szeretet nem a mérlegen dől el, és az ember lelkének tisztasága sem!”

Az elmúlt pár hétben új közösséggel ismerkedtem meg, ahol már az első alkalommal "sikerem" volt. Nagyon megkedveltek és hívtak, hogy menjek közéjük máskor is. Hihetetlenül jól esett a tőlük kapott visszajelzés, aranyosnak és tisztának tartottak, ami azt hiszem a mai világban ritkaságnak számít. Legalábbis sok mindent mondanak az emberekre, de azt, hogy tiszták, elég ritkán lehet hallani. Itt persze nem a fizikai tisztaságról van szó, hanem a lelkiről.

Na persze azért nem mondanám, hogy én olyan tökéletes vagyok, dehogy is. Viszont úgy érzem, sokkal jobban tudok szeretni és megérteni embereket, mint általában mások. Kifejezetten nyitott vagyok és elfogadó. Annyira, hogy sokan vagy naivnak, vagy butának, vagy inkább le se írom minek tartanak emiatt. Pedig én azt hiszem ez nem butaság, mármint elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Azt sem tartom butaságnak, hogy képes vagyok az anyagi, családi és lelki gondjaim ellenére minden nap derűsen ébredni, örömmel dolgozni, vidáman mosolyogni az emberekre és bízni abban, hogy ha esetleg azt nem is kapom meg az élettől, amire vágyom, de azt mindenképp megkapom, amire valójában szükségem van. Lelkileg erősnek lenni, szeretni tudni és a jóra törekedni nem a kilók csökkenésétől tud az ember, de milyen könnyű ezt elfelejteni, jaj de könnyű! Persze fontos az egészség, a testi közérzet milyensége, de amikor ezeket veszem az első helyre, akkor úgy érzem elzárkózom és nem tudom megmutatni az embereknek magam, nem tudok nyitni feléjük és a súlyommal való törődés elfelejteti, hogy kaptam hivatást, ami sokkal többet számít.

Talán érezhető a soraimon, de azért leírom: vallásos vagyok. Azért nem nevezem meg milyen, mert nem szeretnék téríteni, nem ez a célom és egyébként is lényegtelen. Azért gondolom annak, mert azt tapasztaltam mostanában, hogy mindegy, hogy kiben/miben hisz valaki, önmagában az, hogy van hite, már az más emberré teszi, mint akinek nincs. Persze ez csak a személyes véleményem, nem tény.

Mondandóm lényege tehát az, hogy fontosak a testi tényezők az ember életében és ha valakinek fogynia kell az egészsége érdekében, akkor meg kell küzdenie a kilókkal, de vannak fontosabb dolgok is, amik erőt adhatnak. Ezek nem testileg determinálnak, ezek a lélekről szólnak, amit legalább annyira ha nem jobban fontos ápolni, mint a testet.

Kedves fogyókúrázó társaim! Ne felejtsük el, hogy szeretni bármennyi kilósan is lehet! Megbecsülni társaikat, barátainkat, családunkat elhízva is lehet! Én is küzdök még, küzdjetek ti is és ne adjátok fel, de az esetleges sikertelenség ne akadályozzon meg egy örömteli élet megélésében, ne legyen a boldogság feltétele a leadott kiló. Az élet szép, legalábbis akkor, ha annak akarjuk látni. Én annak akarom és annak is látom. Holnap is vidáman fogok ébredni, ahogy ma is vidáman hajtom álomra a fejem. :)