A problémamegoldás tanítása gyerekeknek

A kisgyerekekben még nincsenek meg olyan kognitív tulajdonságok, mint a rugalmasság és alkalmazkodóképesség, ebből sok konfliktus adódhat. A következő lépések nem arról szólnak, hogy teljesen átvegyük a kontrollt a gyermek viselkedése felett, hanem arról, hogy együtt megtanuljuk, hogyan legyünk fogékonyak egymásra.

1. lépés: Együttérzés

"Látom, hogy mérges vagy/hogy bánt valamit."

Tudatosítsuk benne, hogy halljuk és értjük, amit mond. Figyelünk rá és az igényeire. Próbáljunk együtt leülni egy asztalhoz. Ez segít abban, hogy az esetleges hiszi megakadjon. Maradjunk nyugodtak és fékezzük meg saját indulatainkat (ne feledjük, mi vagyunk a felnőttek a szituációban!). Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy a gyerekünk másként fejezi ki az érzéseit, mint egy felnőtt, mint mi magunk. Maradjunk empatikusak és adjunk időt neki, hogy elmondja, mi a problémája. Arra ügyeljünk, hogy ne túlozzuk el az együttérzést.

2. lépés: Meghatározás

Én úgy látom, az a gond, hogy még el kell pakolnod a játékaid, de te inkább a barátaiddal mennél hintázni.

Elmondod, miben látod a problémát és hogy mindenképpen nyitott vagy a megoldására. Méghozzá együttműködve vele. Beszéljétek át, hogy milyen igények merültek fel benned és benne, ezekben mi a különbség. Ez a megbeszélés alkalmas arra, hogy a gyermek lenyugodjon, a felfokozott lelkiállapota csituljon és érezze azt, hogy melléálltál a gondjában, figyeled, megérted és segíteni szeretnél.

3. lépés: Meghívás

Van ötleted, hogyan oldhatnánk ezt meg?

A te feladatod, hogy segítsd néhány ötlettel, de a fő cél az, hogy ő maga is gondolkozzon és találjon ki néhányat. Ha már van olyan ötlete, amelyben a te igényeid már részben teljesülnének, akkor használd ezt alapként. Például előáll azzal, hogy TE pakold el a játékaid, ő pedig kimegy játszani. Ajánld fel neki, hogy egyedül nem pakolod el, de szívesen segítesz neki benne, mielőtt kimehetne a többi gyerekkel. Fontos, hogy olyan megoldást találjatok, amellyel mindkét fél boldog.

Ha sokszor alkalmazod ezt a kommunikációs módot a konfliktusok esetén, ha rendszeresen közreműködő félként kezeled őt is a megoldásban, egyre könnyebb lesz együtt dolgoznotok.

Ne feledd, ha a fejedben már ott van egy megoldás-terv és azt próbálod mindenképpen átnyomni a gyerekeden, akkor nem a problémamegoldó módban vagy, hanem csak kontrollálni szeretnéd a konfliktust. Az a cél, hogy a gyereknek a problémamegoldást tanítsuk meg, ehhez pedig példaként is kell szolgálni.

Ha a három lépés sok neked egyszerre, akkor egy hétig csak az első lépést gyakorold, aztán a másodikat, majd később vesd be a harmadikat is. Ezt a hozzáállást is gyakorolni kell, önmagadat is tanítanod kell és mindenki különböző.

Hatékony, ha már 4-5 éves kortól elkezded alkalmazni ezt a technikát, de akár 10-12 évesen sem vagy elkésve. Minél nagyobb egy gyerek, annál nehezebb az "egyeduralkodó kontrollt" tartani felette és annál könnyebb egyenrangú félként bevonni egy probléma megoldásába. Érdemes megpróbálni! Az én gyerekeimnél bevált.