A legszörnyűbb az egyedüllétben, hogy amikor beteg vagy és... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Értelek. Másként értelmezünk - jellemző ez szinte minden témában a fórumozókra. Ki így, ki úgy gondolja...
Nekem már az elején úgy jött le, hogy nem egy egyszerű nátháról van szó.
Egyébként - lekopogom, kop-kop 😀 - nem vagyok beteges, már ami a komolyabb nyavalyákat illeti. Remélem, még nagyon-nagyon sokáig nem szorulok senkire. Bízom benne.
A vallomástevőnek a legjobbakat kívánom. 🍀
7 évig éltem egyedül. Kétszer szorultam másokra! Egyszer egy hasi műtét napján hazaérkezéskor és sajnos több napig isiász miatt, mert nem tudtam járni! 😩
Tény, most egy sima megfázásra gondoltam, nem tartós betegségre!
Nem mindegy, hogy az ember milyen korú, és az sem mindegy, hogy milyen betegsége van. Nagyon nem.
Ráadásul itt, a címben egyedüllétről, magányról van szó.
Te nem vagy egyedül. Örülj, hogy nem kell "istápolni".🙂
Ez már az én fejemben is megfordult, de a zacskós levest kihagynám. Ezért teszek meg minden tőlem telhetőt az egészségemért, minél később következzen be a baj.
Egy utca belim karácsony előtt úgy ment el, hogy este lefeküdt, reggel már nem lélegzett. Milyen jó lenne nekünk is kihagyni a kiszolgáltatottságot!