A legnagyobb bűn (beszélgetés)
Bűn egymáés becsapása
A legnagyobb ha politikusok teszik egy országgal.
Mert a "sötét oldal" ismérve a pusztítás, a rombolás. Mind önmagunkat, mind másokat. Nincs különbség. Ahogy sebzi önmagát, úgy másokat is. Ez az "aranyszabály" ellentéte. Nevezzük "ólomszabálynak". :))
Aranyszabály: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!"
Ólomszabály: "Gyűlöld felebarátodat, mint tenmagad!"
Tehát valahogy így. Az önpusztító folyamat, aminek másneve "ördögi kör", soha nem tapasztalhatja meg az örömtelibb állapotokat, amíg ki nem lép ebből a körből, tehát meg nem szakítja.
És legtöbbünk "megszokásból" vagy "élvezetből" (mazochizmus?) fenntartja ezt az állapotot, öntudatlanul, akaratlanul is másokat hibáztatva, másokban a bűnbakot keresve.
Erre jó a "tükör-példa". Hogy amikor belenézünk, és nem tetszik az ott látott kép, nem önmagunkat változtatjuk meg, hanem a tükröt törjük össze.
A másik ember is lehet tükör. A hiteles ember, aki ismeri önmagát. Őt is sokszor megpróbáljuk összetörni, de ő erős és mindig egyedül van.
Nem értem a mondatot.
Ha visszajössz, magyarázd el!
Köszi!
Ja igen.
Jó lenne, ha leszoknál a hazudozásról.
A tudatlanság a bűn gyökere, mert minden vétek onnan indul ki.
"Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."
Hogy érted, hogy saját-e?
Van(volt) ilyen ember a közelemben.
Nem tudok neki megbocsátani sehogy sem.
A tiz parancsolat leírja a bűnöket.
Régen készült, valamikor Kr. előtt.
A nyelvezeteis régi és maga a bűnök megfogalmazása is avitt.
A legnagyobb bűnnek nem lehet a hazugságot nevezni, mert mindennap hazudunk, még önmagunknak is.
A bírósági ítéletekből sem derül ki mi a legnagyobb bűn. Sokszor egy gyilkos kevesebbetkap, mint egy csaló.
Szerintem bűn az, ha valaki hazudik. Rendszeresen.
A buta környezete pedig elnézi, mert amikor véletlenül őszinte, akkor milyen kedves tud lenni. Egészen addig míg hazudik megint. És akkor kezdődik előlről az egész... A notórius hazugság rengeteget tud rombolni... :(
Érteni vélem, köszi, hogy válaszoltál.
Abban a pillanatban, ahogy önmagadat teljesen elfogadod, minden más emberrel kapcsolatban is megszűnik az ellenérzésed.
Ez a jel.
Ebből tudod, hogy jó szemmel nézed a világot.
A frusztráció a külvilág negatív visszajelzése.
Volt már ilyen részed?
Igen, ez egy általános megállapítás.
Mégis az vezérli a legtöbb életet, ami a frusztráció.
Pont nem azok az emberek szokták sajnáltatni magukat, fűnek-fának panaszkodni, akik nem szeretik magukat... Úgyhogy ebben igazad van.
Azt, hogy valaki nem szereti magát, finom apró jelekből lehet megállapítani, többnyire ezzel maga az illető személy sincs tisztában. Ilyen jelek például: nincs benne egészséges önzés és akarat, soha nem tud nemet mondani senkinek, mindenkit maga elé helyez, mindenkit meg akar menteni, felelősnek érzi magát mindenért, szabotálja a saját boldogságát, tönkreteszi a kapcsolatait, elutasítja azokat, akik jól bánnak vele, stb-stb.
szerintem meg olyan nincs is, hogy nem szereted önmagadat. mert aki azon siránkozik, mennyire nem szereti önmagát, mindenféle baja van a külsejével, egyéniségével, az életével, abban már benne van az, hogy sajnálja magát, foglalkozik magával, tehát igenis szereti magát, szeretné, ha jobb lenne kívül-belül, jobbra, többre értékelhetné magát
bűnnek nevezni hülyeség, mert ha ez a nem-szeretem-magam dolog fejlődésre, változtatásra készteti, az csak jó, pozitívum, ha pedig csak öndagonyázásra, akkor szimplán ostobaság és elvesztegetett idő, élet
Egyik sem bűn, amit említettél!!!
Állapot.