A legjobb haverom...

Régebben is szerettem volna patkányt, csak sajnos a legelső patim 2 hét után elpusztult (nem voltam még járatos a rágcsálók tartásában, így részben az én hibám is volt, hogy meghalt). 2008 nyarán elhatároztam, hogy ismét veszek magamnak egy patkányt. El is mentem az egyik kedvenc állatos boltomba és megérdeklődtem, hogy van-e patkány. Az eladó ki is tett egy kis dobozkát, amiben volt 5 patkányka (már voltak kb. 4-5 hónapos patik). Megérdeklődtem, hogy ilyen korban is elég tanulékonyak, és még képes megszokni a leendő gazdáját. Mondtam, hogy még nézegetem őket és rám hagyta a választást, egyedül annyit mondott, hogy vigyázzak, mert könnyen kiugranak a dobozból. Aztán szemügyre vettem az 5 patit. Végül is nem én döntöttem el, mert akit szerettem volna, az úgy félt tőlem, mint a tűztől... Így meghagytam a patkányoknak, hogy közeledjenek felém. Betettem a kezemet a dobozba és vártam.. Egy kis idő után egy fiú patika odajött és elkezdett szaglászni, mikor meg akartam simogatni, nem hátrált annyira, mint a többi, így megjegyeztem a mintát a hátán, és mikor visszajött az eladó megmutattam neki, melyiket vegye nekem ki.

Kivette és betette nekem egy dobozkába. Kifizettem és megindultam vele hazafele. Kicsit meleg volt, így szegénykémnek melege volt, és ki is volt akadva, hogy mért van bezárva valami sötét "izébe", de jól viselte azt a majdnem másfél órát, míg hazaértünk. Útközben megálltam egy kis kútnál, hogy a kezem kicsit összevizezzem és benyúljak hozzá, mondván nyalogassa le a vizet rólam, természetesen idegen voltam még számára, így nem igazán volt hajlandó lenyalogatni a vizet rólam:). Végül mikor hazaértem vele, nagyimék újra kiakadtak rajtam, hogy már megint hazahoztam egy új rágcsálót! De egy idő után megbékéltek vele (nagyim olyan szinten, hogy még el is lett kicsit hizlalva, de ezt később írom le).

A kis patit behelyeztem egy ketrecbe adtam neki enni, inni és próbáltam vele barátkozni. Igazából nem emlékszem annyira a legelső napokra, de viszonylag elég hamar megszokott engem. Aztán teltek a napok/hetek és egyre jobban elfogadott, mint gazdi. A neve Makesz lett (vajon honnan szedhettem ezt a nevet?). Egyszer úgy gondoltam, hogy felnyalábolom Makit, és elviszem sétálni. Kezembe vettem, és kimentem vele a környéken. Nagyon jól viselte, nem is ijedt meg egy hangos zajtól sem, pedig bevallom attól tartottam, hogy majd kiugrik a kezemből ha egy motor, vagy hangosabb autó elmegy mellettünk, de nem így lett.

No innentől kezdve, ha mentem az állateledelesbe vásárolni, Makesz velem tartott. Volt egy szokásom, hogy ha bicikliztem, felvettem az egyik pulcsimat és patesz pedig a pulóverem ujjában utazott :), így ő is jól elvolt amíg bicikliztünk, és egybe megóvtam attól, hogy megcsapja a szél. Megemlítem, akárhányszor meglátták, hogy patkánnyal sétálok, illetve bicajozok, elvoltak hűlve, hogy képes vagyok egy Patkányt tartani (nagyon nem zavartattam magamat, mindenki maga dönti el, hogy hogyan viszonyul az állatokkal). Aztán a neten beregeltem, egy rágcsálós fórumra, és néha volt szervezve fórumtali, amire vittem magammal Makeszt is. Volt nekem egy kis hátizsák, amibe rongyot tettem, és aztán Makeszt.

Nem volt ez ellen sem kifogása. Azt az utat amíg mentünk a vonaton be Pestre, a kezembe, és az ölembe töltötte, sokszor néztek rám furcsán az emberek, és volt, hogy a kalauzok se állták meg, hogy ne nézzék meg, mi van nálam. Makesz nagyon szeretett velem utazgatni, egy idő után már jól tudta, ha kiveszem a helyéről, és indulunk kifele az ajtón, akkor tuti sétálunk.

A kapcsolatunk nagyon jó volt, sosem volt félős patkány, egyedül a macskától tojta össze magát, olyan szinten, hogy egyszer kis híján megfulladt a ketrecében, elkezdett ugrálni összevissza a kecóban, és a feje beszorult a rács közé, még az volt a jó, hogy pont ott voltam, és szétfeszítettem a rácsot, hogy ki tudjam húzni a patkány fejét. Az ijedtségen kívül nem esett más baja. Viszont engem Makesz meg nem harapott volna sosem önszántából, mindig nyalogatta a kezemet. Be tanítottam annyira, hogy ha a kezemet nyújtottam neki, akkor ő egyenesen átmászott a vállamhoz. Néha kapott tücsköt vagy lisztkukacot, azt úgy behabzsolta, hogy nem is vettem észre. Viszont egy idő után már nem tudtam a vállamon hagyni, mert kissé elhízott a lelkem, így fognom kellett.

Egy alkalommal (2009) volt újra fórumtalálkozó, és én elvittem magammal Makeszt, meg még 1-2 rágcsálómat ha jól emlékszem. Jól elvoltunk, Makesz a kezemben és beszélgettem a többiekkel, míg egyszer megszólalt a házigazda, hogy tegyük már be Makeszt a többi hím közé. Először ódzkodtam tőle, mivel ismertem már jól a saját patkányom, de aztán addig-addig, amíg csak oda lett téve. Nem is volt gond az első 10 percben, szépen megvolt a többi patifiúval, még olyan kép is készült, ahol rendezgeti a fiatal pati szőrét, DE! Volt ott egy hasonló nagyságú hím patkány, mint Makesz, és sajnos vele kis híján összeverekedett. Mivel pont ott álltam és figyeltem, azonnal elkaptam a Makit, nehogy kárt tegyen a másikba, csak már annyira rámordult a patkányra, hogy automatikusan belém harapott...

Ha úgy vesszük önmagán kívül volt, és a hüvelykujjam és a mutatóujjam közti bőrrészt megharapta, az elején nem is fájt és meg is lepődtem, aztán valami oknál fogva elkezdte a fogát belemélyeszteni a húsba... Én meg csak féljajgatással és totál elképedve próbáltam leszedni a patkányt a kezemről, és amikor már majdnem átharapta a bőrömet, sikerült kiakasztanom a fogait a kezemből. (Innen tovább nem mesélem, csak annyit, hogy utána le lett fertőtlenítve, illetve Makeszt "büntiből" beraktam vissza a hordozójába, mert akkor már volt neki egy szép nagy hordozója). Aztán másnap megkaptam a tetanusz oltásomat, és megmutattam Makinak, hogy mit csinált velem... A patkány bocsánatot kért! (Most biztos meglepődtetek, de tudom, hogy az akkor bocsánatkérés volt). Tudta nagyon jól, hogy mit tett, és a sebet megnyalta a kezemen (kicsit sem látszik, hogy bele vagyok bolondulva az állatokba, még ezt is hagytam, és nem féltem egyáltalán, hogy elfertőződik, mert már megvolt a tetanusz oltásom, meg amúgy sem érdekelt). Ez az egyetlen olyan helyzet volt, mikor megharapott, és akkor is "bűntudata" volt. Aztán, egy idő után elkezdett neki egy daganat nőni az oldalában. Nem mertem megműttetni, mert nem lehet tudni, hogy jó vagy rosszindulatú daganat.

Végül 2010-ben megtudtam, hogy babát várok, minden állatot elajándékoztam és eladtam (ezt már az előző cikkemben leírtam). Így Makeszt is odaajándékoztam egy nagyon kedves tenyésztő ismerősömnek. Viszont Maki teljesen kiakadt, nem evett és nem lehetett megfogni, annyira kikelt magából és kétségbe esett, hogy hol vagyok. Összesen 1 hónapot töltött a tenyésztőnél, és muszáj voltam hazahozni, mert majdnem abba betegedett még jobban bele, hogy nincs velem és otthon. Így amikor elmentem érte, csak én tudtam kivenni a ketrecből, és azt a meglepődést, hogy én ott vagyok és megyünk haza. Az első 2 napban annyira boldog volt, hogy szinte repülni kellett volna már csak neki. Rosszul is éreztem magam miatta, amiért odaadtam, de tudtam nagyon jól, hogy ismim jól bánik az állatokkal és Makesszal is jól bán(t volna, ha engedte volna patim), de annyira ragaszkodott hozzánk, mintha nem is egy patkány, hanem egy kutya lett volna.

Így az utolsó hónapjait még velem töltötte, és amikor már látszott rajta, hogy már fájdalmai vannak, elvittem az orvoshoz és elaltattam. Egész úton a doki felé a kezemben utazott, és biztosan érezte, hogy az az életében a legutolsó sétánk. Próbáltam palástolni, hogy szomorú vagyok és mindjárt sírok, de sajnos nem ment valami jól, mert kis Makeszom nagyon nehezen akart elaludni.

Hazafele már nem bírtam, és szinte végigbőgtem az utat, nem is láttam, annyira könnyes volt a szemem. Még egy ilyen társam nem lesz, mint Makesz volt, sajnos a betegsége nagyon megviselt, és főleg a halála, de tudom, hogy Nagyon jól viseltem gondját, azt az 1 hónap külön tőlem hamar elfelejtette, és amíg élt rettentő nagy szeretetben volt része. Azért volt jó a kapcsolatunk, mert hagytam még a legelején, hogy Ő válasszon ki engem, és nem én választottam a tesói közül, nagyon szerencsések voltunk, hogy egymásra találtunk.

Makesz

Élt: 2008-2010.