A Kedvesem szülei eltiltottak minket egymástól... (beszélgetés)

Ne izgasd fel magad ennyire :-)

Nem hozzád szóltam, hanem válaszoltam egy másik fórumozó kérdésére.

Egyébként én megpróbálnék írni neki egy levelet. Azt csak elolvasná... Abban mindent leírnék őszintén.

Amúgy a nem legális dologra meg azt mondod, hogy nem publikus, stb. Ez oké, de ha ennyire titkolod, mégsem lehetett valami értelmes dolog, ergo az öregnek is lehet igaza... De mivel erről nem mondasz többet, mi sem tudhatjuk megítélni, hogy lehetne ebből a trutyiból kimászni - lévén, fogalmunk sincs, miért kellene bocsánatért esedezni...

Igen, nagyjából ezt gondolom én is, csakhogy baromi fáradt a harchoz. Az apja konkrétan azt mondta neki, hogy tudja, hogy igazságtalan, de ő jót akar a fiának....

Ez a legszemetebb dolog, amit mondhat az ember a gyerekének...

Ha jót akar neki én meg rosszat, akkor miért van az, hogy haza gyomorgörccsel megy és ha onnan hív, folyton panaszkodik, ha tőlem megy el, akkor meg feltöltődve és felszabadultnak érzi magát?

...ez költői k. volt...

Mennyivel könnyebb lenne, ha nem szeretünk volna egymásba kicsit se, nemhogy ennyire nagyon...

Nem az életét határozzák meg, hanem a közös vállalkozás romjain csemegéznek éppen,h mit lehet esetleg megmenteni, közös válságterven dolgoznak kőkeményen. A cég papíron a párom nevén van. így ha akarná, sem húzhatná ki magát a részvállalás alól, ő az apja egészségéért aggódik, nagyon kevés híja van annak, hogy agyvérzést kapjon, hogy élnénk utána? Biztos nem boldogan... Nagy terhek ezek, akármilyen erős felnőttnek...

Arra lettem volna kíváncsi, hogyan lehet egy keményszívű (és keményfejű) apóst puhítani...

Nem azt kértem, hogy értsétek, és a smile közben megint folynak a könnyeim, nekem ez nem megy...

Ha enged a zsarolásnak, mert akárhogy szépítjük ez az, sok mindent nem lehet tenni.

Én nem ismerem a körülményeket, de azt sem tartom általánosan jónak, hogy valakinek komplettül el kell tartani a szüleit, akik felnőtt korára ezentúl még arra is rátelepednek, hogy megszabják, kivel legyen kapcsolata.

Ebben az ügyben a párodnak kell lépnie, mert Ő az aki hagyja magát zsarolni.

Hidd el nem normális dolog, ha ennyi éves korban a szülők határozzák meg a Párod életét!

Az én Férjem édesanyja több száz kilóméterre lakik tőlünk, mégis engem választott és hidd el ez a normális!

Ezért nem tud senki tanácsot adni :-(

Nem fogom elárulni, azt hiszem, nem ez a lényeg és ha eddig terjed az értelmed, nem kell ám ide írni, láttam, hogy van elég fórum...

Segítséget szerettem volna kérni, de úgy gondolom, hagyom a francba, majd túl leszek rajta valahogy. Csak gondoltam, a lányom nem egy folyton síró mamit érdemel, nem is voltam sosem ilyen.

Inkább az a játszótéren mászókázós, versenyfutós, bújócskázós mami voltam, de most, fájó szívvel... nem megy. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget, legalább ezt is megpróbáltam...

Sajnálom :-(

Az én szüleim soha nem kívánnák tőlem, hogy miattuk boldogtalan legyek.

Ez nagy fokú önzés!

Én úgy tudtam elfogadni, hogy szeretem és nem akarom választás elé állítani, ilyet nem tudnék vele tenni. Ha igaz szerelem, akkor olyan, mint egy lufi: lenyomhatja bárki a víz alá, előbb-utóbb felbukkan valahol.

Ő azért fogadta el, mert egyrészt hullafáradt: a munkahelyén napi 10, de inkább 12 órát dolgozik (leginkább szellami munkát), hétvégén pedig otthon napi 16-ot (főleg fizikait), hogy boldogulhassanak a szülei, másrészt mindezt az ország másik végében, vagyis még utaznia is kell hozzá. Harmadrészt pedig úgy felbosszantotta magát az apja, hogy félő, jön egy újabb agyvérzés...

Mégis hogyan nézhetnék tükörbe, ha mondjuk a szerelmem velem marad, a szülei ezért kitagadják, már ha nem kapnak agyvérzést és nem feltétlen emiatt, hanem a jelenlegi elég kilátástalan helyzetük miatt, ennek egy tönkrement család lenne a következménye és rögtön utána egész biztosan rámenne erre a kapcsolatunk is.

Drágám megpróbált mindent, teljes elutasítás volt. Ezért gondolom, hogy nekem kellene vala,it tennem, de nem tudom, hogy mit....

"Nem legális úton kerestem nem túl sok pénzt"

Ez mit jelent?

Szomorúan olvastam a történeted, de elfogadni nem tudom, hogy felnőtt emberek hogyan fogadhatják el a családjuk "tiltását" ?

Kétlem, hogy valaha bárki is eltilthatna attól, akit szeretek.

Csak rajtatok áll!

Ne hagyjátok,hogy akadályt görgessen bárki a boldogságotok útjába.