A jövő már elkezdődött

Január, ősi magyar nevén „Fergeteg hava”, az év első 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában.

Az új esztendő egy új kezdet, amikor a tegnapra emlékezünk, és a jelenben a jövőt kutatjuk. A január elsejei évkezdés mindig nagy fordulat lehetőségeit és reményeit tartogatta az elmúlt korokban is. Az új év első napjához számos hiedelem, babona, szokás kötődik. Az év egyik legfontosabb napja, talán, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek (következtetünk ma is) az egész évre.

Sokan ma is gondosan előre tervezzük az év első napját-napjait. S hogy miképp zajlik le e fontos nap, a megszokott és módosíthatatlan forgatókönyv, tradíció, szokás és hagyomány tükrében? A ház asszonya és feje igyekszik a lehető legnagyobb békét és harmóniát teremteni a szűk családi körben. Lehetőleg együtt, nyugalomban eltölteni az év első napját a meghitt családi fészek melegében. Mondják, nem is szerencsés ilyenkor a házimunka végzésének túlzott szorgalmazása, sem semmiféle kötelezettség és köznapi restancia nyomását követni. Lehetőség szerint nem kezdünk az év első napján a szilveszteri buli-romok vagy rendetlenségek azonnali eltakarításába.

Kedves nőtársaim!

Örüljünk ennek az egyébként nagyon ritka, de értékes női munkatilalmi napnak – s ne feledkezzünk meg róla jövőre, meg azután sem! A régmúlt időkben e napon nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Régi falusi szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, s egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.

Ne felejtkezzünk meg a táplálkozási szokásokról sem: a hagyományos együtt étkezés fontosságáról e napon! Általánosan elterjedt hiedelem vagy babona szerint baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét. Viszont ajánlatos volt a disznó- vagy malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. Ilyenkor szemes terményeket ajánlatos fogyasztani – babot, lencsét, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak.

Egyéb források s hagyományok szerint újévnapi szokás volt, hogy a fiúgyerekek és a legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket.

Na és a jóslatok! Az újévnapi időjárásból messzemenő következtetéseket vontak le, illetve jósoltak. Ha szép idő volt, azt jelentette, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő. Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél – így tartották a régiek.

(...)

S hogy mit hoz a jövő?

Konfuciusz idézete elgondolkodtató: „Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!”

A varázslatokba, jóslatokba vetett hit egyidős az emberiséggel. Éppen úgy, mint a hiszékenységgel visszaélő csalók manipulációi is. Legyünk tehát ez ügyben óvatosak és megfontoltak! Jósjelek, babonák, hiedelmek (a jövőt illetően) – jut belőlük tucatnyi, de talán érdemes megfogadni, hogy idén (is) próbálunk jobban odafigyelni a másikra. Nem hatalmas, világmegváltó álmot álmodni, hanem kis, apró hétköznapi dolgainkba segítő kezet nyújtani jó szó, apró figyelmesség, kis áldozat formájában a családtagunknak, szomszédunknak, a hozzánk közel állóknak.

Talán sosem volt olyan nagyon szükségszerű egymáshoz önzetlenül közeledni, kezet nyújtani és összetartani, mint most, mai korunk lelki, erkölcsi, morális rövidzárlatának idején. Ne rekesszük ki magunk a szeretet, szerelem, a barátság gyógyító, hőt sugárzó varázsköréből!

Kahlil Gibran idézetével kívánok minden kedves olvasónak szeretetteljes, békés, boldog és sikerekben gazdag esztendőt: "A ma pedig ölelje át emlékezettel a múltat, és vágyakozással a jövőt."

Szerző: Nagy Csivre Katalin

Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával.