A helyes út? - A boldogabb életért (beszélgetés)

Fejezd be, én sok sok éve járom ide, ez a második egyetem, most én is passzívos vagyok, velem csak az a baj hogy lusta vagyok nekiesni normálisan, pedig nem vagyok hozzá hülye, ezt tudom. De köv. félévben folytatom. Én is 3 műszakos meló mellett csinálom.

Nagyon fontos a párkapcsolat is (az előző témában szinte végig én beszéltek egy nagyon friss és elég durva csalódásomról, amit csak magamnak köszönhetek), de szerintem könnyebb párt találni, normálisat, ha már legalább ez a teher eltűnik a fejed fölül, meg ha sikerül egy jól fizető állást is találnod, akkor két tehertől szabadulsz meg:) Így könnyebb keresni az igazit..

Szerintem folytasd! Én magamnak is meg neked is drukkolok. Amit most munkát csinálok, az a muszáj valamit dolgozni típusú meló, rühellem pl. a 3 műszakot, meg hogy nagyon kevés szabadidőm van, meg olyan emberek között vagyok nagyrészt, akiket meg muszáj elviselni. Előtte ugyanis mérnökök meg technikusok mellett dolgoztam, az "enyéim" között, ég és föld a kettő. És itt természetesen senkit sem szeretnék lenézni, mert a papír nem tesz emberré, de azért valami van benne hogy aki magasabb végzettségű az azért kapott már annyit az arcába hogy tudjon ember maradni, bár ez sem mindig igaz. Ha nem lennék itt pl. ez a szerelmi (részemről) pofára esés sem következett volna be, bár lehet hogy jobb is hogy keresztülmentem ezen a 1,5 hónapon mert legközelebb talán nem követem ezt a hibát el még egyszer :).

Kitartást!

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem egyesével írok vissza, de ahogy olvastam nagyjából hasonló gondolatokat osztatok meg.

A lényeg: Teljesen egyedül tartom fenn magam, a diákhitelem a vége felé jár (talán kb 2 félévig lenne még), ha pedig az egyetemen nem csúszok semmivel: kb 3 félévem lenne még vissza (szakirányom még nincs- a java még odább lenne-, az egyetlen kérvényemet hogy: had maradjak még felhasználtam..).

Nem tudok enni ha nincs pénz, így ha nem dolgozom nem megy az élet se, ha dolgozom nem megy a suli se. A párom (ugyan diplomásként) kb. 80e Ft-ot keres szóval nem vagyunk kisegítve, főleg, hogy laknunk is kell valahol, ami alsóhangon havi 50e, én diákhitelből max 40e Ft-ot tudok havonta előteremteni (félévente 5 hónapig), de ezzel is csak a szakdék felé sodródnék, mert összességében ez is csak kiadás lesz később. A hallgatói jogviszony megszűnése után 4 hónapod van elkezdeni a törlesztést, ha van munkahelyed ha nincs. Szóval nem a kitartásról meg az ilyen jellegű dolgokról illetve ezek hiányáról van szó, sokkalinkább a "ha nincs pénz ne is egyél" jelenségről. Most kb ott tartok, hogy takarítani is elmennék, de ne a hitelem nőjjön úgy, hogy semmi sem biztos. A szak amin vagyok, műszaki. Az a jó szakember, akiben ízig vérig benne van a szakma, a tudás. Szerintem ezzel a diplomával kevesen tudnak úgy elhelyezkedni, hogy valóban meg is állják a helyüket. Sajnons én is ismerek olyat, aki ezt végezte el, de nem mer elhelyezkedni a szakmában, mert attól fél, hogy nem tudna helyt állni, úgy ahogy a papírjától függően elvárnák tőle, így ő is az érettségizettek bérminimumáért dolgozik, +talán egy kis kiegészítésért.

A szakot nagyon szerettem, gyakorlatilag folyamatosan ebben az irányban tanultam.

Viszont látva a páromat, ( aki most még ugyan csak ennyiért dolgozik) állítom, hogy a szakmában rövid időn belül az egyik legjobb szakember lesz! Ha ő egy jó példa, akkor én ezt így nem tudnám csinálni. Minden ott van a fejében! És nem azért mert bemagolta anno, hanem TUD.

Tudom, hogy rossz gondolat azt hinni, hogy semmi sem történhet ebben a kapcsolatban, és a végletekig erre támaszkodni. De pont, hogy sokkal kiszolgáltatottabbnak érezném magam, ha úgy maradék magamra, hogy még kitudja mennyi és mi vár rám, mint úgy hogy sikerült elhelyezkednem (valószínűleg nem milliókért) de egy állandó helyen.

A cikk megjelenéséig eltet kb 2 hét, ahogy megírtam (ellenőrzések, stb..), így a döntés (ahogy többen is írtátok) kizárólag rám maradt, és kénytelen voltam feláldozni ezt az egészet, így igazából már nincs min változtatni.

Csak reménykedni tudok, hogy sikerül valahol elhelyezkedni, és "újra kezdeni"!

:) Csak nehéz.

Hogy lehet ezzel megbirkózni?Hogy igazából én most is szeretem,csak baromi rossz mellette társnak lenni:S...

Sziasztok!

Én párkapcsolattal tennék fel egy számomra nehéz kérdést. Járok valakivel 1 éve, de úgy érzem nem szeret túlzottan és nem is akar. Megragadt a kényelmes szinten, ahol nem kell felém semmit sem adnia, én pedig csendben tűröm és "várok" hátha majd talán egyszer jobb lesz.Mert hogy ezzel ámít.Úgy gondolom, hogy szeret, de nem annyira, hogy az nekem is jó legyen. Nem akar tenni értem,felém,nekem semmit sem.

A gondom, hogy nagyon nagyon szeretem, de tovább kéne lépnem. Igaz?

Ha már a végén jársz az egésznek, ne add fel! Ha nem akarsz benne elhelyezkedni, akkor sincs vész, amennyi energiát, stb beleöltél, kár lenne veszni hagyni, legalább ennyi haszna legyen a sok keserves hónapnak. Megcsinálod és eldöntöd mi legyen. Ha a tanulmányaid elején járnál, azt mondanám felejtsd el és pattanj, de a végén nem szabad feladni.

Lehet a kimerültség, a túlhajszoltság, a belefásultság beszél belőled és évekkel később egész másként tekintesz majd vissza ezekre a dolgokra! Hajrá!

Hát, igen. A diploma sokmindent kivesz az emberből: tűrést, nyugalmat, idegessé teszi, de ez a színvonalas képzés átka szerintem... Én is így jártam, a végére gyűlöltem az ország egyik elit iskoláját, ahová jártam, viszont kiváló diplomával, emelt fővel mentem állást keresni. Tudtam, hogy amelyik főnök ezt meglátja, félig nyert ügyem van. Így is volt.

Viszont akkoriban nem volt párkapcsolatom, nem is fért volna bele az időmbe. Hogy megbántam-e? NEM. Csupa nagy betűkkel, a szép diplomám miatt.

Ha ez a fiú szeret Téged, elviseli ezt az időszakot. És ha Te is szereted Őt, ennek a diploma megszerzése nem lehet akadálya. Én sem vagyok már az a vigyori, aki voltam, na és?

Ha rám hallgatsz, nem hagyod ott a sulit. Magyarország bürokrata állam, papírt ha nem tudsz felmutatni, hiába érdekel sokminden, max. öt számjegyű fizetésért fognak foglalkoztatni. Ma egyre kevesebb munkahely engedheti meg magának, hogy kiképzi a dolgozóit. A másik: szerinted, család mellett könnyebb lesz???

Szia!

Szerintem ne add fel. Tudom milyen nehéz. Nekem az érettségim előtt kb fél évvel anyukám halt meg, majd a főiskolai államvizsgám előtt meg apukámat veszítettem el de nem adtam fel és megcsináltam mind a kettőt. Sőt, a főiskola után tovább mentem még mesterképzésre is, és már a főiskola idejében is dolgoztam. Hétköznap iskola, hétvégén meg meló. Nem volt könnyű, főleg mikor a mesterképzést csináltam, de mivel nagyon akartam a dolgot ezért sikerült. Szóval kitartást.

Szia! Nem tudom hány félév van még hátra, de rengeteg energiád és pénzed van ebben a tanulásban. Nagyon sokat kínlódtál már érte. NE ADD FEL!

Csináld végig! Már nem állhatsz meg! Most fásult és fáradt vagy, de ez elmúlik! Túljutsz ezen és minden rendbe jön. Meglesz az amiért küzdöttél és ez boldoggá fog tenni! Ott a párod, aki melletted áll, és ahogy olvastalak szeret is. Aztán ketten mindent meg fogtok tudni oldani!:)