A ház fele az enyém, a másik a páromé. Ő beengedné, én nem... (beszélgetés)

Ez az egész alapvetően nem normális. Se a te hozzáállásod, se a "párodé".

Az ilyen környezet eleve nem gyermekek felnevelésére való, határa a veszélyeztetésnek.

Se az a minta nem 21. századi, amit a köztetek levő kapcsolaton át látnak.

Se az nem, hogy apuka mivel és kikkel foglalkozik rendszeresen, a saját otthonban.

Mert itt nem arról van szó, hogy a család együtt Mozartot, netán lélekemelő könnyűzenét zenélget, ami jó hatással lehetne a gyerekekre.

Szóval végülis nem hal meg senki, minden jó, csak a torka véres.

Nem arról van szó, hogy nem lehet hibázni, néha rossz irányba elindulni. Arról van szó, hogy ezt hogy kezelem a család érdekében, és mennyi időn belül.

Nálunk most volt egy komolyabb gond, szintén gyerekekkel kapcsolatos, a férjem csinált hülyeséget. Én felhívtam a védőnőt, mert úgy éreztem, hogy ezt jó, ha tudja szakember, ha ciki, ha nem ciki. Egy napig dühöngött a férjem, hogy én "feljelentettem". Elmagyaráztam neki, hogy ponthogy így nem jelentettem fel, csak jeleztem egy gondot. Másnapra lenyugodott, bement a védőnőhöz - aki tök aranyos - elbeszélgettek. Ez is volt a cél.

Azóta tartja magát ahhoz, amit kértünk tőle.

De igazából, ha ő nem így állt volna hozzá, akkor se lennék a férjem "bűnrészese", akkor is a gyerekek érdeke az első.

Nem az a legfontosabb a nevelésben, hogy szórja-e a gyerek a homokot a homokozóban, hanem alapvetően az, hogy milyen "fajta" embereket lát maga körül. A mintákat is azokról veszik majd.

Mert haragudott rám, ugyanis előtte legalább 10 percen keresztül szólongatott, hogy figyeljek a gyerekekre, csak ezt én nem hallottam. Ezt hallotta ez a bizonyos beszólogató munkás is, és ezért kezdte el mondani a magáét. (én pedig a barátnőmmel beszélgettem munkaügyben, ezért sz@rtam a gyerekekre, kb 10 percig. Micsoda bűn )

Na szóval röhögök rajta már énis, de az biztos, hogy az a bizonyos nem fog többet ide jönni.

Váratlanul mindig beeshet vendég, főleg ha rokon. Még, rövid időre, egye fene jöjjön be a pár fős idegen kísérete, de akkor azok csöndben megvárják. a zavarásért elnézést kérve. A sógornak kellett volna rendet tartani, de az ő helyében ebből nem csinálok rendszert, ha a munkásaimnál nem tudom elérni, hogy tisztességesen és tisztelettudóan viselkedjenek.

Végül is, jó, hogy megoldódott a helyzet.

Ha egy kapcsolatban már eleve nem a család vagy akár csak a párkapcsolat érdekét és kapcsolati épségét szem előtt tartva, hanem a tulajdoni hányad alapján hoz vagy nem hoz valaki a házba vendégeket, akkor már megette a fene.

A normális eleve az lett volna, hogy előre megbeszélni, és közösen döntést hozni. Mindketten ragaszkodva a közösen meghozott döntéshez, és a saját párommal együtt, azaz nem ellenfélként, hanem szövetségesként fellépni.

Szereted? És ő szerinted szeret téged, ha engedi, hogy így beszéljenek veletek a saját közös otthonotokban?

Hidd el, az a pasi, és a többi is hívva van hozzátok, ebben legyél biztos...

Idióta az a férfi, aki nem tartja kőkemény melónak egy 5 tagú családról való gondoskodást.

Ha valóban szereted, akkor a konfliktust neked kell megoldanod.

Szép kis "párod" van van; még viccbôl sem mondanék ilyet;

inkább marharépának cimkézném!

Az a véleményem, hogyha valaki elmegy valakihez az otthonába, kutyakötelessége lenne a maximális tiszteletet megadnia a ház asszonyának. És leginkább alkalmazkodni, hiszen nem csupán nô, hanem feleség és gyermekek anyja!

Szóval nem pofátlankodom, gúnyolódom rajtuk, nem oltogatom a férjet a felesége ellen!

Sajnos itt már alapból probléma van a házaspár kapcsolatában. Nem is csodálkozom, mert én sem örülnék, ha kéretlen-faragatlan egyén folyamatosan kellemetlenkedne az otthonomban (tulajdonrésztôl függetlenül!