A fiatalabb srác (beszélgetés)

Nem biztos, hogy szívesen kapcsolatba bonyolódnék "csak" azért, hogy a gyereknek legyen pótapja. Azt gondolom, hogy ugyanúgy mint anya, apa is csak egy van.

Tudom, hogy szüksége lenne egy férfi-mintaképre...de én most nem érzem, hogy bele tudnék menni egy másik kapcsolatba, főleg úgy, hogy az előzőből még kinn se vagyok teljesen.

Én még nem tanultam meg hallgatni a megérzéseimre. Pedig nagyon spirituális vagyok. A lelkem sokszor nem csak halkan suttog hozzám, mikor baj van - hanem ordít.

De mikor az ember annyira vágyik a szeretetre, hinni akar. Még akkor is, ha semmi értelme.

Se küzdeni, se megtartani.

Én is tapasztaltam már nagyon sok mindent, és a radarjaim ki vannak hegyezve a szélhámosokra, és ha kiszagolom őket, rögtön lepattintom. Amíg eljön a megfelelő, találj egy hobbit, valamit, ami feltölt, amitől jobban érzed magad.

Vannak jelek, amikből látszik, ki a szélhámos. És a megérzések is mindig jók.

Jó pár éve (olyan 6 év körüli lehetett a kisfiad) végigolvastam a naplódat: nem volt piskóta, amit megéltél.

Sajnálom, hogy szétmentetek az apukával, mert nagyon jó párosnak tűntetek.

Felfüggesztettem.

Jelenleg 39 éves vagyok. Ezt azért tartottam fontosnak közölni, hogy érzékeltessem: túl vagyok már mindenen, amin csak lehetett.

Mivel a gyermekem apja szintén regisztrált tagja a Hoxa portálnak, és van még bennem tisztelet az irányába, nagyon nem bonyolódnék bele a dolog kifejtésébe, mert egyrészt nem akarom megbántani, másrészt nem szeretnék neki támadási felületet adni, harmadrészt pedig lövésem sincs, milyen néven regisztrált.

A csalódásom egy része nem hozzá köthető - igaz, hogy ő is fiatalabb tőlem.

De hát akkor eddig sem lett volna akkor szükséged az igazira! Vagy most hirtelen túl sok lett a rossz élmény és felfüggesztetted a párkapcsolatosdit?

Tulajdonképen miért nem fér bele most számodra egy kapcsolat?

Valóban nem az életkor jellemzi az embereket általában. Egyszerűen nem feltétlenül Téged kerestek, ám talán férfi lévén a leppattanót sem szerették volna kihagyni :).

Nincs szükségem az igazira.

Most gyakorlatilag olyan élethelyzetben vagyok, amibe nem fér bele kapcsolat senkivel.

Még ha lenne is rá esélyem, a közeljövőben akkor sem tervezem. Ahhoz még túl frissek a negatív élményeim.

Most szeretnék önmagam lenni, szórakozni, élvezni az életet.

Nem én kezdek a fiatalabbakkal, hanem ők velem.😁

Nem az életkorral van itt a probléma, hanem az életkorral járó sajátosságokkal, mint a tiszteletlenség, felszínes, csapongó érzelmek...stb - de ezzel nem általánosítanék inkább. Mert persze ez bármelyik életkorban jellemző lehet egy emberre.

Valóban tárd ki a szívedet, különben nem találod meg az igazit! Ugyanakkor egyre több tapasztalatot kell szerezned, hogy idejében ki tud szűrni a számodra káros egyéneket.

Szerelmet ne nehéz színlelni, de ha tapasztalatot gyűjtesz, akkor előbb-utóbb ráismersz, kinek az érdeklődése őszinte.

De gondolom, most a fiatalabbakkal már nem kezdesz majd ;)

Nem voltam.

Aki ki van éhezve a szeretetre, azt a legkönnyebb átverni. Főleg, mert hisz a szép szavaknak - mert hinni akar.

Nyomják a neten mindenfelé a pozitív nézeteket valló mantrákat, ami nagyjából arról szól, hogy ha pofára estél, csak áll fel, tárd ki a szíved kapuját, hogy besétálhasson rajta a boldogság, és így tovább. Csak arról nem szól a mantra, hogy egy nyitott ajtón bárki besétálhat...és nem azért, mert te vagy a hülye. Mert te nem vagy hülye csak azért, mert szeretni akarsz, és arra vágysz, hogy szeressenek.

Sokszor nagyon nehéz felismerni, hogy ki érkezik őszinte szóval, szeretettel, mert egy bizonyos cél érdekében bizonyos férfiak képesek szerelmet színlelni...

Bocs, ha kicsit hülyén fogalmaztam, de gondolom a lényeg érthető.

Csak vigyázz...

Én is azt hittem hogy "őszinte és formálható", de aztán kiderült, hogy mégsem az, mint akinek előadta magát.

Sok szerencsét.