A férfiak mikor kezdenek örülni a kis jövevénynek? (beszélgetés)

A férjemmel eldöntöttük, hogy szeretnénk babaát hamarosan. Én elkezdtem magzatvédő vitamint szedni, hogy majd 2-3 hónap múlva megpróbáljuk. De mint kiderült már akkor terhes voltam. A tesztet titokban csináltam, hogy ha negatív lenne, a férjem ne szomorkodjon. De pozitív lett:)))

Amikor megmutattam neki, teljesen megdöbbent, de pár perc múlva nagyon-nagyon örült. Nagyon boldog volt, de a pár mámoros nap után nem láttam rajta a nagy lelkesedést. Mindig én hoztam szóba a kicsit. Áttörés akkor történt, amikor először jött velem uh-ra. Azóta nagyon lelkes. Főleg mióta érzi a pocakomon a pici mozgását. A 4d-n pedig el is érzékenyült, főleg mikor meghallotta, hogy lánya lesz.

Régen nem tudott mit kezdeni egy kis gyerekkel, amíg az nem járt és nem lehetett vele játszani. De most már minden nap elmondja, hogy mennyire várja, hogy kislánya az ölében szuszogjon és majd ő szeretné fürdetni. Pár napja pedig később jött haza, mert bement egy bababoltba, hogy körülnézzen, mit vehetne a picinek. Szerintem kiboríthatta az eladót, mert mindent megkérdezett a babakocsitól kezdve, babamérlegen át a mellszívóig:)

Apás szülést tervezünk, kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor először látja és először veszi kezébe a pici lányát!

Mi nagyon sokáig vártunk a kisfiunkra. Nem estem sehogy teherbe. És egyszer összejött, amikor már feladtam a reményt, 34 évesen szültem meg a kisfiunkat. A párom az első perctől igazi apa volt. Mindehova kisérgetett, ovott még a széltől is. Most a kisfiunk 1 éves 7 hónapos, és az apukája szeme fénye. Imádja a fiát. Nagyon büszke apa, és én ennek nagyon örülök,mert nem mindenki ilyen szerencsés mint én.

Minden kismamának ilyen férjet kivánok és minden kisgyereknek ilyen gondos és igazi apukát.

Sziasztok!

Nekünk is tervezett baba volt, de az első teszt negatív lett. Párom nagyon szomorú lett, de mikor a második pozitív, én nagy filmbéli összeborulásra számítottam, és kb annyi volt, hogy NA!. Szerintem nem fogta fel egészen a dolgokat. A 18. heti uh-ra elkísért, akkor el volt ájulva, bár a gép olyan rossz minőségű volt, hogy szerintem ő se látott semmit, én se, de elhitte amit a doki mond.

A sorsforduló a 22. 4D-és uh volt, ott tudtuk meg hogy kisfiunk lesz, és bár odafele még lányt akart, onnantől kezdve csak a fiáról beszélt. A 4D-s képet is rátette a telefonjára [{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]háttérkép[{[{[/A]}]}]nek, és onnantól kezdve minden hétvégén venni kellett valamit a fiának. Miután megszületett és hazajöttünk, folyamatosan szeretgette, imádta, de látványos igazi szerelemre akkor lobbant, mikor 2-3 hós lett, és tudott mosolyogni, forogni, és nem csak az a kis tehetetlen csomag volt.Most 8 hós a kisfiunk, és elképesztő, mennyire odavan érte. Ezt még legmerészebb álmaimban sem hittem. Tudtam hogy jó apa lesz, de ennyire...

Egyik ismerősőmnél viszont majd egy évet kellett várni, mert addigra lett akkora a gyerek, mire már tudott vele valamit is kezdeni.

Figyu szerintem ne aggódj,az én párom sem beszél róla csak mióta megfigyelésen voltunk,azóta ha bármi apróság van halálra birja aggódni magát és alig látszik rajta.Szerintem még szoknia kell a gondolatot.Nekünk méég van 2 hónapunk de már sokat gondol rá tudom.Főleg h kislány lesz amit szeretett volna:P

szóval ne aggódj és légy vele türelmes:)csak félt titeket.

Mi is terveztuk a babat, minden negativ tesztnel csalodott volt, a pozitivnak orult, persze kozel sem annyira mint en. Aztan semmi. Sose hozta szoba, es sokszor azt is mondta, en tul sokat foglalkozom vele. De mikor megkerdeztek meg akarjuk-e probalni, hogy hallhato-e mar a szivhang, o azonnal:persze!

El se hittem amit az arcan lattam mikor meghallotta. Minden ultrahangra nagyon var, a legkozelebbi idopontot elore is hozatta. De beszelni nem szeret rola.

Persze engem mindenben segit, es nagyon megerto. De nem akar foglalkozni a temaval. Egyelore.

Ja! es mikor eloszor ereztem a bebi mozgasat, ot teljesen hidegen hagyta. Azt mondta, most nem, majd maskor oda teszi a kezet o is.

Persze ezek engem nem zavarnak.

En csak attol felek kicsit, hogy mikor megszuletik, o majd csak tehernek fogja erezni, es nem fog ugymond apava valni.

Ti errol mit gondoltok?

Sziasztok:-) Itt egy ízíg vérig pasi, aki lelke mélyén is kislányt szeretne:-)

Bizonyám.

Sziasztok!

Kedves Linda!

Jó egészséget a kisbabához!

Ezek a pasik nem tudják átérezni azt, ami ilyenkor lejátszódik bennünk. Ha Ő ugyanúgy próbál megérteni Téged, ahogy Te Őt, az már nagyon jó! :-)

Íme még egy történet, a Miénk:

Mi Apával gondosan előkészítettük KisCsengénk jövetelét: voltunk orvosnál, hogy minden rendben van-e. Aztán "belevágtunk". Tudtuk, hogy megvan a Pontocskánk... Aztán megcsináltuk a tesztet is (soha szebb karácsonyi ajádékot)és együtt táncoltuk körbe a szobát. 9 hónapon keresztül Apa jött velünk minden vizsgálatra, uh-ra, vérvételre, védőnőhöz(!), NST-re, gondoskodó volt, óvó, védelmező... De ha arra kértem, hogy beszélgessen a Babácskánkkal, akkor lefagyot... Amíg nem volt látható a mocorgás a pocakomon, addig szívesen simogatta, de amint hullámzás támadt elhúzódott... Egyszerűen idegen volt számára a dolog. Pedig hazajött esténként és az volt az első, hogy nézzük meg újra a videót, vagy a dvd-t amit uh-n csináltak...

Aztán ott volt KisCsengénk megszületésekor: csodálatos volt! A kórházba naponta 4-5 alkalommal bejött :-)) Hazahoztuk KisCsengénket és Apa kézbe vette, megetette, tisztába tette, szeretgette... El volt vele.

Egy kellemes februári délután sétáltunk hazafelé a babakocsit tolva és Apa megszólalt: most már érzem, hogy APA lettem!

Nos addigra KisCsengénk már elmúlt 5(!) hónapos! :-))

Most KisCsengénk lassan 9 hónapos lesz: Apukájával olyan cinkosan tudnak egymásra mosolyogni, hogy majdnem féltékeny vagyok, IMÁDJÁK egymást! Amikor KisCsengénk meglátja az apukáját majd' elrepül a boldogságtól... :-))

Az első uh, vagy amikor megtudja, hogy kisfiú vagy kisleány készülődik hozzátok, a születés, az első mosoly, nevetés, hangocska, vagy lépés... mind-mind fordulópont lehet a Párodnál.

Mi csajok tudjuk, hogy most NEKED van szükséged megértésre, bátorításra, de a pasik egyszerűen másképp működnek. Légy Te megértő. Aztán egyszer, hirtelen meglepetés ér: a Párod is hasonlóan fog érezni a Babócátokkal kapcsolatban.

Vigyázz magatokra! Minden jót!

Mágika

Mi is terveztük, sőt a párom már jóval régebb óta szeretett volna babát. Mi is együtt teszteltünk és ő is ugyanúgy örült a csíkoknak mint én. Sőt, azóta is mindennap látom rajta, h mennyire szereti már most a picit. ennek ellenére mindketten úgy érezzük igazán akkor lesz hatalmas az örömünk, ha már túl leszünk a dokin és az első UH-on és tudjuk minden ok a babával. :)))

Lindus, hányadik hétben jársz?

Mi terveztük a babákat. Együtt csináltuk meg a terhességi teszteket, így azt lehet mondani, hogy az első perctől kezdve együtt örültünk a picuriknak.

Ne félj, az első uh, esetleg uhkép biztos meghozza majd az örömöt, ami lehet hogy eddig is megvolt, csak nem mutatta úgy ki.

Ez is egy tapasztalat:

6 évi házasság után közöltem a férjemmel, hogy már pedig gyerek lesz és pont. Örömmámor nem volt, de tudomásul vette. Szereti a fiát (19 éves lesz), de elhomályosult szemmel soha sem símogatta a pocakom. 25. éve élünk együtt egy tényleg jó házasságban (amit nem adtak ingyen, mert nagyon meg kellett érte dolgoznunk),de tudom, hogy mind a mai napig is egy "tüske" az ő szemében az én önkényes gyermekvállalásom. Ha megköveztek érte, nekem a véleményem akkor is az, hogy a pasik nem kezdenek el egy karikacsapásra őrült szeretetmámorban úszni egy csecsemőtől. A legtöbben tényleg belejönnek az apaságba, ki 1-2 hónap alatt, ki csak 10-15 év alatt.

Mi is terveztük a babákat, még sem volt könnyes örömködés. A párom alapból nem ilyen, de a lányaiért az életét oda adná most. Sokszor túlzásba is viszi.

Kell egy kis idő nekik.