A csoda a pocakba költözött

Tovább lapozva tehát életem könyvében miután megvolt az előszó, elmondhatom, hogy hosszú idő óta igazán boldog vagyok! Egy csodálatos férj mellett semmi másra nem vágytam, mint hogy egyszer (s minél előbb) család lehessünk, aminek a legfontosabb hiányzó láncszeme immár bent mocorog a pocakban. Januárban, amikor megírtam az első cikkem, csak reméltem, hogy nem kell sokáig várnom. Ehhez a változáshoz nagy segítségemre volt azaz orvos, akihez másodikként fordultam, miután az elsőnél nem éreztem a segítségnyújtásban a maximális odaadást.

Mondhatnám, hogy véletlenül akadtam a mostani orvosomra, de nem hiszek a véletlenekben. A professzor, akit felkerestem a konzultációnk alapján gyanakodott mi lehet a gond, amiért nem fogan meg a baba. (Mert akkor már kiderült, hogy férjemmel semmi baj nincsen). Elmondta, milyen kezelést kell elkezdeni, mely gyógyszer és injekció kellékeiből állt.

Elsőre sikert eredményezett ez év áprilisában, amikor is kezemben tarthattam egy szép két csíkos tesztet!

Még fel sem fogtam igazán, hogy a kis élet már velem van és már a 12. hetes UH-ra tartottunk férjemmel. Megkönnyeztem az ici-pici kis emberformát a monitoron és hálát adtam a vizsgálatok után, hogy egészséges! Aztán, ahogy a legnagyobb babakellékektől kezdve az apróbbakig elkezdtük beszerezni mindazt, ami szükséges, szívemben teljes béke és harmónia lett urrá, nem érdekeltek a munkahelyi idegtépő helyzetek, a nehézségek egyszerre kezelhetőek lettek és megoldást láttam rájuk. Megtanultam másként élni a világban mert tudtam s tudom, hogy neki, aki ottbent lakik a legfontosabb, hogy nyugodt fejlődése legyen. Férjemmel elneveztük Picurnak, no persze azóta már több becézése is lett ahogy növekedett a pocak. Külső szemlélők többsége ikrekre gyanakodott, mert hamar csúcsosodásnak indult a hasam. De ő egyedül uralja lakhelyét, ez volt az egyetlen biztos. Az már kevésbe, vajon fiúcska-e vagy kislány. A 18 hetes UH-tól a 26 hetes 4D-ig fiút vártunk, majd a 4D meglepetésre kislányt mutatott, így a 30 hetes UH döntötte el nálunk a mérleget, ahol a kislányt erősítették meg.

Dóra Jázmin érkezését december 6-ra számították. Nekem a legfontosabb, hogy egészségben világra tudjam hozni. Kérdezték már tőlem, hogy félek-e. Mitől?? Hogy végre, annyi idő után a kezemben tarthatom azt a babát, aki után úgy vágytunk, és aki végre beköltözött a pocakba mint egy kis csoda? Eszem ágában sincs félni. Izgatottság persze van bennem, hiszen első babám lesz, akit világra segítek és csak mások történéseire, illetve tanácsaira tudok hagyatkozni. Plusz egy segítő orvosra és egy kedves szülésznőre. Az erőt viszont egyértelműen a férjem adja majd mellettem, aki megajándékozott ezzel a kis csodával és ezzel már nem csak egy, hanem két kincsem lesz. Életem története pedig új fejezethez érkezik, egy új család születik.