A bürokrácia lélektana (beszélgetés)
Képzeld, mi is felkészülten mentünk, tudtuk már, hogy a standard csomagot szeretnénk e-csomagra váltani. Meglévő bankszámlával, bélyegzővel, vállalkozóival, satöbbikkel.
Szerintem teljesen felesleges kétségbe vonnotok, amit írok, a 45 perc az annyi volt. Közben persze legalább háromszor eltűnt a hátsó irodában is, aláíratni ezt-azt. De mi nem morogtunk, rokonszenves volt az ügyintéző is, és rászántuk az időt is. Igaz, nem gondoltuk, hogy háromnegyed óra lesz.
Mi ebből az egészből egyetlen papírt kaptunk vissza, egy A5-ös fecnit.
De hát nekik is el kell tölteni az időt valamivel, gondolom.
Őszintén, sajnáltam a kiscsajt, és ő is szabadkozott, hogy nekik ezt muszáj, pedig mi türelemmel voltunk, még jókat beszélgettünk is a nagy nyomtatások közben.
Ez nem megszüntetés volt, minden maradt a régi, bankszámla száma is.
Csak bankköltség szempontjából az egyik díjkategóriából átjelentkeztünk a másik díjkategóriába. Ehhez sokallottam a 45 percet és a nagy rakás papírt.
Hát azt, hogy ha az ember felkészülten megy, akkor 3 perc az ügyintézés, azért vitatnám.
Férjem (egyéni vállalkozó) az OTP-nél csomagot akart váltani. Konkrétan a standard csomagról az e-csomagra. (Már évek óta elektronikusan utalunk mindent, tehát nem emiatt, hanem a valamivel kedvezőbb bankköltségek miatt).
Kb. 45 percet voltunk az ablaknál, ha az ügyintéző 50 db papírt nem nyomtatott ki, akkor egyet sem (védjük a fákat.)
Ha a férjem 30-szor nem írta le a nevét, akkor egyszer sem.
Ép eszű ember ezt így gondolná: Nyilatkozik egy papíron, hogy X számlacsomagját Y számlacsomagra szeretné váltani. Aláírás, bélyegző. Ami ugye be is van jelentve, ott az aláírásminta náluk, férjem bemutatja a vállalkozóit és a személyit meg a lakcímkártyát. És akkor mindjárt látszik, hogy nem a szomszéd akarja az ő bankszámla csomagját megváltoztatni.
Ügyintéző aláírná, majd leadminisztrálná, na ez lenne 3 perc. De nem ötven darab kinyomtatott papírt harminc helyen aláírni:(((
Hogy más országban is így van-e, hát...
Tesóm mondta, hogy Angliában neten intézte el a családi pótlékot.
Igen az ügyintézés nehézkes, lassú és soxor bürokratikus.
A munkavállaló életkora, kinézete nem tartozik az ügyintézéshez.
Te ide kompenzálni jársz..
A stílus maga az ember .A tied felsőbbrendű, és nőgyűlölő.
A farkad sem lesz tőle nagyobb, a hajad sem hosszabb.
Ez nem ezen múlik, ha a bankban minden jöttmentnek kiadnák az adataidat, ne adj Isten pénzedet akkor azért visítanál, igaz jogosan. Csak vigyáznak az adataidra és a pénzedre, persze nem rád tekintettel, inkább ezzel is magukat védik.
Ez egy eljárási protokoll... a bürokrácia nehézkes, de ha az ember felkészülten megy ügyet intézni akkor kb 3 perc, oké sorban állás nélkül.
Valamiért velem még egyetlen ügyintéző sem kekeckedett... talán mert nem is úgy állok hozzájuk, hogy agyatlan, semmirekellők. Nekik főnökeik vannak, szabályzataik és ha nem követik akkor egy-egy balul sikerült manőver az állásába kerülhet.
Te olyan lehetsz mint párom, ő sosem tud úgy ügyet intézni, hogy az egyszerűen végződjön, ne vesszem össze az ügyintézővel, ne hívatná ki a helyi tótumfaktumot. Neki is herótja van az ügyintézőktől, eleve "ki ha nem én" stílusban megy a szerinte "agyatlan" népséghez aztán csodálkozik, minden 3szor annyi időbe, energiába kerül neki, mint nekem
Dehátitt biztos nem akart senki visszaélni, hát nem érted???
Mondjuk az ügyfelezős kisasszonyoknak biztos üzemen kívül volt a kristálygömbjük, amiben utána nézhettek volna.
Agostina, teljesen igazad van!
És egy másik eshetőség...
A szomszéd besétál a bankba egy ilyen meghatalmazással és elviszi anyuka pénzét, amit több éven át spórolt össze. Persze ez csak akkor történhet meg, ha az ügyintéző elfogadja ezt a meghatalmazást. Ebben az esetben gondolom azért lenne hülyézve az ügyintéző, mert elfogadta és nem tartotta be a szabályzatot.
Időnként nem ártana több megvilágításban megvizsgálni az eseményeket.
Ha egy ügyfélnek csak egy p*csányival több agya van, mint egy betonkockának, akkor van a bankban állandó megbízás olyan esetekre, ha akadályozatása miatt nem tud ügyetintézni. Ezt én már 20 évesen tudtam.
Aki nem egy menthetetlen balfék, az először telefonál, megkérdezi, hogy milyen meghatalmazásra van szükség, így elkerülheti azt a végtelenül ostoba hibát, hogy formai hibák miatt kétszer kelljen mennie.
A bankszámlakivonat kiállításáért díjat számolhatnak fel, amiről minden intelligens ember tájékozódik a folyószámla megnyitása előtt. Ezt a dedósok is tudják.
Ha bármilyen banki azonosító vagy kód nem működik, arról gyakorlatias, értlemes ember azonnal értesíti a bankot, hogy szükség esetén hozzáférjen a számlájához.
A leírt hibákhoz semmi köze az ügyintézők külleméhez és korához.
Legközelebb ujjlenyomatot és Irisz-szkennert fognak kérni.
Sőt, eleve javaslom, hogy aki BAR (KHR)-listán van, ne is tehesse be a lábát egyetlen bankba sem. Az ujjlenyomat vizsgálat rögtön kiszűrné ezen kétes elemeket...
Mindennapjaink megédesítője a bürokráció, szvsz. mindenkinek akad jópár ügyintézős sztorija.
Épp egy egyesület alapítását próbáljuk tető alá hozni, immár vagy harmadik hónapja, meghitt levelezési viszonyban vagyunk a megyei cégbírósággal. A minimális taglétszám tíz fő, ebből nyolcnak rögtön megvan a pozíciója: elnök, alelnök, titkár, eddig rendben, de kell ellenőrző bizottság, meg plusz két fő elnökségi tag. És persze mindezen embereket folyton összecsődíteni, mert,- mint lejjebb is írtátok,- a tintának is egyeznie kell. Persze harminc nap az elbírálási idő, így tűnök ülünk a köztes időben.
Nem tudom, milyen állapotok uralkodnak az Erste-ben, őszintén megmondom, az sem érdekel, hogy kit vesznek fel, csak annyiból, hogy értsen a munkájához.
S nem ártana némi empátia sem az ügyfél felé. Megértem én, hogy nehéz egész nap a sok szerencsétlen ügyfél sírámait hallgatni és a sok elutasított kölcsönhöz asszisztálni, de akkor váltson munkát, ha ez ennyire nem megy.
Legyen erotikus modell, vagy fotómodell, vagy bánom is én, mi, ha már minden csinos pofival egy bankban pöffeszkedő ügyintéző azt gondolja, hogy az "valami".
Ez nem csupán a banki szférában jelenség, hanem a közigazgatásban is, de mondhatnám akár a külképviselet itthoni (nem)ügyintézési hozzáállását. Amit 3 perc alatt elintéztek a nagykövetségen, azt egy év alatt Pesten a minisztériumban nem. Már ombudsman témában gondolkodunk, de ô sem kompetens, mert tartósan külföldön tartózkodó magyar állampolgarról van szó. S a nagykövetség tehetetlen.
Akkor hogy varrjunk erre gombot??? :(
Nem akarom menteni őket, mert nekem is megvan a véleményem a magyar bürokráciáról. De konkrétan az Erstében uralkodó állapotok miatt annyira féltik a széküket az ügyintézők, hogy még levegőt venni sem nagyon mernek engedély nélkül. Arról nem beszélve, hogy a meghatalmazásnak valóban vannak formai követelményei aminek egyezni kell, valamint a más színű tintával való beírás szintén nem szerencsés.
A rózsaszín telekommunikációs cégnél pl. elveszett telefont szerettem volna letiltatni, amikor nevelőapámtól ellopták a kórházban. Azzal jöttek ők is, hogy csak akkor tiltják le, ha közjegyző által hitelesített meghatalmazást viszek.
A Magyar Post legutóbb azért nem adta ki még ügyvédi meghatalmazás mellett sem a férjem levelét, mert az állandó lakcímünk nem egyezik és nem volt Magyar Posta által készített meghatalmazásom.
Nem vagyok egy ügyintézős fajta, de ha kapok egy feladatot, akár a páromtól, akár magamnak kell elintéznem valamit, megteszem.
Előrebocsátom, gyűlölöm a bürokráciát, a nehézkes magyar bankrendszer ügyintézését, a leereszkedő, p*csányi agyú húszéves ügyintézők inkompetenciáját és a pénzvilág azon "etikáját", hogy akkor vagy jó egy banknak, ha zsákkal tolod belé a pénzt.
Bizonyos pereskedési ügyekből kifolyólag édesanyámnak ki kellett kérnie a hitelesített bankszámlakivonatát. Anno Posta banki szolgáltatások keretében nyitott folyószámlát, amelyre többek között nyugdíját is utalja a NYUFIG. A számla, illetve minden ilyen szolgáltatás viszont az Erste Bank tulajdonát képezi.
Mivel anyu betegen fekszik otthon, készítettünk egy meghatalmazást gyorsan és aláírattuk a két szomszédjával, mint tanúkkal.
Be egy nagy Erste bankba, mondom, mit szeretnék. Ügyintéző kiscsaj hosszasan vizslatja a meghatalmazást, majd diadalmasan kijelenti: -Hiányzik róla a tanúk lakhelye (csak a személyi igazolvány számuk volt rajta), így nem tudom elfogadni!
Mondom, sebaj, tudom a címüket, odaírjuk. Rosszalló fejcsóválás következett, ez nem így működik, nekik kell odaírni, ezt ő nem fogja elfogadni.
Lenyeltem a dühömet, munkaidő van, nem számít, visszamentem az öregekhez, akik odaírták a lakcímüket (gondolom a pokolba kívántak, hogy megint zavarok), majd vissza ugyanoda.
Másik ügyintéző balfék kiscsaj nézegeti a meghatalmazást, aztán közli velem: -Itt a tinta más, mint a papír többi részén, ezt utólag is odaírhatták!
S itt anyu szomszédainak lakícmére gondolt. Még szelíden mondtam neki, hogy nem látja, hogy ugyanolyan az írás, csak a tinta más?
Nézegette kicsit, majd közölte vele, akkor tudja elfogadni, ha...- mély levegő! - közjegyzővel ellenjegyeztetem.
Itt minden türelmem elfogyott. Felálltam és kértem a fiókvezetőt, amit kerek-perec megtagadott. Odamentem a biztonsági őrhöz és mondtam, hívja ide a fiókvezetőt. Gondoltam egyszer már vegyem hasznát annak, mekkora darab vagyok.
Jött egy másik csaj, ez olyan harmincas lehetett és sütött róla a leereszkedés és az intelligencia hiánya. Neki is előadtam, mit szeretnék. Mondta, jó utánanéznek. Rövid tanakodás után odahívott az előző ügyintézőhöz, aki olyan sötéten nézett rám, hogy ha ölni lehetett volna, biztosan halott lettem volna a másodperc tört része alatt.
A fiókvezető sajnálkozva közölte velem, hogy mivel ez a számla Posta banki szolgáltatások keretében lett nyitva, ők nem férnek hozzá az adatokhoz. Mondtam neki, egyáltalán nem erről volt szó, az ügyintézője neki sem akart látni a feladatnak és elég furcsa ez az egész, mert a Posta csak ÉRTÉKESÍTI az Erste bizonyos szolgáltatásait, így maga a számla is Erste banki folyószámla.
Megint tanakodás következett, telefonálgatás ide-oda (ebben már nem vett részt a fiókvezető halaszthatatlan feladatai miatt), végül az ügyintéző csaj közölte velem, hogy le tudja kérni az adatokat (hogy mégis honnan, ha az előbb nem tudta, nem közölte), emailben itt lesz nála, de - mély levegő! - a szolgáltatásért 15500.-HUF-ot számítanak fel!!!
Most már arcizmom sem rezdült, csak szerényen megkérdeztem, hogy tényleg ennyibe kerül egy pár fecni papír és egy kis nyomdafesték rá?
Átmentem a közeli Postára, ahol banki szolgáltatások is vannak, előadtam ugyanezt, de mivel ott is közjegyzővel jöttek, beállt a sakk-matt effektus.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy az Erste Netbank-hoz anyu anno kapott hozzáférést, de belépni nem lehet a megadott kódokkal. Mikor ezt megemlítettem az erstés ügyintézőnek csak vihogott, hogy az soha nem fog menni, a Postán ilyet értékesíteni sem lett volna szabad.
Most már csak annyi jut eszembe, ha én ennyire inkompetens lennék egy napig nem dolgozhatnék a cégemnél. Úgy tűnik, hogy a nem-termelő szférában csak egy csinos pofi kell és jól el lehet lavírozni...)