A betegségem neve: Pica (beszélgetés)

Miért nem mész dokihoz?

Mitől félsz?

Azt írtad, nem akarsz szégyenkezni a betegség nem szégyen, biztos lehet segíteni, de ahhoz előbb meg kell keresni a megfelelő szakembert, onnantól már egyenes út vezet a gyógyulás felé.

Kívánom, hogy győzd le a szégyen érzeted és menj segítséget kérni.

Azért, ez durva, minden képen menj orvoshoz, mert lehet te úgy ítéled meg, hogy erős vagy...de magadtól nem fogsz kigyógyulni.

köröm rágásról már hallottam, de ilyenről még nem.

minden képen a lélekben keresendő a probléma...

ezzel megleptél:) örülök hogy neked sikerült kicsit olyan mint amikor a dohányos leszokik...vagyis ez sokkal nehezebb.Lelkileg nem vagyok gyenge és a multon többnyire csak nevetek nálam ez inkább olyan megszokott dolog ahogy irod rituálé...

Ha van mivel lefoglaljam magam lényegtelen milyen lelkiállapotba vagyok addig mig feladatom van eszembe se jut az egész mihelyt egyedül vagyok és tétlen észrevétlenül dolgoznak a reflexek.Sokan irtátok hogy a multat el kell engednem akkor könnyebb...a multat nem lehet elengedni kitörölni.

Szia!

ne add fel,mindenre van megoldás!

én a hajamat szálanként tépegettem ki ,rituálénak éltem meg. a körmeimet véresre rágtam,és nem érdekelt ,hogy mennyire fáj.

a hajszálamat mindig összehajtogattam ameddig csak lehetett,a végén pedig sodorgattam. ez nyugtatott meg!

sokszor elrabolt az apám,mert elváltak a szüleim,és nem látogathatott, tiltás, birósági végzés miatt.

a lányommal nem történt semmi trauma,még is a haját folyton tépkedi,és imádja szétszórni.

én 16 évesen elhatároztam,hogy soha többé nem rágom a körmöm, és nem huzogatom a hajam. ez mai napig bevált!

az agykontrolt többször is elvégeztem,és neked is ajánlom Sylva módszereit!

az alapoktól ,egészen a gyógyulásig minden szépen le van irva.

hogy Én mi lettem ,nem találod ki,pszichológus!

kivánom,hogy éld át a boldogság ,szeretet, nyugalom minden másodpercét,életed végéig!

nagyon sok kitartást kivánok neked!

tévhit,hogy nem lehet ezeket a szörnyü gondolatokat amiket átéltél ,tudatalatti szinten megváltoztatni.

de, igen is lehet,de ehhez neked kell a legtöbbet segiteni magadon,azzal,hogy átértékeled a multat,és kibeszéled magadból,és tudatosan nem gondolsz rá többet!

el tudod engedni ezt a rossz ,beidegződött mozdulatokat. akarattal sok mindent meglehet oldani.

nem könnyü a multat magadmögött hagyni,de csak igy mulik el a kényszer betegséged!

Ha tetszik, ha nem orvoshoz kell fordulnod. Mindenképp olyan emberhez, aki segíthet neked feloldani a benned lévő traumákat, érzéseket..ezeket ki kell beszélned magadból, fel kell dolgoznod valahogy különben örökké az "öncsonkítás" felé fogsz fordulni..Nem kell feltétlenül gyógyszer,de ez egy hosszú folyamat s enélkül nem fogsz meggyógyulni.

Keress fel orvosokat, érdeklődj, keress egy olyat aki szimpatikus neked és beszélj, beszélj,beszélj. Ne szégyelld a problémádat, a lényeg hogy szembenézz vele és oldd meg!! Idegen embernek egyszerűbb, mint egy közeli személynek. A lényeg, hogy minél előbb kezd el, mert ha esetleg bármi rossz beüt még az életben, belegondoltál, hogy az megint hova vezet majd...?

Na most, a szégyen egy lelki betegség, amitől nagyon sokan szenvednek. Tehát ebben nem vagy egyedül. Ilyenkor azt tanácsolják a szakemberek hogy vállald fel a szégyenedet. Tehát ennek ellenére merd adni, vállalni önmagad, ahol most tartasz.

"Igen, én vagyok az a hajtépkedős."

Kicsit viccesre vettem, de remélem érted a lényeget. Ha el akarsz menni az orvoshoz, szépen mondd el neki. Aki ki akar nevetni az úgyis megteszi, és baromira nem számít hidd el. Hiszen már az elején bemutatkozott, ha meg bocsánatot kér, akkor úgyis nyertél. Az orvos rengeteg problémával találkozott élete során. Ha jó szakember, akkor megfogja érteni. Ugyanígy azok az emberek akikben megbízhatsz. Szóval erről kell beszélni és meg kell oldani! MEG LEHET OLDANI.

Az én személyes véleményem hogy az ok egy tudat alatti trauma, egy komoly érzelmi kiegyensúlyozatlanság. Ezt kéne feltárni, megoldani, lehetőleg nem gyógyszerrel. De mindenképpen a pszichéből ered.

Nagyon sok szeretettel gondolok rád!

(egyébként én is mindig amikor babát vártam, kijártam az erdőbe apró köveket, hamut és földet eszegetni. :-) Ez akkor biztosan valamilyen hiányra utalt, de a te tüneteid lelki eredetűek, egy jó orvos sokat segíthet!)

Egyáltalán nem vagy bolond. Sőt!

Nagyon is normális ember vagy, aki képes szembenézni a problémáival.

Anélkül, hogy lebecsülném a betegséged, az a véleményem: egyszerűen kényszermozgásod van. Tudod, hányan küzdenek hasonlóval? Biztosan nem, mert ezek a dolgok egyrészt nem publikusak, másrészt meg többnyire nem olyan "látványos" eredménnyel végződnek, mint a te eseted.

Van aki, ha hosszabb ideig kell egy helyben ülnie, elkezdi előre-hátra himbálni magát. Egy orvosi váróban ilyet nézni; hát az ember beleszédül.

Vagy: régen hosszú haja volt, de mára fél centis, és ha kell, ha nem kb. 3 percenként úgy túr bele a hajába, mintha legalábbis 30 cm-es lenne.

Vagy aki, aki kényszeresen túrja az orrát. (Nem eszi meg azt, amit vagy kiszed, vagy nem, de egyszerűen képtelen, hogy időnként ne tegye.) Makkegészséges, ezer éve nem volt náthás, mégis csinálja!

Vagy aki állandóan köhécsel, köszörüli a torkát. Mintha náthás lenne, vagy fuldokolna valamitől. De nem! Semmi baja, mégis átlag 5 percenként köhécsel. Iszonytatóan idegesítő.

S ez a 4 ember, akiket felsoroltam, egyáltalán nem érzi magát betegnek. Van, aki vezető beosztásban dolgozik, van, amelyikük milliomos.

Azt szerettem volna elérni, hogy tudd: mások is küzdenek hasonló kényszerekkel, amiknek a fene se tudja a konkrét okát. Nyilván lelki eredetűek.

Kívánom: találd meg a módját, hogy önerőből leszokj. Vezéreljen a hiúság! Vezéreljen, hogy ne kelljen fájdalmat elviselned. (Nem hiszem, hogy nem fáj, amikor kitéped a hajad.)

S gondolj arra: van szerető családod; már semmi szükséged a kényszermozgásra. :)

Nem nézlek bolondnak. Nagy hatással volt rám a cikk, eddig nem is figyeltem fel ilyesmire.

Tiszta szívből kivánom, hogy a további hosszú életed nagyon boldog legyen.

Ha orvoshoz nem akarsz fordulni, talán azt tanácsolnám, hogy próbáld meg a Dr. Domján László féle agykontrol tanfolyamot

Mert olyan könnyelműen beszéltél erről az egészről...és mintha őt hibáztattad volna mindenért.

Nyilván mostani fejjel én is elmennék a rendőrséghez, gyerekfejjel meg más tészta de szerintem érthető.

Sajnos ha neki nem volt senkije akire támaszkodhatott, még 19 évesen sem... nem tette, vagy lehet megfenyegették, azt sem tudhatod. Azért reagáltam úgy ahogy mert úgy tűnt olyan nagyon könnyen nyilatkozol erről az egészről.

Én a 19évesen megtörténtre gondolok.Nem világgá kürtölni kell,a rendőrségen diszkréten kezelik,nem is beszêlhetnek senkinek a dologròl,amìg a nyomozás tart.

Lehet,h neked nem fontos,h más megússza,de szerencsére vanakinek igen.Nem tudom örültêl-e volna,ha egy pedofil,miutân kiengedik a sittről,újra 2-3éves gyerekeket erőszakol meg,akik mind bele is haltak a dologba,de nem kellemes kínhaláluk volt.Egy ilyennêl szerencsére a sitten megtudta vki,h mit tett,úgyhogy nem került ki êlve onnan.

Csak azért ítam,h tudatosítsam benne,nem ő a hibás,egyébként meg milyen szülők azok,akik így nevelik a gyereket?És igen,felteszem a kérdést,egy teljesen logikus kêrdést,ami lehet,h választ is ad arra,miért lett ilyen.

Azt meg pláne ne mondjuk neki, hogy de lehet más megúszta volna, nem Ő tehet róla ha nem, gyerekfejjel pedig nem úgy gondolkodik az ember ahogy te azt leírtad. Könnyű úgy beszélni ezekről a dolgokról, hogy semmi ilyesmiben nem volt részed.

Igen, van akinek olyna hatással lesz az életére, hogy úgy gondolja takargatni kell, éppen ezért kellene neki szakember, nem pedig jelenleg már rendőrség meg mi egyéb stb... Attól, hogy tegyük fel most szétkürtöli a világban még kétlem, hogy ez jót fog tenni neki...

A leírtak alapján nem volt ehhez megfelelő családja, legalábbis az anyja biztos nem... az apjához meg lehet szégyellte, azért nem fordult hozzá. Gyerek volt, félt. Habár erőszakban nem volt részem gyerekkorban de szexuális zaklatásban igen és én sem merte elmondani, attól féltem én leszek a hibás, ezt az sujkolta belém aki próbált bántani...én meg gyerekfejjel hittem neki, pedig a családom mellettem volt.

A hátteret nem tudhatjuk és szerintem semmire se megy vele ha azt kérdezgetjük tőle, hogy ugyan milyen családod volt és miért nem fordultál hozzájuk. Nem fordult és kész, nem kell ezt túlragozni.

Sok ember küzd depresszióval vagy szorongással.

Nálad valószínű a sok gyerekkori trauma váltotta ki, amit nem tudsz feldolgozni egyedül. Ezek olyan szörnyűségek, hogy olvasni is borzasztó nem hogy átélni:(

Éppen ezért fogadd el a szakember segítségét mint ahogy az előző hozzászólók is írták.

Állandó szorongásba, feszültségben élsz

Te nem vagy "bolond" és ne szégyelld a segítséget!

Pszichológus, terápeuta, kineziológus csodákra képes,csak el kell indulnod!

A felismeres fel gyogyulas!

Eljutsz arra a szintre, ahol nem a reflexek mukodnek, hanem az onkontroll.

Sikerulni fog!

Egy jo ideggyogyasz pedig tud segiteni.

Egyet tudnek is ajanlani, ha erdekel.

Barmikor irhatsz privatban! Segitek, ha kered.

Jobbakat! Menni fog!

Sok ilyen jellegű stresszlevezető,önromboló tevékenység van,mint a pica.Szörnyű amik veled történtek.

Elindultál a gyógyulás útján,csak így tovább!A következő lépés egy jó doki,aki feloldja benned a még meglevő szorongásokat.Hogy ezt egy pszichiáter,vagy egy kineziológus fogja megtenni,csak rajtad áll.

Nem bolond vagy,hanem áldozata pár degenerált emberi roncsnak!De most már rázd le az áldozati szerepet és hajrá a győzelem felé!

Szerintem is dokihoz kellene fordulnod. A tesóm gyerekként 10 év alatt elég sok dolgot megevett. Sosem felejtem el a a falon kivájt foltot, amit ő csinált a kis kezével vájta le a falról és ette meg, illetve a nénikéim szerint a tyúkkakit is felszedte és azt is megette. Rágta/ja a körmeit, levakarja a sebit (nem eszi meg).A szüleink elvitték orvoshoz, aki azt mondta, hogy valamilyen vitamin hiánya okozza és kapott gyógyszert. Én nem gondolnám, hogy gyógyíthatatlan beteg lennél, főleg, hogy szeretnél is meggyógyulni. A tesómnak megmaradt a körömrágás, de ez legyen a legtöbb.

Érdemes lenne egy teljes kivizsgálásnak alávethetnéd magad. Vérkép, ahol mindent megnéznek és még esetleg hormonokat is.

Jobbulást kívánok és remélem találsz megoldást a problémádra.

Szia!

Nagyon sajnálom ami veled történt!

És csatlakozom, ha tudod hogy mi a baj, próbálj esetleg segítséget kérni szakembertől. Tényleg nem szégyen.

Sok erőt kívánok!

Szia!

Én is láttam már tévében ezta betegséget, de még nem olvastam/hallottam róla soha, hogy ilyen tényleg létezik.

Én nem nézlek "bolondnak", tudom, hogy mennyire beteggé tehetik az embert a lélek problémái...:(

Nagyon sok szörnyűségen mentél keresztül, nem csodálom, ha a mai napig nem tudtad elfelejteni!

Én kívánom, hogy legyen erőd segítséget kérni, hidd el, egy jó szakember nem nézne őrültnek, hanem megpróbálna a lelked gyógyítása által teljesen kihúzni ebből a betegségből!