A barátom szeret, mégis szakított... (beszélgetés)

Vajon miért gondolják azt a nők közül többen is, hogy irgalmas szamaritánust kell játszaniuk?

Miért éreznek kényszert arra, hogy "problémás" férfiakkal nyűglődjenek?

Aztán meg egy idő múlva, amikor jönnek a gondok, bajok, mert nem képes/akar/tud megváltozni (továbbra is csalfa, szerencsejátékos, alkoholista, kábszeres, hűtlen, játékgépfüggő, dologtalan, stb.) akkor lehet itt, vagy máshol panaszkodni, hogy "Nem is értem, miért nem jött össze a dolog, pedig én mindent megtettem/próbáltam!"

Hagyni kell a PROBLÉMÁS embereket! Oldják meg maguk a gondjaikat!

Vagy, ha valaki erre szánja az életét, akkor tegye bátran és nyugodtan!

Csak utána ne panaszkodjon!

Nos, a lelki állapot egy fontos tényező. Labilisan nem érdemes belekezdeni egy párkapcsolatba, mert az eleve nem szerelem lesz, hanem "terápiás" kapcsolat. Igen, van ilyen elnevezés, amikor mindkét fél csak mankónak használja a másikat. Nem sok értelme van. De azért lehetnek még csodák, csak ritka. Ott sosem beszélhetünk igazi szeretetről/szerelemről ahol mindkettő vagy egyik fél lelkileg instabil. Elég ha szeretet van, de már ahhoz is kell egyfajta lelki kiegyensúlyozottság.

Persze, mindenben te döntesz...

Ja...csak veled nincs értelme...!Nem szeret.

Megkérdezném a helyedben,hogy kivel van értelme?:D

Aztán hadd menjen oda ahonnan jött..

Bocs', nem Te lettél kidobva?...és már nem elsőre!

Szerintem is lépj tovább, ne alázd magad egy idegbeteg f.sznak, akiben az egyetlen pozitívum, hogy messze él Tőled.

dehogy mondom:D

el bírok képzelni akár az adott szituációra levetítve olyan helyzetet, hogy igenis zavaró a "szeretlek"

Mondjuk azon túl, ami most van, mert ez sem eccerűű

"Kétlem,h elsöre kidobnátok akit szerettek."

Itt nem ez a kérdés szerintem. A képlet egyszerű: ő hagyott ott téged, így igazából nem neked kell törnöd rajta a fejed, hanem neki. Remény az mindig van, de inkább azt érdemes mérlegelni, hogy értelme van-e így? Ha lelkileg labilis a srác, akkor nem biztos, hogy egy távkapcsolat jót tesz neki. Szerintem hagyd, hogy magától jöjjön rá mit akar, én meg a helyedben megpróbálnék felejteni. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Persze én elfogultságból beszélek, mert mindig is tudtam, hogy alkalmatlan vagyok/lennék a távkapcsolatra.

van rá esély hogy összeköltözzetek valahol? náluk? nálatok? albiban? félúton? bárhol?

én 7 éve vagyok távkapcsban, lett volna olyan amikor én feladtam volna mindent érte és ott kerestem volna munkát ahol ő lakik igyaz rosszabb lett volna mint a mostani lehet hogy meg is bántam volna. akkor ő volt az aki lebeszélt róla... akkor nehezteltem rá, most meg már annyira megszoktuk igy külön hogy én már nem is erőltetem az összeköltözést sőt kicsit tartok tóle, szerintem két hét alatt kicsinálnánk egymást:D

szóval szerintem még az elején költözzetek össze, amint lehet:D

Nem kioktatásnak szántam. Sokkterápiának.

A tutujgatással ugyanis semmire se mész.

Ha dolgotok van egymással, amit nem oldottatok meg, akkor előbb vagy utóbb össze fogtok keveredni megint. A leckét meg kell oldani :)

Voltam már hasonló szituban...

Hát aztat mi honné tudjuk, hogy van-e remény? :)

Üljetek le, beszéljétek át.

Hát azt meg miért mástól kell kérdezni, hogy van-e remény? :D Ha akarjátok, megoldjátok, ha nem, akkor meg nem. Ennyi. :D

Ja, és az, hogy ,,Szeretlek" néha rohadtul nem elég. :)

Szerintem ezt vele beszéld meg.

De tényleg miért gondolod, hogy mindenki rottyant lelkileg?