45 év után, csak úgy nem dohányzom! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: 45 év után, csak úgy nem dohányzom!
Hümmmmmmmm :( :)
NAgyon ekgondolkodtató amit írtál...
Hát nem egy eggyszerü dolog az biztos.Én mikor kórházban voltam akkor próbáltam ,mikor haza engedtek,akkor még bírtam kb 1 hétig, és utána jőtt
a "vajon hogy esik"Hát nekem is túl jólesett.
Azóta is próbálkozok .
Hát ehez csak gratulálni tudok.Nekem nem szabadna
szivnom.Probálkozok de nem megy.El nem tudom képzelni hogy 45 ÉV után hogy tudtál leszokni.
Elismerésem ez nem semmi!!!Bár akkor még nekem is lehet kis reményem,én 35 éve szivom.
Gratulálok! Én még csak 17 napja nem dohányzom,de ez a cikk óriási segítség nekem.
Én több mint 20 éve cigiztem és a gyerekeim miatt szeretnék végleg megszabadulni tőle.
Nem utolsó sorban ott vannak a büdös anyagi okok is.
Én csak gratulálni tudok neked és minden leszokóban lévő sorstársamnak. :D
Nagy dohányos voltam. Az első cigarettám 5 évesen szívtam el a Nép ligetben. Nem volt pénz elszívtam a baka szivart, egy fa termése a fiatalabbaknak. Akkor darabra is lehetett kapni a cigit és találtam pár fillért rohantam cigit venni. A többi gyerek csokit evett, én cigiztem. Mikor megtudtam, hogy babát várok egy szál cigit sem szívtam,de utána mindig visszavettem. A második gyereknél ugyan ez volt. A gyerekeket nem mérgeztem, ott tilos volt a dohányzás. Én viszont bűzlöttem a nikotintól. A kezem sem egy nőies látvány volt.
Teltek az évek és én csak szívtam a cigarettáimat.
Felnőttek a gyerekek a fiatalabb megnősült és elköltözött. Megjöttek a megszorítási törvények. Minden kerület úgy spórol ahogy tud. Nálunk felemelték a lakbért a háromszorosára. Addig is nehezen fizettem ki, mert nem sok pénzt adtak haza a fiúk. Így elkezdtem számolni és kijött az összeg. Mától nem dohányzom és ki tudom fizetni a lakbért. Naponta 2 dobozzal szívtam el, pénzben sem volt kevés. Este lefekvés előtt elszívtam az otthon talált utolsó cigarettát és tudtam, hogy holnap nem lesz. Vége, ennyi volt az évtizedekig való cigizésnek. Nem baj akkor is megmutatom, hogy erősebb vagyok mint ők és nem hagyom magam. Kifizetem a lakbért a cigi árából. Azóta nem dohányzok. Az utcán megy valaki előttem és úgy fújja a füstöt, hogy beszívom nagyon ideges leszek. Iszonyatosan zavar. Én imádtam a dohányzást, szenvedély beteg voltam. A mai napig, ha felidegesítenek legszívesebben rágyujtanék, de nem lehet, tudom akkor nincs megállás még egyszer.
Sokszor sértődtem meg a megjegyzéseken amiket tettek rám. Bizony most már tudom igazuk volt. A fiam mikor meglátogatott, hazament és minden ruháját mosták ki, mert büdös volt. Akkor nagyon megsértődtem,hogy én büdös vagyok. Az voltam és az otthonom is. Már 5 éve nem dohányzok a lakás is kiszellőzött és a függönyök sem sárgák a nikotintól. A kezem sem kell szégyelnem, mert nincs rajta az a ronda barna folt. A füst még mindig zavar és fog is örökre. Még álmomban is cigiztem, kéjesen fújva a füstöt. Felébredve még sötétben gyújtottam meg a cigit, mert az volt a legnélkülözhetetlenebb dolog a világon számomra. Nem soká elköltözök és pakolás közben találtam egy egész doboz cigit. Elég stresszes az életem mostanában. Ott volt az a doboz ami annyira vonzott. Istenem add, hogy ne gyújtsak rá. Ott mászkáltam állandóan megakadt a szemem rajta. Ez nem lehet igaz csak nem hagyom magam a kísértésnek, nem győzhet le. A kezembe vettem megszagoltam és annyira rágyújtottam volna. Viszont már annyi betegségem van aminek nagyon ártana a nikotin. Rágyújtok, megölöm magam. Már nem a lakbér tart vissza, hanem az életem van veszélyben. Letettem a dobozt és bevettem egy nyugtatót, így megúsztam. Még mindig itt van ,de már nem érdekel. Élni szeretnék még egy kicsit, imádom a fiam és tudom milyen fájdalmat kéne átélnie,ha meghalnék. Egyszer úgy is bekövetkezik, minek sürgetni.
Furcsa történet az én leszokásom. Soha nem akartam leszokni a cigiről. Beszélgetések közben, ha ez a téma szóbakerült, mindig az mondtam, én csak akkor fogok leszokni, ha valami komoly bajom, betegségem lesz. Könnyen mondtam, mivel nem volt semmi bajom és a cigi sem okozott látszólagosan semmi problémát. Azután eljött 2008, amikor egy rákszűrés után közölte az orvos a diagnózist, amitől mindenki a legjobban fél.
Befeküdtem a kórházba és attól a naptól nem dohányzom. Ennek már lassan 4. éve. Nem voltak elvonási tüneteim, olyan volt és ma is olyan, mintha sohasem dohányoztam volna. Pedig 31 évig mérgeztem magam. Viszont sohasem mondok többet olyat, hogyha...............itt utalhatok a vonzás törvényére. Csak azt kivánom, hogy senkinek ne így kelljen abbahagynia a cigizést.
Tetszik a cikk-mintha cs magamat láttam volna a mondatai közt...
16éves voltam amikor viccből rágyújtottam,aztán jöttek a középiskolai gondok,a hétvégi kiruccanások,a pöfékölös társaságba beakartam illeszkedni,olyankor bizalmasabban tudtunk beszélgetni,aztán észre sem vettem h közel 2dobozzal szivtam el naponta,férjhez mentem,munkába álltam mindenkinek megakartam felelni,az akadályokat leküzdeni cs úgy tudtam ha előkaptam a cigit a zsebemből és rágyújtottam gyorsan,azt mondtam az lenyugtat...
Tavaly teherbe estem és egyik napról a másikra letettem a cigarttát,más vagyok,örülök neki mintha megszabadultam volna egy szorongástól,függöségtől.Most is vannak gondjaim,fáradt vagyok,idegessebb és farkas szemmel nézek a cigarettával szinte mindennap h cs egy szálra gyujtanék néha rá...de tudom h onnan tovább nincs visszaút,sodrodnék az árral...
Arról nincs cikk h milyen érzései vannak egy leszokott dohányosnak?mert nem hiszem h minden olyan nagyon csodás volna,mert ott van a kisördög benned és megkell küzdeni vele-és önmagammal is...
Üdw
Köszönöm a hozzászólásotokat!
A weblapomon mindent pontosan követve leírtam.
De nem szeretném reklámozni , igy ha valaki kéri , akkor személyes levélben elküldöm.Nagyon fontos , hogy higgyük el magunknak, hogy le tudunk szokni!
Engem mindíg azzal ilíesztgettek, hogy nemlehet , mert nagyon nehéz.Ugy gondoltam nálam nagyobb tudású, és magas pozicióban levő emberek sem tudják letenni a cigit akkor én pláne!Nem hittem magamban.De most már látom balgaság volt kis hitünek lennem.Te is aki dohányzol, hidd el, könnyen letudod tenni a cigit, ha akarod!Próbáld ki a módszerem és sikerülni fog, de csak ha akarod igazán!
üdv
bzsmama
Gratulálok!
Én egy nemdohányzónak tartom magam annak ellenére hogy a munkahelyemen szívom,de itthon nem,nem esik jól.
A munkahelyemen is volt olyan idöszak,hogy nem szívtam,ilyenkor nemet tudok mondani ha kinálnak,nem zavar hogy más szivja!
Gratulálok Neked ehhez a hihetetlen önfegyelemhez. Bárcsak az anyukám is letenné a cigit nem egészségügyi probléma okán, hanem pl. így.
De legutóbb, amikor egy fél délután nem gyújtott rá olyan kirohanást csapott itt, hogy még én is meglepődtem :D Pedig én is dohányoztam régen...igaz én csak 3 évig...bár ... egy napig is kár volt :D
Nagyon tetszik a cikk.
Hozzáállás és akarat kérdése.
Lehet megdumálom magammal én is....
Ja és gratulálok:)
Kitartás! Én már lassan 4 éve bírom, 30 év dohányzás után.
2008. február 11.-én bulizni voltunk. Nagyon-nagyon megfáztam, másfélhétig úgy "ugattam", mint a kutya. Nemhogy én, de a családom sem tudott tőlem aludni. Nem kívántam a cigit, majd úgy tíz nap múlva éreztem, hogy most már jól esne egy szál bagó. Azután "megbeszéltem" magammal: hülye vagy Ica, kibírtál ennyit, nem igaz, hogy most rá kell gyújtani. Mikor vissza mentem dolgozni, a kollégák fogadtak, hogy meddig bírom.
Én nyertem, még bírom, de már nem is kívánom.
Szia bzsmama
Mi a férjemmel éppen ma 8 éve tettük le végleg a cigit. A párom 16 éves korától dohányzott és 58 éves volt mikor abba hagyta a dohányzást. Én 38 évesen a munkatársaim unszolására kezdtem dohányozni és 55 évesen hagytam abba.
Azon a 2004 január 15.-n elhatároztuk többet nm gyújtunk rá, eleibe nagyon nehéz volt, de egymást erősítve sikerült megállni, ma már nem zavar, ha valaki rágyújt a közelünkbe és 8 éve még csak egy slukkot se szívtunk.
A köhögésünk is megszűnt az óta.
Kívánom neked, hogy soha többet ne gyújts rá.
Ugrás a teljes írásra: 45 év után, csak úgy nem dohányzom!