23 évesen gyermeket.. (beszélgetés)

Szia!

Hogy alakult a babavárás? :) Jól vagytok? :)

Szuper!!!! Ugye látod, mennyire várja anyukád :))))

Úgy látszik akkor nálatok ez családi vonás, hogy ha valaki terhes, akkor nem rohan a hírrel a szüleihez :)) (biztos öröklődő)

Örülök hogy ilyen simán zajlott. Szerintem apukád is ejti.

Ahogy leírtad kb ilyesmi lehetett nálunk is. Szerintem írtam hogy nálunk Én mondtam az apósnak. Ugyan Ő nem mondta mióta sejti, hogy lesz unokája a fiáéknál..

Az anyós nem karta hogy mondjuk : Várjunk, még..

Kedves ismerősömnek is a lánya igencsak nem közölte, anya nagyi leszel.. Ő vette észre, mintha nem lenne olyan manöken alkatod.. Lányom Te terhes vagy??

esküvő? Egy dolog biztos. Ne legyen nagyon közel a " Karácsonyhoz ".

Miért? Mert az a készülődés teljesen más, mint egy házassági évforduló. Nagyon egybe olvad az egész.

Sziasztok!

Gondoltam szólok, hogy beszéltem anyukámmal, vagyis inkább ő velem... Azt mondta, hogy ő már úgy lassan 2 hónapja tudja, észrevette, csak nem akart szólni...apu még nem tudja, de ő majd tudatja vele, csak előbb engem akart megkérdezni... Tök normálisan fogadta, kérdezett, hogy minden rendben van-e és hogy kihez járok melyik orvoshoz... Azt mondta egyáltalán nem haragszik, hogy nem mondtam el, ebben úgyis csak én tudtam dönteni, persze ő adott volna tanácsot de ha én így láttam jónak akkor így is jó...ÉS annak idején ő sem futott nagymamámhoz,hogy újságolja, hogy terhes pedig ő még férjnél is volt és mégsem mondta, észrevették amikor észrevették soha nem volt téma...

Annyit kérdezett, hogy esküvő lesz-e...mondtam,hogy nem tudom, az idén megtartjuk-e, de ha lesz is csak polgári...

Ja és,hogy mikor akarunk lakást venni, mert már lassan ideje lenne, mert még be is kell rendezni... nagyjából ennyi volt, és ami a legjobban esett, hogy azt mondta, hogy ő boldog és várja, hogy megszülessen és amiben tud mindenben segít ezután is, nem haragszik rám és h ugyanúgy szeret mint eddig...

köszönöm azoknak akik drukkoltak, hogy minden rendben menjen...

Még csak az kell,hogy apu is jól fogadja a hírt...

Dehogy könyveltem el szívtelen üzletembernek a szüleit. Nem csak hiszem, tudom is hogy szeretik a szülei, (hogy a fenébe ne), jót akarnak neki, csak a maguk módján.

Még korábban írta, hogy "szeretgetik" őt is meg a testvérét is.

Biztosan rosszul fogalmaztam.

Úgy hiszem, kezdelek megérteni. Érdekes volt. Igazából a filmekben láttam eddig ilyet, nem tudtam elképzelni, hogy van ilyen. Üzleti megbeszélés egy közös családi ebédnél :) Hihi :) Nekem ez nagyon fura, én még nem ebédeltem így :)

Beleolvasgattam kicsit a hozzászólásaidba, remélem nem titok :) Látom nagyon várjátok a kicsi manót, olvastam, hogy fiúcska lapul a pocakban.

Nekem kettő is van, a nagyobbik most megy első osztályba és hát 29 leszek ősszel :) Érdekes volt átvenni szerdán a nagy fiam tankönyveit. (furán néztek rám, azt gondolhatták, hogy az öcsémnek veszem át a könyveit)

Minden anyuka, apuka jóval időseb volt nálam. Kivéve a barátnőm, vele egyidősek a gyerekeink. Egy osztályba fognak járni a fiaink, ez olyan jó :)

Továbbra is sok sikert kívánok! És írd meg mindenképp, ha szóltál a szüleidnek, és hogyan reagáltak!

Ne haragudj, de a hsz-aidban olyanokat vázolsz tényként, amit csak feltételezel Icsimanó pár mondatából. Te meg már felvázoltad az egész családját. Azt sem tudjuk, hogy reagálnak majd a szülei, csak a félelmeit írta le, Te pedig már elkönyvelted a szüleit könyörtelen, szívtelen üzletembereknek, akik szarnak a gyerekeikre.

Icsimanó, illene már szólni, szerintem az fogja őket a legjobban bántani, hogy nem szóltál korábban. Egyébként örülök hogy jól vagytok:)

epp ez az nekem az hiányzott mindig, hogy ha haza megyek az a béke helye legyen,ne az legyen,hogy minden ebédnél üzleti megbeszélés van...

Na mindegy, ez volt és én ettől függetlenül tudom,hogy szeretnek a szüleim nagyon, csak furán mutatják ki néha.... És én is nagyon szeretem őket, éppen ezért húzom az időt nem akarok csalódást okozni nekük, hogy nem úgy lesznek a dolgok ahogy ők megtervezték...

Szóval Te hercegnőként nőttél fel. ...

Most mondjam azt, hogy mi meg 18-an laktunk egy cipősdobozban? (idézet a Vastyúk is talál szeget c. műsorból - retro)

Mi nem éltünk jó módban soha. Az én szüleim engem egész máshogy neveltek. De nálatok ha jól értem megvan az anyagi biztonság, de szeretet nem igazán van. Legalábbis olyan mint nálunk, nincs.

Én mindent a magam erejéből teremtettem. Lakást hitelre saját fizetésből, kocsit saját fizetésből. Illetve mindezt a párommal.

Főiskolás voltam mikor szültem. ÉS? Kihagytam egy évet, majd befejeztem a sulit, a gyerek ment a bölcsibe, én meg dolgozni. Aztán később jött a köv. gyerek, és utána újra dolgozni jöttem.

Ez nem igaz, hogy először karrier aztán család.

Az anyagi javakkal nem lehet a szeretetet pótolni. Vagy Te jobban szereted anyukádat mert kaptál egy kocsit? Gondolom, hogy nem, meg hogy szereted a szüleidet, de nekik kellene feltenni ezt a kérdést. Valahogy Így: Anyu szerinted attól szeretlek jobban, mert kocsit vettél nekem?

Én is igyekszem mindent megteremteni a gyerekeimnek. És meg is kapnak mindent, holott a bugyimon kívül semmi nem volt az enyém, mikor szültem.

Miért hiszik azt az emberek, hogy ha szülök gyereket, akkor utána nem tudok "úgy" dolgozni. Hogy? Megy tovább az élet.

A szüleid burokban élnek, és nem tekintenek ki a világba? Nem bántani akarom őket, de tényleg egy komoly bezsélgetésre van szükség. Gondolom ebből a beszélgetésből vita, veszekedés lesz. Bár attól függ ki hogy reagál.

Viszont az idegeskedést nem javaslom, nehogy idegbeteg legyen az a szegény baba.

mert még csak 24 leszek februárban, és egy olyan kapcsolatból születik a gyermek ami alig egy éves... és úgy gondolja a tesóm legalábbis, hogy csak akkor szabad gyereket vállalni amikor a kacsalábon forgó palotát is meg tudod neki venni...

A szüleim eléggé jó módúak, tehát sose kellett semmiből hiányt szenvedni,pl kaptunk autót is mind a ketten a tesómmal külön külön, egyetem alatt külön albérletünk volt,stb... szóval az anyagi helyzetük nem rossz...Én egyelőre nem tudnám az enyémnek mindazt biztostani amit én kaptam, nekem nincs még saját vállalkozásom...Éppen ezért úgy gondolták, hogy olyan 30 éves koromra elérek egy bizonyos egzisztenciát és csak akkor szabadna családban gondolkodjak... És így is volt a terv, de ez a kicsi manó most akart jönni...

Már bocsánat, még egy gondolat. De ne vedd magadra!

Ismerek egy-két idős nénit, akik agyon panaszkodják magukat anyukámnak (boltban dolgozik, és mindig megállnak a vevők anyunak mesélni)

"A lányom felém se néz, az unokámat nem érdekli élek-e vagy halok, soha nem jön ünnepekkor, egyedül élek, stb..."

Hát valószínű meg van az oka. DE persze eladóként az ember nem firtatja, anyukám se kérdezte a néniket, mi az oka ennek. Biztos mikor az a gyermek születendőben volt, vagy már megszületett le se sz...ták a nagyszülei. Mert minek kellett!

De ha majd anyukád, vagy tesód partner és gyermek nélkül marad 70 évesen, de jól jönne egy fiatal gyermek, unoka, unokaöccs, aki néha ránéz, meglátogatja, jó szót szól hozzá.

Nem örül a tesód hogy nagybácsi lesz?

Van már poci.. A képen nem is olyan nagy. Igazából nem gondolnám én se hogy babát vársz. Bocs de vannak csajok akiknek alapból van ekkora pocija.

Mellesleg a tesód sztem csak szimplán irigy :)

Lesz egy gyönyörű gyereked, aki feltétel nélkül imád majd téged, és anyucikának szólít, és megsimogatja az arcod mikor szomorú vagy, és átölel és vígasztal, ha sírsz valami miatt.

Ezt sok mindennek lehet nevezni, de elcseszésnek nem.

Nem értem miért mond ilyet a testvéred, ahelyett hogy örülne veled együtt.

22. hét? Akkor már érzed, ugye? :))

Nehogy így gondolj arra a születendő babára, mert megérzi! Idősebb korában majd szépeket fog gondolni a nagynénjéről, aki egy életet elcsesző gyereknek titulálta...

Kedves.

sziasztok!

még mindig nem mondtuk el a szüleimnek, csak a tesóm tudja, aki eléggé ki volt akadva... szerinte elcseszem az életem....

most már a 22. hétnél tartunk

" már a 14. hétnél tartok. " Írta 06.30 - án. Most már igencsak nagy a poci, közel 2 hónap is elmúlt.

Örülnek a leendő nagyik vagy sem, A fiatalok eldöntötték, nekik már csak ( nekeünk ) el kell fogadni a döntést.

Különben is nagyon fognak örülni neki. A nagymamaság az teljesen más mint amikor anyukák leszünk.