2, 5 éves kisfiam egyáltalán nem beszél (egy szót sem!!!) mit tehetnék? (beszélgetés)

Az én lányom sem beszélt,bekerült bölcsibe,azóta nem tudom lelőni.most 16,5 éves.

Nyugi...kisfiam kisbarátja betöltött 3 évesen kezdett beszélni .

Védőnő szerint a fiuk lustábbak..bár az én fiam is 2,5 lehetett mikor beindult.

Én tökéletesen egyet értek Veled.

Nálunk viszont sajnos azt kell mondanom, hogy a szakembereink nem voltak a helyzet magaslatán.

Pontosabban az ovis logopédus a gyerekre gyakorlatilag rá se nézett, csak közölte, hogy szerinte nincs a beszédindulással gond, és menjünk pszichoterapeutához, mert biztos valami trauma érte. Aztán a következő kérdése az volt, ittam-e, dohányoztam-e terhesség alatt. Még erre is azt mondom, persze, kérdezzen meg minden lehetségeset, de azért nem ártott volna, ha a gyereket is megvizsgálja... Azóta kiderült, elment év végével nyugdíjba, sanszos, hogy már nem akart foglalkozni velünk (más gyerekkel is hasonlóan járt el, pedig az a gyerek "csak" raccsol...)

Ettől függetlenül elmentünk a pszichonénihez, sőt, a következő alkalomra is fogunk - mert a múltkor igazából nem történt semmi (végigkérdezte a kórtörténetünket, a szokásainkat, stb), közben a gyerek játszott az apjával a szőnyegen. Legközelebb elvileg kettesben lesznek.

Tudjátok a szakembereknek sem könnyű a dolga, hiszen egy egyszerű tünet "nem beszél" elég sokféle ok miatt lehetséges, így természetes, hogy egyből senki sem tudja megmondani az okát: el kell küldenki vizsgálatokra, különböző szakemberhez, akinek természetesen az a dolga, hogy többféle ok közül, ami a tünetet okozhatja, kihámozza, hogy melyik a valódi és a kezelendő.

A szakember egyszer-kétszer látja a gyereket, idegen környezetben, sokszor éhes a kisgyerek, nyűgös, szomjas, néha nehezen lehet a közelébe férkőzni, néha vizsgálhatatlan, sorolhatnám, ezerféle eset lehetséges. Természetesen az is lehetséges, hogy az első gondolat vagy diagnózis tévesnek bizonyul az idők folyamán. De nem is elvárható, hogy egy gyerekről azonnal mindent kiderítsen egy szakember. Hiszen lehet csak simán szorongó gyerek. Lehet elektív mutista. Lehet hallássérült. Lehet értelmileg sérült. Lehet autisztikus. Lehet megkésett beszédfejlődésű. Lehet súlyosabb diszfáziás. Lehet, hogy az egész pszichomtoros fejlődése késésben van.

Ezek folyamatok, hónapok során tisztázódhatnak, az egyik feltételezett diagnózis esetleg megdőlhet, más irányba kell vizsgálódni.

EZ nem olyan, mint a lábtörés, hogy megröntgenezik és látják, hol törött el, gipsz, készen van.

Itt több lehetőségen kell keresztülmenni, tünetek elfedhetnek más tüneteket, folyamatában alakul a diagnózis és bizony változhat is.

De előre nem lehet azt mondani, hogy "majd kinövi", "a szomszéd Pistike is későn kezdett beszélni" "apuka is később kezdett beszélni" "kicsit lusta csak" és a többi....

Nekünk is az ovi (2 és fél évesen került be).

Eleinte persze ott is zárkózott és bizalmatlan volt, főleg a felnőttekkel. A gyerekek mondjuk már 1-2 hó után kérdezgették, hogy tudom-e, hogy a fiacskám tud beszélni..:) Mert velük beszélgetett a maga nyelvén.

Az óvónőkkel viszont csak kb. márciusban nyílt meg igazán - több hónap után. Előtte is elfogadta őket, csak pár szónál többet nem beszélt velük. Mostanra ez is változott.

Igazad van.

Nálunk mondjuk az a helyzet, hogy mi tudjuk, hogy később érő tipus a gyerek, és bizalmatlan. Aki viszont "idegen", ezt nem nagyon képes felismerni, ezért már rögtön küldözgetne minket mindenhova.

Járni is későn kezdett viszonylag, 15 hósan, és akkor is már mindenki küldözgetett volna mindenhova. Pedig tudtuk, arról van szó, hogy az izmai még nem elég erősek, hogy megtartsák biztonsággal, mert akkor volt akkora, mint más gyerek két évesen.

Borzasztó nehéz megtalálni azt az optimális határt az egészséges aggódás és a paranoia között. ÉS sokszor ebben a "szakemberek" sem segítenek.

Minket pszichoterapeutához küldtek, mert a gyerek "nem beszél", holott csak bizalmatlan. Szombat reggel fél 8kor (!!) mentünk, alig tudtam előtte felébreszteni, nyűgös volt, de a doktornő első kérdése az volt, amikor kijött a váróba, hogy "Pontosan mi is a gond, mert hallja, hogy beszél". Szóval én most meg azon aggódok, hogy néhány felnőtt türelmetlensége miatt nehogy rásüssenek egy bélyeget a fiamra... Nagyon nehéz kérdés ez. Én azért nem aggódtam, mert értelmi képességeivel sose volt baj, sőt. Persze most is van, hogy ő se hozza a papucsát, ha kérem, de ilyenkor inkább arról van szó, hogy nem AKARJA.

Igazad van teljesen..

Nekem is mondogatták,hogy de hát ez is meg az is 3 évesen kezdett el beszélni stb.

Még jó hogy mi még is elindultunk a dolgok után,igy időben vagyunk,és nagyon jó eredményeket tudunk elérni.

A fóruminditó irta,hogy a gyereke azt sem érti,hogy vigye oda a papucsát.Ezt az én fiam pl. simán megteszi.Nem értem azokat akik bebeszélik maguknak,hogy minden rendben van,csak bélyeget ne kapjanak.

Az iskolának kell, hogy legyen fejlesztője?

A fejlesztést nem lehet iskolán kívül intézni?

Köszi a választ.

Egy kérdés az ebben járatosoknak:

Ha azt írják a szakértőiben, hogy normál iskolába integrálható, akkor az iskolának ezt el kell fogadnia, vagy tiltakozhat?

Az én kisfiam kimondottan jó memóriával jelentkezik. pl. a nagyobb egyszer mondta el neki, hogy a piros fehér zöld azt jelenti, hogy erő hűség reménység. Azóta is tudja. Verseket dalokat nagyon hamar elsajátít, könyveket (Marék Veronika) már úgy olvassuk, hogy én csak lapozom ő meg szó szerint mondja.

Nálunk inkább csak a szocializációban, kommunikációban, érzékelésben vannak gondok.

Hasonló cipőben jártam és sokáig felültem a naivitás hullámvasútjára az olyan vélemények miatt, hogy "majd beszél, ráér...", "a rokonom kisfia se, aztán egy nap mondatokban kezdett...", "majd az óvodában...", "a fiúk lassabban...". Később már bántam.

Ne várj! Vidd el vizsgálatra, szakember nyugtasson meg, akkor várhatsz nyugodt szívvel. Ellenkező esetben pedig hónapokkal előbb tudod elkezdeni a fejlesztést, pl. a TSMT-t. Sokat fog számítani ez a pár hónap, ha valami gond van. (Nyáron pedig lehet találni magán fejlesztőpedagógust, aki megtanítja a TSMT tornát és te otthon csinálhatod vele.)

Az autista iskolába járunk heti 1x a Kecskeméten a Szalag utcára.

Látok ott üvöltő (életemben ilyen félelmeteset nem hallottam) gyereket, aki veri magát, mondatokat ismétlő gyerekeket stb.

Az én kisfiam meg olyan mint egy kis ártatlan kisbaba. Kis szőke, kékszemű angyalka. Soha de soha még rossz szánékot nem láttam nála (nem úgy mint a tesójánál, aki kihasználja, hogy nem árulkodik a kicsi).