18-19 évesen mit tettél, írd le pár szóban! Mi az, amit a mostani18-19 évesekben nem szeretsz? (beszélgetés)

Balatonon nyaraltam a barátnőmmel, a szüleim ekkor engedtek el először egyedül. Szavaztam, érettségiztem, elkezdtem dolgozni, megkaptam az első fizetésemet, azt hiszem 11000 forint volt, jó volt:)

Mit nem szeretek a mostani 18-19 évesekben? Nem tudom, nem is ismerek 18-19 évest...

Talán sokkal szabadabban élnek, mint mi éltünk, több lehetőségük van...Ennek minden jó és rossz oldaléval együtt. Nem tudom, hogy tudnak-e élni a lehetőségeikkel....

mint a nyulak. csak a fű, meg a ba..-ás

mi teljesen mások voltunk.

Szia.. mint minden durva általánositás ez sem állja meg a helyét. Két fiam van 17-19 évesek, a nagy már egyetemista, tanul dolgozik szorgalmastudja és becsüli a munkát és a pénzt. Heléyn van az esze, kicsi most 11 edikes, szintén azon az úton van. Érték náluk az hogy önnállók amennyire lehet.

Nem kéne ezt a generációt leirni, nem fer gyerekként kezelni őket 20-25 évesen. Mindent a fenekük alá tolni aztán elvárni hogy legyenek önnállóak. Én úgy vélem jó munkát végeztem, remek emberkék lesznek, munkaszeretők eszüket használók másokat megbecsülők. Ha egy 18-19 éves nem tud viselkedni akkor a szülők abban 80% ban bűnösek.Mondjuk ha a környezetemet nézem a tőlem 10 ével fiatalabbak sem akarnak felnőni... az már inkább szomorú.

szerelmes voltam nagyon megengedtem neki, hogy ide költözzön hozzám pedig nem kellett volna ,

a mostani 18-19 évesek ugyan ezt csinálják amit abban az időben én csináltam , szinte elgondolkodok néha , hogy én is ugyan ezt csináltam, nem érdekli őket a tanulás később úgy is meg fogja báni magamról tudom.

Az ellentét nagy része abból adódik, hogy a fiatal el sem tudja képzelni, hogy egyszer megöregszik... Minden porcikája fájni fog, nehezen tud mozogni, nem tud felpattanni a járművekre, ne adj isten nekimegy valakinek, mert bizonytalan a járása, rossz a szeme, stb. Lehet, hogy éppen azért utazik, mert a fiatal unokának megy bevásárolni, főzni, gyerekekre vigyázni.

Régen is megvolt az ellentét és lesz is mindig, de neveléssel sokat lehet javítani a hozzáálláson, hogy ne legyen nyűg az idős ember sem az egyéneknek, sem a társadalomnak. Mert most tisztelet a kivételnek!) csak tehernek érzik a nyugdíjas korosztályt.

Kérdés, hogy jobb volt-e a helyzet régebbi korokban, tisztesség, becsület, erkölcs kérdésében?

Sokan gondolják, feltételezik hogy jobb volt. De ez nem csak a nosztalgiából adódik?

Mióta világ a világ, mindig is voltak nemzedéki ellentétek és lesznek is.

Az én szüleimre ugyan úgy mondták az ő szüleik, hogy „Ezek a mai fiatalok”, mint ahogy ránk is a mi szüleink, meg mi a mostani fiatalokra. Én mindenkiről nagyjából egyformán leperegnek a „Bezzeg az én időmben!” kezdetű történetek.

Ami az én fiatal koromban elvárható és természetes volt, ugyanarra a mai fiatalok megrántják a vállukat, s azt mondják: az akkor volt, most meg most van. S van benne valami.

Az igaz, hogy változnak a korok, ennek megfelelően a lehetőségek és az igények, de a tisztesség, a becsület és az erkölcs mint norma véleményem szerint állandó fogalmak.

A hazugság pedig 1000 éve is hazugság volt, és 1000 év múlva is az lesz.

nem kell magadra venni, a fiatalok között legalább annyi hülye van,mint a középkorúak és az idősek között.

:)

Kíváncsi vagyok..

Mert határozottan normálisnak tartom magam..

Nem a munkára gondoltam , hanem más dologban ..majd esetleg részletezem......

és tartom a véleményemet.....

Azért ezt így ne már..

Hogy lehet úgy ítélkezni, hogy az ember tök más korban volt fiatal??? Honnan tudja ilyen pontosan bárki is, hogy mit élünk meg mi fiatalok úúúgy, hogy nem tapasztalják, nem látnak mögé?

tényleg sok léhűtő barom van, ezt így értem. de azért nem normális.. (????)

Szerintem jobb volt 30-40 évvel ezelőtt 18 évesnek lenni, mint most. Tizenéves koromban szenvedtem a pénztelenségtől, ezért minden lehetőséget megragadtam a pénzcsinálásra. Korrepátálás, nyári munka. Könnyű volt, mert aki akart, kivétel nélkül dolgozhatott. Így a családok széles rétege, ha nem is fényűző szinten, de biztonságban élt. (Hajléktalanok akkor is voltak, de azt ők maguk választották önként és dalolva.)

A kisiskolás gyerekek tisztelettel köszöntek csókolomot az idősebbeknek, s nem azt ordibálták gúnyosan, hogy szia nénike.

Az idősebbet „alapjáraton” akkor is tisztelték, ha az finoman szólva nem volt tökéletes valamiben (de hát melyikünk tökéletes?), pl. lassabban száll fel a járműre, vagy valamilyen csomagjával kényelmetlenséget okozott. Akkor még volt türelem!

Jó dolog volt az iskolaköpeny, de még az is, hogy a tanítást hátul összekulcsolt kézzel kellett hallgatni. Nem is vertek meg egy tanárt sem. De arról sem tudok, hogy bármelyik tanárom diákot bántalmazott volna. Na jó, volt egy-két kezelhetetlen gyereknek vonalzóval kiosztott körmös, de annak célja inkább mentális rendreutasítás, mint fizikai fájdalom volt.

Az élet sokkal nyugodtabb volt. Nem volt annyi lopás, rablás, erőszak. A diszkóban nyugodtan otthagyhattam az italom az asztalnál, nem kellett félni, hogy valamit beletesznek, s aztán…

Vékonypénzű diákként meg tudtam tenni, hogy egy nap(!) 3-4 mozifilmet megnézzek. (Jó, tudom, most itt van 1000 csatorna, meg tonnányi DVD; de azért a mozi az mégiscsak mozi.) Ma jó, ha egy évben egyszer megengedek magamnak egy mozit - másra kell a pénz.

A mai tizenévesek az alaposan megváltozott körülmények miatt nehezen tudják megtalálni a helyüket (PÉNZÜKET), de ez miért jogosítja fel egy jó részüket arra, hogy deviáns módon viselkedjenek? Cigiznek, isznak, drogoznak, magántulajdonokban kárt téve graffitiznek. Agyba-főbe, felelőtlenül lefekszenek olyanokkal, akiknek a nevét sem tudják, aztán csak győzzék kézben tartani a következményeket.

És ha a park helyett a kocsiúton korzóznak, s nem tudok miattuk leparkolni, még csak rájuk sem merek dudálni, nehogy a kocsim lássa kárát…

Persze, mint mindig, bőven van példa az ellen oldalra is. Csak azt nehezebb észrevenni, s az ellen nem is kell szót emelni.

Asszem enyhén szólva is megoszlanak a vélemények..

Az éppen aktuálisról pedig az tud nyilatkozni, aki épp benne él.. Aki épp az a korosztály. Mint ahogy én sem tudok arról, hogy milyen lehet most 10 évesnek lenni.

Mert körvonalakban sejtem, nade nem élem épp meg..

Ezért is érdekes ez a kérdés..

A szocializmus miatt nem volt elvárva tőlük teljesítmény, sok esetben munka sem, emiatt elég nehezen rávehetőek arra, hogy érdemi munkát végezzenek...vagy végezzenek egyátalán.

Az új gyorsabb rendszert nem értik, nehezen alkalmazkodnak, nem nyitottak a változásra, gondolom, mert negyedennyi inger sem érte őket akkor , mikor fiatalabbak voltak és alapvetően érdekeltebbek lehettek volna benne.

Nem önállóak, csak azt a munkamódszert ismerik, mikor fentről utasítják őket, egyéni, kreatív ötleteik nincsenek.

Mielőtt felhördülve valaki elkezdené begépelni a kemény munkával végzett élettörténetét szólok, hogy én a fentieket legalább olyan általánosságban írtam, mint ahogy eddig egy fiatalabb korosztályról szólt a beszélgetés.