1. szerelem - így kell elrontani! (beszélgetés)
Első párod nem szeretted annyira, hogy kitarts mellette az újabb, csábítóbb miatt. Ott hagytad. Utána kiderült, hogy az új pasi pedig mégsem Téged választott és visszakotródtál a jól megszokott langyos vízbe a két szék közötti helyről feltápászkodva.
Csak kikívánkozik belőlem, nem kell válaszolnod:
tiszteled még magad?
Sziasztok!
Szeretném az őszinte véleményeteket kérni!
Kb. 3 hónapja megismertem vkit, aki 8 évvel idősebb nálam, barátságból. 2x találkoztunk, jól kijöttünk egymással, felnéztem rá. Aztán többet akart. Én is, a második tali végén, de nem mondtam neki, csak azt, hogy van vkim, akit nem hagyok el. A párommal elmentünk nyaralni, a srác akkor adta fel, bevallotta. Találkozott vkivel, aki nagyon hasonlít rám belsőre. Sokat írogattunk, ezért megbeszéltük, hogy talizunk és szóban megbeszéljük, levélben nem lehet. Kicsit hűvös volt hozzám, nem is akartam és vártam mást, sokat beszélgettünk, aztán kérdezte, mire gondolok, mit akarok, de nem mondtam ki, mert nem akartam befolyásolni és azt sem, hogy miattam hagyjon el vkit. Aztán simogatott, órákig bámult, hogy milyen szép vagyok, felmelegítene, megcsókolna, de nincs abban a helyzetben, nem teheti meg (gondolom más miatt), pedig egy mozdulatomba kerülne. Hazafelé vitatkoztunk, bizonygattam, hogy nem én vagyok a legjobb, ne sajnálja, hogy nem jöttünk össze, mert ha ezt mondogatja, nem biztos, hogy megtalálta, akit keres. A bnője közben sokszor hívott minket, 1x felvette, de mondogatta, hogy nem igaz, miért nem teszi már le... Aztán amikor hazaértünk, ment a huzavona, megint bámult hosszú percekig, nem vette le rólam a szemét, simogatott, ki akartam szállni és mondtam, hogy ne találkozzunk többet, de visszarántott és megcsókolt. Hatalmas szenvedéllyel, érzelemmel! Én hagytam abba és eljöttem.
Utána írtam neki, hogy nem akartam felkavarni... írta, hogy nem tud dönteni, időt kér. Később jött a válasz, h a másikat választotta. Utána írt a párom, hogy küldött levelet a srácnak, ezt nem részletezem. Megértem őt is, de ha többet tett volna értem, én sem jutok el idáig. Felhívtam a srácot és mondtam, h tudom, h a levél miatt döntött így, azt mondta nem, döntenie kellett, tudom, ha 2 hónapja elhagyom a párom, nem itt tartunk, de nem gondolta, hogy elhagyom. Márpedig megtettem. Aztán pár nap múlva visszamentem a páromhoz, nem bírtam nélküle! Felemésztett a bánat, hogy nem látom többet, szinte belebetegedtem. Rengeteget beszélgettünk utána, éjszakákat, nappalokat sírtam végig, hogy elveszítem mindkettőt. A párommal azóta sokat vagyunk együtt, figyel rám, ami mostanában hiányzott. De mindig gondolok a másik fiúra!!!! Azóta váltottunk pár levelet, írta, hogy egész életében bánni fogja, de rossz volt az időzítés, nem gondolta, hogy valaha elhagyom a párom. Megbeszéltük, hogy barátok leszünk.
Azután egy nappal, hogy írta, a másik lánnyal marad, megírta azt is, hogy beadott egy pályázatot, elnyerte, ezért sem jöhettünk össze, pár hét múlva több mint 200 km-re költözik. Megbeszéltük, hogy találkozunk előtte, nem megy el enélkül. Aztán 3 napra eltűntem, nem írtam neki, ő közben 2x írt levelet, hogy mindig fontos leszek neki, akármi történjen, fontosak a leveleim, nem akarja megszakítani a kapcsolatot velem, nem mondja, hogy nem érzi jól magát a kapcsolatában, de olyan sokáig voltam plátói számára, hogy sok ideje volt gondolkodni a kettőnk kapcsolatáról. Ma megint írtam neki, beszámoltam a szabadnapról, hogy kirándultunk, írta, hogy ő is a párjával volt és nem panaszkodhat, de szeretné, ha elmennék egy meccsére, szeretne velem találkozni, de nem tudja, hogy mikor, mert mindketten tudjuk, hogy mi lenne a vége, de kíváncsi arra, hogy mit szóltak volna a bnőim v. a családom, hogy egy idősebb pasival jövök össze. Miért érdekli ez???? Megírtam neki, hogy szeretném, ha boldog lenne, tudom, hogy nekem kellett volna előbb eldönteni, hogy ki kell nekem, megírtam, hogy nem jelentkezem többet, legyen boldog, félreállok, de nem értem, hogy miért érdekli, hogy nekem más mit mondana és miért van mással, ha mindketten érezzük, hogy vonzódunk egymáshoz. Pár napra eltűnök, nem írok neki, és talán soha többet. Persze a másik felem mindent megtenne, meg akarom őt szerezni! Iszonyúan vágyom rá és boldoggá akarom tenni!!!!!!! Akkor is, ha idősebb, akkor is, ha mindkettőnknek van vkije, akit nem akar elhagyni, akkor is, ha messze költözik tőlem, holott korábban engem zavart a 8 év és a 40 km távolság.
Ti mit tennétek? Félrevonulnátok csendben, szenvedve v. megtennétek mindent, hiszen tudom, hogy vhol még vonzódik hozzám, de nem akarom megutáltatni magam vele, hiszen tudom, hogy jó véleménnyel van rólam. Rosszul érzem, ha arra gondolok, hogy fél attól, hogy nem lenne elég jó nekem???
Szia.
Ne gondold, hogy olyan könnyű ám valakit elfelejteni, akit tiszta szívből, őszintén szeretsz. Könnyű azoknak, akik úgy cserélgetik a partnerüket, mint más a fehérneműit.
10 évvel ezelőtt volt egy barátom, akit rettentően imádtam, de ő sajnos csak játszott velem, az érzéseimmel. Persze dobott. Majd később összejöttem egy másik fiúval, akivel ma is együtt vagyunk, boldogok vagyunk együtt, van két gyermekünk is.
Lényeg: eltelt 10 év de én még most elég sokat gondolok a régi szerelmemre. Ilyenkor azon tűnődöm, vajon mit csináltam rosszul, hogy szó nélkül lapátra tett. Hiába élek boldog párkapcsolatban, ha valamiért mégis hiányzik a régi, és sehogy nem tudom kiverni a fejemből, se a szívemből.
Szted, ha a fiú is úgy szeret engem, ahogy mondja, akkor ez a kapcsolat tud tartani fősuli/egytem és 200km-es távolság mellett is tratani, vagy ez már halott dolog a számunkra így?
Sokan azt mondjaák körülöttem, h ha igazán szeretjük egymást és télleg egymásnak vagyunk teremtve, ahogy érezzük, nem lehet csak így vége... =(
Segítsetek, kérlek!
ha ilyen hülye..akkor....
én nem ismerem, de ez azért elég gáz, h neki egy gyerekes apa kell, nem pedig egy iskolás, vele kb. egy korú férfi...
Sziasztok!
Bár én csak 14 múltam, és egyáltalán nem vagyok tapasztalt, de azért nagyjából át tom érezni a problémát...
12 évesen szerelmes lettem egy nálam 3 évvel idősebb fiúba. Nagyon aranyos, intelligens, illemtudó, okos, de tényleg, nem csak azért mondom, mert szeretem, hanem azért, mert mások is így vélekednek róla...
Na szóval: mivel csak 3-4 hetente tudtunk találkozni, így pokolian éreztem magam, plusz még az a "tudat", h nem szeret....teljesen kész voltam tőle, de nem sírtam, csak tűrtem.
Utáltam, h nem merek rendesen hozzászólni, h nem érhetek hozzá, stb. (persze, még nyílván fiatal is lettem volna egy kapcsolatra) Aztán, november 1-jétől egymás karjaiban néztük itthon a TV-t. Ha hozzám hajolt, mert nem hallotta amit mondtam, teljesen elgyengültem =)
Nagyon sokáig úgy voltam vele: na, mostmár legközelebb megcsókolom...persze, csak hitegettem magam.
De végül, május 17-én, szombat este megtörtént a csoda, amire nem nagyon számítottam, de nagyon boldog voltam: Megcsókolt!
Azóta egyre sűrűbben találkozunk, és ő mondta ki először -június 16-án- (idézem): "- De érdekes...milyen gazdag szép szavakban a magyar nyelv, én mégsem tudom kifejezni, mennyire szeretlek!"
Mondjuk már előtte való este is odasúgta a fülembe, h SZERET, szóval: nagyon jól esett hallani attól az embertől ezt a szót, akit már oly régóta szeretek.
Ő most 17 múlt, én meg -ahogy azt az elején leírtam- 14...
Nagyon boldog vagyok vele, csak nagyon rossz egymásra 1,5-2 hetet várni...de megéri =)
Szóval: Neked is csak ennyit mondok okes: ha nem érdekled a csajt, hagyd a francba, vár még Rád az igaz szerelem, elhiheted... (mondjuk: akkor is ezt mondjam, ha velem is ilyen történt, de sztem ezt kellene csinálnod!)
Kapcsolódj ki, ismerkedj!
Sok sikert kívánok a továbbiakban Neked!
"Hazudik a szerelem, egyre több a bánat, úgy tűnik, hogy boldog vagyok, de ez csak a látszat..."
Ez tök jó! Gondoltam beleírom,ez minden szerelmesre igaz,akinek nem viszonozzák az érzéseit...
De mostmár ne menj... Jobb az ha elfelejted.. Ő sem foglalkozott a te érzéseiddel, amikor tepertél utána...
Jobb az ilyet hagyni... Ugysem lenne semmi a régi.... Hidd el nekem..:)
Ahogy Márai írta Az igazi című könyvében:
érzelmeket értelemmel sem elindítani, sem megállítani nem lehet.
erőltetni szerintem nem kell... mármint erőltetve felejteni
visszagondolva azokra az évekre, képtelen lettem volna egyik napról a másikra kitörölni őt a szívemből. idő kell(ett) hozzá. sok idő.
"A szív, ami fél összetörni, sohasem tanul meg táncolni.
Az álom, ami fél felébredni, sohasem ragdja meg az alkalmat.
Az, akitől nem vettek el, talán sohasem lesz képes adni,
S a lélek, amelyik fél meghalni, sohasem tanul meg élni."
/Bette Midler: The Rose/
Ajánlom meghallgatásra a youtube-on, mert enm csak a szöveeg, a dallama is gyönyörű, bár szomorú. :(
hm, hát aki meg felejteni akar, mondjuk úgy, görcsösen, csak hogy szabaduljon attól az érzéstől, netán az emlékektől, annak szívből ajánlom az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmet.
Hű, nem is tudom, hány éve láttam először, akkor még mindig az említett "nagy" szerelem utóhatásait nyögtem, kemény szenvedős évek voltak mögöttem!
A filmet végigzokogtam, a moziközönség szeme és füle hallatára, a velem lévő barátnőm csak nehezen tudott lecsillapítani. És ezután még kellett egy kis idő, de már nem sok, meg még egy pár új hír a régi kedvesről... és vége. Kihúnyt bennem a tűz. Végre. Kidobtam a tönkrement, ám ettől függetlenül féltve őrzött esernyőjét is. És ez volt a lényeg. Legalábbis nekem.
A filmet tényleg ajánlom!
jajj tényleg :)
teljesen meg vok már butúlva,hogy kihagytam a legfontosabbat. :)