Voltatok már ilyen érzelmi helyzetben? (beszélgetés)

Hány éves vagy, megkérdezhetem?

Ha gyereket szeretnél, és így tervezed az életedet, de a férfi akivel együtt élsz ezt kizárja, akkor az de, nettó időveszteség. Erre majd csak akkor fogsz rájönni ha abban a korban leszel, amikor már tudni fogod, hogy a gyerekszülés kapcsán ketyeg az órád, és meg vannak számlálva az éveid. Akkor meg már bőven lehet, hogy késő bánat.

Annyira jól megfogalmaztad a lényeget! Legutóbb mikor hozzá jártam, konkrétan igényeltem, hogy érjen hozzám. A foglalkozáskor nem minden esetben kell fizikális kontaktus. Igazából Ő megy segíteni másoknak. Szóval az érintés, mint "szükséges rossz", elkerülhetetlen. Még ha csak egy pillanatra is. Félő, hogy ez az érzés újra visszatér.

Nem mondanám időveszteségnek a jelenlegi kapcsolatomat, de tény, hogy visszahúzó erő a gyerek témakör.

Tudja, hogy mit vált ki belőlem? Miért? Ez egy nőn annyira látszik?

Anno rákérdeztél? Bátor vagy! De te akkor biztos lehettél a dologban, én viszont egyàltalàn nem vagyok az. Valószínű, én szeretnék csak többet látni a dolog mögé. Tervem, hogy megfigyelő leszek. Másokkal is olyan, mint velem? Vagy ez az alaptermészete? Ilyenekre gondoltam.

De abszolút összefügg. Érzed, hogy nem kellesz egészen. Átmeneti állomás vagy az életében.

Nem vagy felelős az érzéseidért. Nem irányítod, hogy ki mit mozdít meg benned. Az, hogy mihez kezdesz ezzel, az viszont már a te felelősséged. A többiek már elmondták, ne ábrándozz, nem a te pályád. Az előzőekben írtad, hogy milyen borzongató érzés, ha hozzád ér. Hát ne hagyd, hogy hozzád érjen.

Ha neked fáj, hogy nem akar a jelenlegi társad házasodni, gyereket vállalni, és te szeretnél, miért vesztegeted az idődet vele?

Ilyen előfordul egy hosszú kapcsolatban

A te döntésed, mit kezdesz vele, továbblépsz, vagy belemész, hátha lesz valami.

Hajaj, hát igen, ismerem az érzést. Mármint amikor nem jó a kapcsolat, és valahogy "nyitottabb" leszel. Ha ezt így kimondod, akkor ez egy olyan dolog aminek mentén talán át kéne gondolnod a jelenlegi kapcsolatodat. Egyszer nekem is egy ilyen tiltott brutális vonzalom volt ami a szarból amiben ültem (csak nem akartam róla tudomást venni) kirántott. Bár az illető nem volt házas. Nem lett belőle végül semmi, csak pár jó éjszaka, de a mai napig nem bánom. Szerintem ő azért jött nekem, hogy észhez térjek. Ki tudja még meddig ültem volna nyakik a kakában, ha nem jön ez a hapi a nagy szexuális vonzerejével. :)

A házasság szerintem nem létkérdés. A gyerek dolog viszont az. Ha ebben nem fújtok egy követ, az nagyon nagy baj. :( Van az a mondás, hogy egy nő két dologért tudod bármit megtenni: hogy legyen gyereke, meg hogy ne legyen.

Nem tudom hány éves vagy, de ha tényleg vágysz egy gyerekre, akkor semmiképpen nem jó ötlet egy olyan kapcsolatban maradni ahol a másik fél meg nem... Rákényszeríteni nem lehet, nem is szabad. Szerintem ez hatalmas vízválasztó. Ha te gyereket szeretnél és így tudod elképzelni a jövődet, akkor nagyjából borítékolható hogy ahogy mennek az éveid úgy fogod egyre inkább akarni. Ez az éveid múlásával csak fájóbb pont lesz. :(

Nem volna szívem ilyet tenni soha. Az nem én volnék akkor.

Nem akarok én bántani senkit. Csak halkan nyűszítek még picit a sarokban, aztán tovább "lépek".

Igyekszem a jelenlegi kapcsolatomra koncentrálni, de vannak hiányosságok, ahogy az egyik előttem hozzászóló írta. Nem tervez az illető házasságot, sem gyereket. Ezt nyíltan meg is mondta. És ez fájó pont tud lenni egy nő életében. Persze, ez nem függ szorosan össze az aktuális helyzettel, mert az korábban is volt, de ezáltal mégis másképp nyitok a világ felé.

Voltam. De azt is tudtam, hogy ez egy fellángolás, szimpla hormon, annyira két külön világ voltunk, hogy esélytelen lett volna a kapcsolat, de nem is akartam. Van, hogy valakivel nagyon egy hullámhosszra kerülsz, elfeledett izgalmat hoz az életedbe, felvillanyoz, még akkor is, ha jó párkapcsolatban élsz. Legalábbis nálam a kettő nem függ össze. Én olyan típus vagyok, akinek időnként akadnak ilyen "ügyei", tettekké sosem fajulnak persze. Nem hiszem el, hogy létezik olyan ember, aki élete során a legutolsó partnerét fogja csak kívánni, és sosem fog neki megtetszeni más. Nem vagyok idealista, hiányzik belőlem a romantika is, vagy hogy nevezik manapság a csepegő külsőségeken alapuló nyáltengert.

Hozzáteszem, attól még nem volt egyszerű lezárni ezt az érzelmi vargabetűt, de sikerült. Onnantól, hogy eldöntöd, nem táplálod tovább az érzést, ki fog múlni. Gyorsabban mint gondolnád, aztán csak nézel, hogy hű, hova tettem az eszem. :)

Figyelj, teljesen mindegy hogy egyoldalú-e vagy sem. Ha szingli lennél akkor is pontosan ezt mondanám neked. Egy családos pasiról van szó. Szóval ha a rózsaszín ködöt kiveszed a képből akkor látni fogod, hogy neked max lopott órák jutnának, ami ideig óráig talán izgi meg felemelő lenne, de utána csak a gyötrelem maradna. Ritka esetben lesz az ilyenből család elhagyás, válás. De ha mégis, akkor szerinted milyen pozíciód lenne utána? Jönnének a téged gyűlölő hozott gyerekek, esetleg évekig pereskedés a vagyon felett, amit te asszisztálsz végig. Őrjöngő voltfeleség. Esetleg a faszi részéről is a család aki nem fogad majd be, ha szeretik a mostani menyüket.

Szóval értékeld át a mostani kapcsolatodat, hogy az vajon milyen? Ha nem jó, lépj ki belőle, és keress mást. De ne nős pasassal húzd az idődet. Tök felesleges, csak a fájdalom lesz a vége.

Igazatok van. Nem ragadhatok le a bizonytalanba. Egyébként is ez nagy eséllyel egyoldalú. Innentől pedig nekem kell saját magamban rendezni dolgokat.

Nem lesz egyszerű, mert ha egymásra nézünk, ha hozzám ér...minden megszűnik körülöttem. De olyan jó érzés ez mégis.. :))

Teljesen felesleges hogy ez bántson, mert nem tettél semmit... Semmi közötök egymáshoz, ez annyi, hogy vonzó a számodra, és pont. :) Van ilyen.

A helyedben nem flörtölgetnék és nem mennék bele ilyesmibe egy nős pasassal, mert garantáltan a legrövidebbet húzhatod! Távolt tartanám magam tőle.

..azaz nem lehet...

Itt kezdődik, hogy végignézel a jelenlegi kapcsolatodon, és végig gondolod, hogy vajon.. akarod-e ezt a férfit (mármint a párodat). És mi hiányzik, ami miatt felmerül benned a gondolata is annak amit írsz.

Igen, voltam ilyen helyzetben. Nehéz. Ha már felmerülnek az érzések, akkor hiány van.

Viszonylag ritka a tökéletes párkapcsolat, ahol soha, semmilyen hiány nincs, idővel nincs semmiféle eltávolodás, érzelmileg, fizikálisan.

Nem mondom, hogy egyáltalán nem létezik, mert megköveznek azok, akik ilyenben élnek. Van.

A legtöbb hosszú távú, jól működő kapcsolatban sok és tudatos munkával tartják fenn ezt az állapotot a felek. Minden nap tesznek érte.

Amiben most vagy, az egy jelzés. Nézz mögé, hogy mit jelez.

A héten kezdtem újra járni erre a terápiára, titkon reméltem öszintén, hogy talán nem ő nála leszek beosztva, de aztán így alakult.

Nem, ez nem egy merő fantázia. Ez az érzés...nem is tudom minek hívjam...? Ez akkor adott pillanatban van. Ilyet nem éreztem még soha életemben. Nehéz körbeírni.

Nem szeretnék semmit tőle. Azaz, nem lehet. Ha szabadok lennénk, egy percig nem gondolkodnék.

Az elmúlt jó pár évben nem. Fiatalabb koromban, mikor egy-egy nekem tetszó hölgy ismerősömmel találkoztam, talán még kicsit de inkább nagyon zavarban voltam, de már ez elmúlt. Persze örülök, ha összefutok ezen ismerősökkel de már semmit nem érzek irántuk. Ők is más utat járnak és én is.

Hazudnék ha azt írnám nincsenek olyan hölgyek, akik tetszenek az ismerőseim között, de más kinőttem abból a korból, mikor kalandot keres az ember. Megnézem, nyugtázom, hogy ez igen és, beszélgetek vele, minden zavarodottság nélkül.

Ezzel együtt biztos van ilyen, mint te írsz, és remélem sikerül megoldanod a problémát nagy dráma nélkül.

"van egy ismerősöm, akivel korábban is, de most újra többet együtt leszek egészségügyi okok miatt"

Ezután leszel vele együtt többet, és már előre fantáziálsz? :) Van egy olyan mondás, hogy a nők többet gondolkodnak egy férfiről, mint amennyit a férfiak összesen.

Ha szeretnél vele összeboronálódni, tedd azt. Ha nem, koncentrálj a kezelésekre, utána köszönj el, és menj haza.

Ahogy leírod, az első verzió tűnik életszerűbbnek.

Tinikoromban és úgy 18-20 évesen még zavarba tudott hozni, ha egy jóképű, vonzó srác megszólított, rám mosolygott vagy megfogta a kezem. De még akkor sem gondoltam azt, hogy ez részéről valami mély érzelem kifejezése. Egyszerűen udvarias volt.

Egy pasi, ha akar valamit azt konkrétabban fejezi ki.

Képzelődsz!