Volt már valaki, aki megkérte az apát, hogy mondjon le közös gyermekükről? (beszélgetés)

Ugye? És milyen mellbevágó, amikor a gyerek ezt kéri és ez nekünk addig nem tűnik fel.

Éppen ezért, - ha lehet ilyet mondani, - a legjobb időpont egy második családalapításhoz. (Persze nem mindenáron.)

10-13 éves korban már nagyobb a tiltakozása.

Sok édesanya inkább elutasítja az ismerkedést, vagy későbbre halasztja, pedig nem helyes. De ez egy másik fórum témája lehetne.

Én is értelek. :) A gyerek a hazugságot sem tudja megbocsátani, ha rájön és miért ne jönne rá. Ezért nehéz úgy igazat mondani, hogy ne a gyereknek legyen rossz. Én kisgyerekre gondolok, hiszen abban van tapasztalatom.

2 éves korától 5 éves koráig egyedül neveltem a fiam. 4 évesen egyszer azt kérte, hogy a nővérem férje menjen érte az oviba. Meglepődtem és rákérdeztem, hogy miért? Azt válaszolta, hogy más gyerekért az apukája is megy, ő érte pedig csak én. Az eszébe sem jutott, hogy az apja menjen érte, mert tudta, hogy az nagyon messze, külföldön dolgozik. Ami igaz is volt, de időnként hazajárt, amit viszont nem közöltem vele akkor.

Nem is volt semmi probléma vele, amikor férjhezmentem, mert alig várta, hogy neki is legyen apukája. :)

Próbáltam visszaolvasni, de nem egészen sikerült.

Egyetértek azokkal, akik gyereket is kímélik, de nem is hazudoznak.

Jó megoldás, ha azt mondjuk hogy "sokat veszekedtünk és inkább elváltunk". A kicsi gyerek nem kérdez tovább. A nagyobb azért nem, mert megélt pár veszekedést. Saját emlékem (nem édesapámmal,hanem már a nevelőapámmal kapcsolatban), hogy annyira féltem, hogy a víz is szakadt rólam, ha veszekedtek. Pedig soha nem volt tettlegesség.Csak ordibáltak, ráadásul én a saját szobámból hallgattam,nem is közvetlenül éltem meg.

A másik, hogy nálunk nem is kérdezték, hogy miért nem jön látogatni. Szerintem ha az "új" apuval jó a kapcsolat, legfeljebb azért merülhet fel, ha más gyereknek a jól szituált vér szerinti apja megvesz minden marhaságot is

Én is lánynevemre vettem a gyerekeket a válás után, pedig az akkoriban még újfajta lehetőség volt. Persze lánynevemet is visszavettem. Sokan járnak úgy, hogy megtartják az asszonynevet,utána meg szaladgálnak, ha másik férfitól szülnek babát. Mert ez esetben automatikusan a volt férj nevére kerül a gyerek, akkor is, ha azt sem tudják, hol van.

Azért az én nevemre, mert a volt férjem vezetékneve nagyon szokatlan volt, mindig betűzni kellett. A volt férjem is néha gondolkodott a névváltoztatáson, el is jött az anyakönyvibe, de ott visszakozott. Mérgemben aláírattam vele a névváltozást a lánynevemre, arra hajlandó volt.

Vezetéknevet (születési nevet) változtatni különben nem nagy eljárás,és csak 10 ezer az illetéke. Éppen most vagyok benne.

Máshogy látjuk ezt de értem mire gondolsz :)

Nekem van tapasztalatom a témában és tudom hogy az egyenes út (nem hazudozni a gyereknek ) az amivel nem lesz probléma a probléma. Nem terhelés az igazság.Az igazság 1 mondat nem is kell cifrázni. Ha az az igazság hogy nem kíváncsi rá a biológiai apja akkor ezt kell mondani a gyereknek és nem hazudozni neki mindenféléket szerintem. A gyereknek ez csak akkor fog fájni ha a környezete ebből ügyet csinál. Ügyet csinál : ha az anya kesereg ezen a tényen , megjegyzéseket tesz róla, másoknak ezt a gyerek füle hallatára meséli stb... Nem is biztos hogy a gyereket érdeklik részletek van akit felnőve se . Egy egyszerű példa : a link apuka megígéri hogy elviszi a gyereket vmi programra de a megbeszélt időpontban nem érkezik meg. A rossz megoldás szerintem egész nap várni a csodára hátha előkerül apuka és a gyereket ezzel kicsinálni vagy pedig várni fél órát és ha nem jelentkezett hogy mi van akkor átöltözni összeszedni a megfelelő menetcuccot és elmenni a gyerekkel vmilyen programra. Egy jó kis séta rövid kirándulás is megteszi vidám hangulatban. Az igazság most is kiderült a gyerek mégse sínylette meg .

Ha örökbe fogadja párom,onnantól az lesz a neve,és nics előző név

nővérem férjének fel kellett vennie az anyja leánykori nevét,mert a kislányt kiközösítették,diszkriminálták,és nekik sincs előző név,az van,amit használnak

Ha nem felejti el,és később kérdez,válaszolni fogok,ha látni akarja,azért is mindent megteszek,de most ezt látom a legkisebb rossznak

Felvilágosítottak,pont szerdán voltunk,lemondhat,de akkor kivizsgálnak minden körülményt,hosszadalmas,bonyolult eljárás,egyben viszont könnyen megy,nyílt örökbefogadásnak hívják,ami annyit tesz,hogy egy tárgyalás keretében a vérszerinti apa lemond a gyerkőcről,és hozzájárul,hogy a nevelőapa fogadja örökbe,feltétele,hogy házasok legyünk

csak nekünk a lakcímek miatt kicsit bonyolult most,de hamarosan orvosoljuk ezt a problémát,és akkor már nem lesz akadálya

Elvált szülők esetén, ha már nem abban a közegben él a kisgyerek, szükségtelen ezzel terhelni. Bőven van idő, hogy lassan, a korának megfelelően ismerje meg a körülményeket.

Arra gondolok, hogy pl.amikor szülinap van és megkérdezi a kisgyerek, hogy miért nem köszönti őt fel az apukája, akkor ne azt mondjuk, hogy a te apád egy ilyen-olyan és nem kíváncsi rád, inkább kocsmázik! Ezzel nagyobb bajt okozunk neki, mint a távollévő ilyen-olyan apja.

Ezzel nem illúzióban tartom a kisgyereket, hanem védem.

Egészséges, szerető családban felnövő gyeremek helyesen tudja kezelni később a helyzetet, különösen az édesanyára való tekintettel, hiszen tudja, hogy nyugodt családi életet teremtett a számára.

Felnőttként csak akkor tudunk megbocsájtani, ha mentséget keresünk a másik számára. Különben cipeljük életünk végéig a nehéz keresztet. Számunkra fontos, hogy elengedjük minél előbb.

Ez nem jelentheti azt, hogy hagyjuk magunkat kihasználni és állandóan megbocsássunk.

Én nem éltem ilyen szituban, de tudom, hogy az elvált szülők gyerekei milyen érzékenyek. A méltatlan szülő miatt ők sérülnek. Legtöbb magatartászavaros gyerek ilyen közegből kerül ki.

De ha nem vele élsz, csak kb.1-2 éves korodig, akkor minek terhelni a gyerekkort, hogy végigkísérje, amikor még védtelen a lelke?

Ezért más szitu a családon belüli, hosszú ideig tartó állapot. Abban sokkal jobban sérül a gyerek.