Viselkedészavaros unoka, mit tehet a nagyszülő? (beszélgetés)

A Ritalinnal kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak, ebben egy gyógyszerész ismerős is egyetért velem.

Egyik ismert mellékhatása a váratlanul fellépő agresszív "rohamok".

Egy kisfiúnál, aki korábban nyitott szívműtéten esett át, a szedése nem agresszivitást, hanem időnkénti rohanási kényszert okozott, és azt hiszem, ez aligha használt a szívének.

Magam is érintett vagyok etekintetben, úgyhogy ami elérhető irodalom létezik, azt nagyjából ismerem. Elsőként megjegyezném, hogy felháborítónak tartom a magyar kormány döntését, hogy eltörölték a részképességzavarokkal küszködő gyerekek számára az elmúlt évtizedekben kiharcolt jogokat.

Kb. 25 éve keresem, kutatom rendületlenül, mi okozza, okozta a fiammal kapcsolatos problémákat. Ma már tudom, hogy több oka is lehet ezeknek a viselkedési és tanulási zavaroknak, de mára bebizonyosodott, amire mindig is gyanakodtam, hogy a legnagyobb probléma a glutén felszívódási zavar, a glután véráramba kerülése, mert ezt a nagymolekulájú fehérjét nem tudja lebontani a szervezet, viszont átjut a véragygáton is, és AGYI VÉRELLÁTÁSI ZAVAROKAT okoz! Ez mára komoly, agyi képalkotó eljárási módszerekkel bizonyított tény, mint ahogy az is, hogy a pszichés zavarok teljes spektrumának oka lehet (A gluténfelszívódási zavaroknak jelenleg a legmodernebb eszközökkel is csak 70 %-át tudják kimutatni. Az összes gluténérzékenységnek csak kis része nyilvánul meg a "lisztérzékenység" tünetegyüttesben. És még egy fontos információ: a búza gluténtartalma az utóbbi évszázadokban ötszörösére emelkedett.) És persze ehhez jön még a környezetszennyezés, és talán a higanyvegyületek (higanytartalmú védőoltások), a rengeteg adalékanyag, ami a vízben, a táplálékunkban van és mindezek következményeként az iskola megbélyegző, traumatikus hatása, amely életre szóló görcsöket épít ki pillanatok alatt a gyerekben. Mára a világ jobb helyein, ahol már kétéves korukban kiszűrik az érintett gyermekeket, glutén-, cukor-, laktóz- és adalékanyagmentes diétával, Montessori és hasonló mozgásterápiákkal elérik azt, hogy mire iskolába kerül a gyerek, teljesen gyógyult, vagy ahhoz közeli állapotban van. De persze tudom azt is, hogy világszerte mérgezik a gyerekeket a Ritalin nevű tablettával, ez a gyógyszeripari megoldás, ami persze maximum csökkenti e gyerekek hiperaktivitását, és jó hasznot húznak belőle a gyártók. Még a szocializmus időszakában volt a budapesti orvosi egyetemen egy nagytekintélyű gyermekideggyógyász professzorasszony, aki arra tanította a hallgatókat: gyereket nem, vagy csak a legvégső esetben, a legminimálisabb ideig gyógyszerezünk! Ezt vessük össze a mai orvosi gyakorlattal!

Gorombán fekete-fehér vagy... :D

A dolgok nem ennyire egyértelműek, és a család az család.

Miután alapjaiban ők nevelik a gyereket, nekik kell dönteniük.

Ha nem értetek velük egyet, akkor nem kell részt venni az unoka nevelésében.

Az autizmus,magában is baj.

Azzal hogy kisebbnek érzitek a bajt mint a szülők,nem segítetek a dolgon.

Nekik kell tudni,mi jó a gyereknek,és mi nem.

Álljatok mellettük,és segítsetek őket.

A gyerek olyan, mint mindig is volt, csak a diagnózis ijesztő?

Talán mondd meg nekik, hogy örülhetnek, hogy ennyire hamar megvan a diagnózis. Sok szülő rengeteg időt veszít azzal, hogy ide-oda viszi a gyerekét és nem kapnak tisztességes diagnózist.

Meg kell tanulni a helyükön kezelni a tüneteket, a gyereket pedig amennyire csak lehet, védeni és olyan döntéseket hozni, hogy a későbbiekben minél önállóbb lehessen.

Az unokahúgom kislánya autista. Az első dolga, amikor hozzám jön, hogy belemászik az ölembe, és ölel. ... és ringatnom kell, és énekelni neki.

Valószínú erre asszociáltam, amikor írtam, amit...

(...és megmondom őszintén, nem emlékszem, mikor írtam azt a hozzászólást, pedig ugye tegnap... Vagy nagyon be voltam rúgva - nem iszom - vagy nem tudom. :( :)

Ha 6 évesen derült ki, és hogy enyhén auti, az még a jobbik eset.

Gondolom, a beiskolázással kapcsolatos vizsgálatok során.

A súlyosabb autista gyerek már az óvodát is nehezen bírja.

A szülőket kellene támogatni, és igen, ahogy írta itt valaki, megtanulni azt a pár szabályt, már ha van egyáltalán eltérés, hiszen eddig is ismertétek, szerettétek azt a kisfiút.

Autista gyerekek nem jól tolerálják az öleléseket.

A csodás lehetőséget meg hagyjuk: szíve mélyén mindenki egészséges gyereket szeretne.

Természetesen, ha egy nem teljesen egészséges születik, szeretjük, segítjük, elfogadjuk, de ne állítsuk már be ezt mint életünk legnagyobb boldogságát.

Autista gyereket ne akarj ölelgetni.

@Nagypapi, beszélgess a szülőkkel, merre jártak, mit csináltak, hogyan fejlesztik a gyereket. Semmiképpen nem szabad belenyugodni, mert egyrészt állati könnyen rámondják sok mindenre. Az sem mindegy, hogy gyerekkori autizmus, vagy Asperger szindróma. Ahol egészen biztosan pontos diagnózist fogtok kapni, az a Vadaskert. És nem kell belenyugodni, fejleszthetőek, szocializálhatóak, táplálkozással sokat lehet javítani . De nagyon kevesen értenek igazán hozzá, de sokan akarnak pénzt keresni rajta.

Semmiképpen ne nyugodjatok bele, a gyerek életminősége a tét. Pénzzel mindenképpen segíthetsz, mert az állam nem sokat tesz ezekért a gyerekekért.

Ne tégy a szülők ellenében semmit, egyszerűen légy kedves a gyerekhez. Ha együtt laktok, az talán nehezebb, de csak azt tedd, amire a szülők megkérnek, vagy nem kérnek.

Persze ha néha tör-zúz, húzza a macska farkát, vagy kínozza a kutyát, akkor be kell avatkozni..nagy-nagy türelemmel..

nem lesz mindenkiből Dr. Murphy, vagy dr. Sheldon...

Mindenképpen halgassatok a szülőkre,ők tudják hogy legyen jó a gyereknek.

Nekik kell megoldani a dolgot.

Csak legyetek mellettük ha kell.

Az ilyen gyerekek nagyon okosak,csak kicsit másképp látják a világot.

Az első , es legfontosabb, hogy tanuljatok meg együttműködni a szülőkkel, mert ez a gyerek érdekét szolgálná.

Gondolom, ők mar utánajártak, és ismerkednek azokkal a módszerekkel, amik manapsag működőképesek, a figyelemzavaros gyerekek fejlődeset szolgaljak.

Próbaljatok meg ugyanolyan rendszert kialakitani magatoknal, ami otthon, oviban, működik.

Kérem kedves segítségeteket, ötleteiteket, mit tehet egy nagyszülő, ha az unokáról kiderül, hogy viselkedészavaros, enyhén autista. Mi a legjobb, ha beleszólunk, próbálunk erőnkön felül segíteni, vagy ha csendben elfogadunk mindent, amit a szülők mondanak? Lehet véleményünk ilyen esetben? Van beleszólásunk, bármekkora is?

Unokánk 6 éves kisfiú.