Első és másodszülött unokák közti megkülönböztetés a nagyszűlők részéről (beszélgetés)

Amit nászasszonyodék csináltak, az minősíthetetlen, ez a különbség tevés már durva.

Te viszont igazán jó fej vagy:)

Tegnap mint tudjuk, gyereknap volt.

Csak egy kis "szösszenet":

Mint írtam az unokám, a vejem, a lányom, a vejem-szüleinél "nincsenek, nem vannak".

Tegnap délelőtt jöttek a szokásos tej-adagjukért. Az egyszem unokámnak természetesen vettem gyereknapra egy kis ajándékot (kifestő, csoki, Kubu). A lányom is kapott egy kis ajándékot (körömlakk), vejemnek 1-1 doboz (25 dkg) érdekes (különleges) paradicsomot. Ja szavam ne felejtsem azért a fiam is kapott egy kis apróságot.

Az hogy sütit sütöttem, szerintem természetes.

Tegnap a vejem, "félszemű" kalózként, hatalmas kötőhártya-gyulladással jött.

Ma reggel (hajnali 10), felhívtam, mi van? látsz? nem látsz? Annyit tudott mondani: adom Lindát.

Kiderült, hogy a szülei nem hogy neki, de az unokámnak sem vettek semmit.

A nővére gyerekei kaptak iPadot (bocs ha rosszul írtam).

És desszert a tortán, igaz, hogy én már az első fél évszázadomat megéltem, de még mindig megkapom anyutól a gyereknapi ajándékomat.

Nálunk sajnos ez alap. Édesapám szüleit nem ismertem mivel én voltam az utolsó a sorban, így mire én megszülettem ők már meghaltak, amit rettentően bánok hisz mindig csak a jót hallom róluk.

Édesanyám szüleit nem szeretem, ill. anyám apjával nincs kapcsolatom, ismerem látásból de még életünkben 2 szót nem váltottunk. Anyám anyja pedig világéletemben megkülönböztetett minket növéremmel az unokatesóimtól. Mindig mi voltunk a "maradék" mamám mindig is fiú párti volt..ennek ellenére még is mi vagyunk azok nővéremmel akik soha nem kértek tőle semmire pénzt míg az unokabátyjáim meg jó kihasználják. De hogy öszinte legyek igazán nem hat meg. Nem azért mert én mindig kevesebbet kaptam hanem mert sose voltam azok között akik eszébe jutottak volna mamámnak. Nővérem volt az első aki megajándékozta az első dédunokával, ennek ellenére szinte semmit nem tud róla, csak unokabátyjáim gyerekeivel foglalkozik.

"szeretetet kikényszeríteni sem lehet" De jót írtál, valóban nem, de a figyelmet igen.Azért egy idősebb ember is képes arra hogy belássa ha valami nem jó a családban és viták feszültség forrása.Amúgy érdemes ha annó hagyom a dolgokat, ma nem szeretné annyira anyut a két fiam:) sok dologról le lehet maradni. Ér annyit az az unoka, meg nagyi...

Apai nagyapámnál a bátyám volt a minden 1 szem fiú, mamánál meg a két unokanővérem.Anyai mama, na ő kárpótolt mindenért:))))) 11 unokából mindel el tudta hitetni hogy ő a maindenség közepe, ehhez egy szelet finom süti , egy óriási ölelés, egy mesélj mi van veled is elég. Csak figyelt és bologatott.

Mami meg úgy halt meg mint egy matriarha, hatalamas családban szeretettel kürölvéve, nyugodjék békében .Mindig azt mondogatta ÁLDOTT VAGYOK, az volt.

A feleségednek kellene ezt megbeszélnie a szüleivel.Most még nem veszi észre,de ha nagyobb lesz a gyermeketek rosszul fog esni neki.

Nálunk anyósom tesz különbséget,sógoromék kislányának sokkal többet megenged,több mindent vesz,mint a mi fiunknak.Azért is döbbenetes számomra,mert sógornőmet is,engem is megbántott várandósan,hogy csak a fiú gyerek számít,nem örülne lányunokának.Ez máig érthetetlen számomra.A lányunokáját 3 éves koráig alig látta.Aztán megszületett a fiunk,s sógornőm egyre többet hurcolta a lányát anyósomékhoz,meg hívta,menjen vigyázni a gyerekre.(Korábban sem tiltotta,de nem szervezte ilyen erőteljesen a találkozókat.)Minden családi találkozón csak a lányunokája érdekli szinte,neki mindent lehet,ordítozni,sikítozni,kiszedni mindent a szekrényből,az én fiamnak semmit nem szabad.Ott telt be a pohár, mikor a fiam kezéből mindent szó szerint kitépett,hogy nem nyúlhat hozzá.Azóta a szüleim vigyáznak a fiamra,ha közös családi program van.Külön találkozunk a férjem öccséékkel,külön anyósékkal (ha gyerekkel együtt megyünk).

Nem biztos,hogy jó,ezt a megoldást találtuk ki a férjemmel.

Én voltam mind a két oldalon. Voltam kedvenc, voltam elutasított.

Sajnos a gyerekeim is megélték. Soha nem felejtem el amikor a "cserfes" kislányom szembe fordult Bálint szüleivel: "Török mama ti miért nem szerettek minket?"

A mai napig hallom a hangját, látom a csípőre tett kicsi kezét, és látom a férjem könnyes szemét amikor kifordult a konyhából "rágyújtani".

Nem hiszem, hogy a nagyszülőket meg lehetne változtatni... Minden unoka más személyiség, a szüleikhez is másképp viszonyulnak a nagyszülők, másképp szeretik őket. Ráadásul az első unoka születése érhetően mérföldkő a nagyik életében, elöször élik át hogy hosszú idő után újra kisbaba van a családban... a többi már nem akkora újdonság... de ez szerintem ugyanígy van a gyerekeknél is, ha több gyerekes anyukákat megkérdezünk mindenki azt mondja el, hogy a 2.-3.-4. gyerekhez másképp viszonyult mint az elsőhöz... az elsőért többet aggódunk, kevésbé vagyunk rutinosak, hiszen mindent vele élünk át először.

Persze nem szép dolog látványosan különbséget tenni unoka és unoka között...

Az én lányom a szüleimnél első unoka, az apai nagymamánál második. Ahol Ő a másodszülött, ott az elsőszülött unoka együtt lakik a nagymamával, ott egyértelműen Ő kötődik szorosabban a nagyihoz, viszont az én lányomat kényeztetik jobban, hiszen kevesebb időt tölt ott. A szüleimnél nem érzékelhető különbség, mindegyik unokát szeretik, mindegyikre figyelnek, de nyilván nem ugyanolyan módon. Szerintem ebben semmi kivetnivaló sincs, nem lehet grammra mérni a szeretetet.

Anyósom egy időben mondogatta, hogy az én lányom a kedvenc unokája, de ez inkább amiatt volt, hogy vele csak hétvégeken találkozott, a "hibáiból" a nehéz helyzetekből kimaradt, míg a másik unokával napi kapcsolatban van... könnyű azt szeretni, akiből csak a jót kapja... Mostanában az én lányom is többet van ott, így kezd visszaállni az egyensúly :)

Szerintem meg nem, inkább a szülők, vagyis a fórumindító felesége csinál belőle problémát. Amúgy túl kevés az infó, hogy bővebben tudjunk erről írni, csak nagy általánosságban lehet.

Azért egyértelmű, hogy egy 6 éves gyerekkel már másképpen kell foglalkozni, mint egy 2 évessel.

szerintem érzi, még ha megfogalmazni nem is tudja.

nem hülye, csak kicsi :-))

de amúgy is lépni kell, ha a szülők már látják a különbséget, minél előbb, annál jobb. így ha pozitív lesz a változás, a kisgyerek lelkében nem hagy olyan mély nyomot.

Szerintem egy 2 éves gyerek még nem érzékeli, hogy a nagymama vele kevesebbet foglalkozik, vagy hogy kevésbé szereti, mint a nagyobbakat. Inkább szerintem a szülőket bántja ez, mert így érzik v. látják.

Egyértelmű, hogy a nagyobbik gyerek azért lehet "kedvenc", mert vele több múltja van, mint a kisebbikkel. És ez szerintem természetes. Anno, amikor szültem a keresztfiam 3 éves volt, akivel sokat foglalkoztam, imádtam. Kollégáim megkérdezték tőlem, hogy na most kit szeretek jobban, a fiamat v. a keresztfiamat. És én akkor azt válaszoltam, hogy a keresztfiamat. Azért, mert vele töltöttem több időt, vele volt múltam. Természetesen ahogyan nőtt a fiam, megváltozott ez az érzés.

Na nálunk ilyen gond nincs. A nagyszülőket egyformán nem érdekli egyik unoka se...

Szerintem ez ellen nem tudsz mit tenni. Megváltozni úgysem fog ha meg szóvá teszed, úgyis letagadja... Evvel kell együttélni sajnos...

Köszi a megerősítést:)

Amúgy nálunk aztán érdekesen alakult. Lánykám is egyszem gyerek, hugom fia (vagyis a kisebbik unoka) is egyszem maradt.

Ugye, az akkor öt éves lányom hirtelen le lett tojva, amikor a hugom gyereke meglett.

Aztán mit ad az ég, tesómék tengerentúlon telepedtek le. Azt az unokát ritkán látja anyám. Az én lánykámmal pedig nem alakult ki az a kapcsolata, pont a leírtak miatt, mert kb. 5 éves korától ő háttérbe került a mamánál, mert csak a kedvenc lánya gyereke számított.

Most meg már idős, és látszik rajta, hogy bántja, hogy nem járkál hozzá a 16 éves lányom. Pedig a lányom jólelkű, rendes, normális, de ha egyszer nem alakult ki a kötődés, akkor mit lehet tenni.

Múltkor épp mondta anyám, hogy egy fényképet adjuk a lányzóról, mert neki igazából inkább kiskori képei vannak róla, de mostani nincs, és olyan ritkán látja.

Ekkor kicsit meg is sajnáltam anyámat, de azért az ott van bennem, hogy ha a tesómék Magyarországon élnének, akkor biztos, hogy nem hiányozna annyira az én lányom.

De amúgy én magam is első unoka voltam, (anyu szüleinél), és én voltam a kedvenc.

Apu szüleinél harmadik unoka voltam, és ott is valóban az első unoka (nálam 8 évvel idősebb unokanővérem) volt a kedvenc mindig.

Csak nekem nem jött be ez a saját gyerekemmel a saját anyámnál, na mindegy.

ez a része érdekes, mert bár az én nagyimnál egyértelmű volt mindenkinek (sajnos), hogy én vagyok a kedvenc, arra mindig figyelt, hogy ajándékot egyformán kapjon minden unoka.

anyósom már ezt nemigen tartja szem előtt....

de igen, biztos vagyok benne, hogy attól is függ.

nálunk anyósomnak a saját lánya gyerekei a kedvencek, pedig már huszonévesek, az enyémek még ovis és kisiskolás.

ha a saját kettőm van nála, akkor meg a kisebbet látom kedvencnek (persze csak a kettő közül, mert ha a többi unoka is ott van, akkor más a helyzet....)

az én családomban is látom ezt: én voltam mindkét részről az első unoka (és a kedvenc), és a nagyimnak az én gyerekeim a kedvencei, pedig már 7 dédunokája van. az igaz, hogy az enyémeket látja a leggyakrabban, mint ahogy unokaként is én voltam nála a leggyakrabban. lehet hogy ez is meghatározza.

Soha nem tudnék különbséget tenni az unokák között,mert egyformán imádom öket.

Ajándékot is egyformán kapnak,meg szeretettet.

Ez érdekes téma, mindjárt visszaolvasok.

Nekem amúgy még ez sem jött be. Vagyis, nálunk én vagyok az első gyerek, és persze a hugom volt mindig a kedvenc.

No de sebaj, úgy gondoltam én naiv, hogy az első unoka viszont kedvenc lesz mindig. Hát nem jött be, mert bár én szültem 5 évvel előbb (és bevallom, az anyám sokszor már ész nélkül "túlreagálta" az egyszem unokája létét), de mihelyst meglett a hugom gyereke, egyből ő lett a kedvenc unoka, és a lányom le volt sz...-va.

Nem függhet ez a nagyszülőnek a saját gyerekeihez való viszonyától is? (Nem, mintha nagyon érdekelne most már, hogy nálunk így alakult, csak elvi síkon).

A mamával is le lehet ülni, megbeszélni, mert talán ő észre sem veszi, hogy a viselkedésével fájdalmat okoz a kisebbik gyereknek.

Mondjuk nem biztos, hogy változás lesz, ilyen korban már nemigen lehet változtatni az embereken, nomeg szeretetet kikényszeríteni sem lehet.

de hátha jobban odafigyel majd a jövőben.

tapintatosan vezessétek fel a témát, hogy sértődés ne legyen belőle (mármint a mama megsértődik, hogy miket feltételeztek róla...).

Próbáljátok meg, hogy mindig csak egy unoka legyen a mamával.

ha csak a ti gyereketek van ott, biztosan többet foglalkoznak vele, nincs aki elvonja róla a figyelmet.

ETtől persze nem fog megváltozni a mama, de a gyerekedet megóvhatod jónéhány kellemetlen szituációtól és csalódástól.

Én mind a két nagyszüleimnél az első unoka voltam. Anyai nagyszüleimnél sokáig én voltam a kedvenc. Velem egy idős unokatesómék vidéken laktak, őket egy évben 4-5 alkalommal látták, míg én minden nap ott voltam. Az itt lakó unokatesómék 10-14 évvel fiatalabbak, azután ők lettek a kedvencek. Igaz mire a fiatalabb megszületett én már más városban tanultam, de nagyapám mikor beteg lett mindig kérte, hogy legyek mellette.

Apai nagyszüleim nagy ívben lesz....k engem és apu öccsének a gyerekeit is, csak a lányuk gyerekei voltak az unokái. Érdekes módon mikor a fiam megszületett nagyanyám 200%-os fordulatot vett (nagyapám 12 éves koromban meghalt), első dédunokája volt. Már menni alig tudott, de még az általános iskolai ballagására eljött.

Nekem még csak egy unokám van, de a vejkó szüleinél ő a harmadik. Finoman szólva olyan mintha nem is lenne, bár tény mi tény a saját fiúkat is ugyan úgy kezelik. A nővére és annak a gyerekei az istenek.

Anyósoméknál sógorom két kisebbik gyereke volt az isten, a legnagyobb lányát ugyan úgy mint az én két gyerekemet le se sajnálták.

A "vicc" a dologban, hogy amikor temettük őket az imádott két unokájuk még a képüket sem tolták ki a temetésre, mai napig nem tudják hol a sírjuk...

Nálunk sok testvér van és sok unoka. Engem meg kifejezetten zavar, hogy az én fiammal mindig többet törődik, folyton mesél neki, mondókázik, nyalja falja, a többit ha jönnek kicsapja az udvarra. Kicsit sértve érzem magam, mert úgy csinál mintha pótolni akarná azt amit szerinte én nem csinálok. Már kis kora óta úgy viselkedik a fiammal mintha az anyja lenne. Mikor sírt 2 hetesen rögtön ott termett: Itt van már mama!- Mintha a gyermekemnek csak rá lenne szüksége. Hozzáátápláláskor már 3 hónaposan etette. A saját lányától mindig megkérdezte mit eszik már a baba, én hiába mondtam neki, hogy krumplit adok neki, de tejet még nem, csak adta neki a krumplipürét hagyományos módon elkészítve, tehéntejjel.

Bárcsak hanyagolná a fiamat és engem!!!!!!!

Én nem foglalkozok ilyenekkel.

A fiam az első és utolsó nevet tovább vivő unoka, így a nála idősebb unokák hátrányba voltak, mert a másik két unoka anyósomék lányától vannak és ugye ők a férj nevét vették fel.

Nálunk meg az én nagymamám a bátyámat szerette a legjobban. Persze ez törődésben nem volt észrevehető, de ő megmondta:)

Aztán nagyobb koromban sokszor mondtam neki, hogy tudom engem nem szeretsz, amire rá is vágta, hogy ez így is van. Aztán beteg lett, haldoklott és akkor mondta, hogy ugye tudod, hogy szeretlek téged is, csak vicceltem, amikor azt mondtam, hogy nem szeretlek. Perszehogy tudtam! Imádott engem is, ahogy az összes unokáját, dehát a bátyám a kedvenc gyereke elsőszülöttje volt.