Véleményeket várok - férfi-női barátságról! (beszélgetés)

Férfi és nő közt nincs barátság hosszú távon. Egyrészt, mert előbb utóbb egyik fél többet akar, másrészt, pedig azért, mert egyik fél párja legalább, de lehet mindkettőé nem fogja jó szemmel nézni, ha élete szerelme az ellenkező nemű barátjával megy mondjuk meginni egy csatos bambit.

Illetve működhet a dolog, ha valamelyik tag a saját neméhez vonzódik.

Anonimként mire számítasz ?

Semmit nem tudni rólad. Akár robot is lehetsz.

Bár egy okos, sok mindenhez értő robot is értékes lehet.

Elolvastam az indító soraidat.

Remek mininovellát írtál, amiből kiderül, okos nő vagy, aki jól forgatja a net-en az egerét.

Le merném fogadni, már régóta van párod. Csak feldobtál egy témát soha nem ismerkednél ilyen úton.

Teljesen barátként viszonyul hozzád, ezért beavat a magánéletébe. Azt gondolja, hogy te is barátként tekintesz rá, és nem zavar téged, tehát nagy valószínűséggel nem bosszantani akar.

Egy női barátommal is megosztom, kikkel ismerkedem, viszont egyszer azt mondta, hogy a nőket zavarja, ha a férfiak a női kapcsolataikról beszélnek, akkor is, ha csak barátok.

Mondd el, hogy téged ez zavar.

Szerintem egyértelmű, hogy neki jólesik a figyelmed, de nem akar többet. Élvezi, hogy ott vagy neki, de nincs számodra szabad vegyértéke férfiként, ezt a leírásod szerint tisztázta is veled.

Magaddal szúrsz ki, ha ennyire rá vagy cuppanva. Ahogy mondani szokás, fejben dől el sok minden. Nyiss tudatosan másfelé. Építsd le a napi szintű barátkozást.

Ha nagyon nem megy, költözz el másik városba. Tudom, könnyen beszélek, de anyukám így tudott elszakadni első nagy szerelmétől (kölcsönös és hosszú volt a szerelem, de a srác link volt ahhoz, hogy megállapodjon).

Nem egyszerű egy kisvárosban.

Felejtős, nem akar tőled semmit, csak Te képzelsz ebbe az egészbe többet.

Döntsd el, hogy meddig akarod kínozni magad, de én azt javaslom, hogy lépj (ki) valamerre.

Azt semmi esetre sem javaslom, hogy lépj. Lehet, hogy egy-két alkalom összejönne, ha Te lépnél, de több szerintem nem. És abból tényleg nehéz lesz kimászni.

Többé-kevésbé hasonló szituációban voltam kb 2 éven keresztül azzal a különbséggel, hogy én a férfi, Ő a nő. Én akartam többet, Ő pedig egyszerűen baráti / haveri kapcsolatnak fogta fel kettőnk helyzetét. Hogy valaha is lehetett volna köztünk vagy sem több mint barátság, már sosem fog kiderülni. (Balfék voltam-e vagy sem.) Semmi aljas, bántó szándék nem volt benne, lényegében nincs okom - azaz, nem volt okom - haragudni rá.

A lényeg: Kettőtök kapcsolata is ilyesmi lehet, ami lényeges különbség, hogy Te vagy a nő és ő a férfi. Ő mintha tudatosan rájátszana arra, hogy érezd, hogy nem téged képzel el szerelmi partnernek, hanem mást, Te meg vedd ezt észre!!

Nincs kifogásom a férfi-nő barátság ellen, de a felek legyenek azzal tisztában, hogy CSAK barátság - ami szerintem nem lebecsülendő! - áll fenn.

Emberek hogy nem fogják fel, ha párkapcsolatra nem kellenek a másiknak.

Ha téged akarna, veled lenne. Ennyi.

kicsit ilyen nárcisztikus fazonnak tűnik nekem. Ahogy kéri, hogy öltözz szépen fel, meg stb.

Abból, amit elmondtál, nekem az jön le, hogy Te csak afféle ego-tuning vagy, jól esik a manusznak, hogy van egy nő (meg kit tudja mennyi), aki hasra esik előtte.

Felejtsd el.

Én a helyedben magamra húznám, legalább neked legyen jó :)

Mifrancot kell tökölni ha jó vele amúgy a hangulat, a barátság?

Hagyd a fenébe a büszkeségedet! Élvezd amig lehet aztán dobd el ha már nem tecc

Sziasztok!

Leírom történetem,és kérlek adjatok tippeket a hogyan-továbbról :)

Immáron 5 éve dolgozom egy kisebb cégnél, ahol az első héten kiszúrtam magamnak egy srácot....akivel minden nagyon jól alakult, közös témák, munka utáni kávézások, hülyéskedés, egészen odáig, hogy együtt jártunk el vásárolni is, igazi lelkitársak voltunk! A fordulópontot az jelentette, hogy egyik nap elhívott vacsorázni, kérte is hogy nagyon csinosan öltözzek fel- teljesen beleéltem magam a helyzetbe, biztos voltam benne, hogy ez egy randevú lesz! Ám a vacsorát megelőző napon megtudtam, hogy egy másik lányt is elhívott (természetesen egy másik napra), és finoman megkérdeztem, hogy most mégis mi a helyzet... a válasza az volt, hogy ő teljesen odáig van azért a lányért, milyen szexi, neki éppen az olyan típusú csajok jönnek be, mint ő (hozzéteszem éppen az ellentétem alkatra, én egy nyúlánk vékony nő vagyok, ő pedig egy bögyös, teltebb alkat). De persze engem is szívesen elhív vacsira, mert hát jóban vagyunk...nagyon megbántott, magamba roskadtam teljesen, heteig depi, sok idő mire ezen túlléptem.

Nyilván összejött a lánnyal, majd szakítottak...stb.

Munkánk miatt sajnos nem szakíthattam meg vele a kapcsolatot, és úgy gondoltam intelligensen állok szituációhoz, meg hát időközben nekem is lett valakim (akivel később szakítottam). Megint újarkezdődött a barátkozás, megint egyre közelebb kerültünk, napi szinten kapcsolattartás..stb. Aztán megint előállt, hogy neki bejön egy lány, erre megint kiakadtam, megint megszüntettem vele a munkahelyen kívüli kapcsolattartást. Közben összejöttem egy nagyon-nagyon helyes fiúval, aki éppen az esetem, és teljesen feledtette velem a múlt történéseit! Boldog voltam, tele önbizalommal! Természetesen ezt volt kiszemeltem is észrevette, és felvette velem újra a kapcsolatot, sőt azt éreztem, hogy féltékeny is, de engem ő már nem érdekelt. Azt vettem észre, hogy most hogy boldog párkapcsolatban élek, akár működhet a barátkozás is köztünk, persze nem olyan intenzíven, mint korábban.

Működött is a dolog, egészen addig míg mindketten nem szakítotttunk, és mivel az élet nem egy romantikus történet, azóta sem jöttünk össze mással, de egymással sem :) Holott napi szintű kapcsolattartás megy, közös shopping, kávézás, vélemény-csere...Mivel egy kisebb városban élünk, sok ismerős lát minket együtt itt-ott megfordulni és gyakorlatilag úgy kezelnek, minket mint egy párt. De ez nem így van... És ami a legrosszabb, teljesen összezavar: olykor olyanokat bókol, és mond, hogy teljesen felébreszti bennem a reményt, hogy akár összejöhetnénk...máskor meg iszonyat bunkó: kritizálja külsőm, hogy pl nem vagyok neki elég kerek itt-ott, hogy hogyan öltözködöm, hogyan viselkedem...stb. Viszont, ha bármi baj van, BÁRMI, akkor tényleg számíthatok rá, jön és itt van, elmondja, hogy mennyire fontos neki, hogy én jól legyek. Amikor a szemére vetettem, hogy akkor meg miért kritizál állandóan, akkor azt feleli, hogy neki ez egy rossz tulajdonsága, magát is ugyanúgy kritizálja, ezzel nem akar engem bántani...stb. Azt is kifejtette, hogy azért nem próbálkozik be nálam, mert neki fontosabb a barátságunk...

Teljesen össze vagyok zavarodva, érzelmileg nyilván nagyon kötődöm hozzá, és úgy érzem, hogy így nem tudok más felé nyitni, mert megad mindent (kivéve intimitást, testi kapcsolatot, hogy nőként kezeljen és lásson), ami ugyebár párkapcsolat fontos része.

Nem tudom eldönteni, hogy arra vár, hogy én lépjek, mert olyan típusú pasi aki elvárja, hogy hasra essenek előtte nők. Vagy tényleg semmit nem akar, és csak jól érzi így magát...Segítsetek, mit lépjek! Nem jó így nekem, de nem tudom feladni sem a büszkeségem, hogy nőként én kínálkozzam fel, főkeg azok után, hogy külsőmre miket mond, ha rossz napja van... És hát azért nem akarok neki esni sem, hogy hirtelen elküldöm az életemből, mert igazából ő az egyetlen (szüleimen kívül, mert egyke vagyok) akire tényleg számíthatok...

Köszönöm a véleményeket, tippeket előre is,

MW