Vélemények a barátságról (beszélgetés)

Akkor ismét neki futok:D

Az, hogy nem értesz egyet, nem jelenti azt, hogy nincs igazam. Erre szoktam azt mondani, hogy a legjobb barátnőm 9 éves korunk óta a barátnőm, a többi 12, 15, 19, stb. 50 éves vagyok és még mindig a barátnőim, annak ellenére, hogy sok dologban nem értünk egyet.

A barátság kezdetén!!!! Azaz amikor el kezdünk barátkozni, akkor nem a problémáinkkal "láncoljuk" magunkhoz a leendő barátunkat, hanem azzal, hogy együtt szórakozunk, fecsegünk, akár felszínes dolgokról, jól érezzük együtt magunkat. Aztán, amikor már azt mondjuk, hogy igen, mi barátok vagyunk!, akkor már ismerjük egymást, tudunk a másik problémáiról, belelátunk egymás életében, hiszen sok időt töltünk együtt, így már magunktól is tudjuk, hogy a másik most épp segítségre/támogatásra szorul, és tesszük a dolgunkat önzetlenül, úgy, hogy nem várjuk, hogy majdan ő is kihúz a sz@rból, mert lehet sosem lesz rá alkalma, vagy csak nem tud majd segíteni, de akkor majd nem köpködöm, hogy na ilyen barát nem kell, mert nem azért tettem valamit, hogy viszonozza 5 másodpercen belül, vagy ugyan úgy, hiszen mindenki élete más, azaz nem biztos, hogy pont olyan helyzet előfordul a másik életében, így nem biztos, hogy meg tudom tenni azt, amit ő tett. Én lehet, hogy csak arra leszek képes, hogy tartsam a vállam, amin kisírja magát, ő meg esetleg kifizeti a rezsimet, mert épp nem telik nekem rá, de ettől még barátok maradunk, mert nem azért vagyunk barátok, hogy csak a rosszban vegyünk részt egymás életében. Érthető?

Nem mondom, hogy nem érdekel! Nem is írtam ilyet. Csak nem sikerült megértened amit írtam. Erről viszont nem tehetek. Ha neked a barátság arról szól, hogy a problémáidat megoldják helyetted, akkor bizony sok barátod nem lehet.

Nekem sok barátom van, sokat szórakozunk együtt, sokat beszélgetünk, találkozunk, stb. És ha kell, ott vagyunk egymásnak. Megyünk átrendezni a lakást, vigyázunk egymás gyerekeire, elmegyünk az esküvőkre, temetésekre, ha kel bevásárolunk annak akinek szüksége van rá, ápoljuk egymás lelkét, stb.

De! Ha valaki a barátom akar lenni, akkor ne úgy indítson, hogy rám zúdítja az összes problémáját, mert azt elkerülöm, ahogy már írtam, ugyan is a kiterjedt baráti körömben előfordulnak dúrva dolgok, amiket végig csinálok a barátaimmal, de nem akarom, hogy egy új, akár kihasználós ember problémáját is cipelnem kelljen. Nem érdekel, ha valaki azon nyafog, hogy neki nincs barátja, mert aki ezen nyafog, arról tudom, hogy miért nincs neki. Pont azért, mert csak nyafogni képes.

Érted?

Hogy még érthetőbb legyek....

Felújítottuk a fürdőt és most az egész lakást ki kell takarítanom, és nehezemre esik, kellene egy kis segítség, mert olyan sok mindent kell csinálnom. Mindent le és ki kell mosnom, sikálok, létráról le és fel, stb. Gyere és segíts! A barátom vagy, nem? Olyan régen ismerjük már innen egymást, hogy ennyit megtehetnél! Na? Leszel a barátom?

Ugye, hogy nem erről szól a barátság?

A barátnőm simán átjön segíteni, ahogy én is átmegyek hozzá bármit megcsinálni, de neked nem biztos, hogy megteszem, hiszen nem vagy a barátom, és tőled sem igénylem a segítséget. szintén ez okból....

Nem értek egyet.

Az igazi barátság nem csupán arról szól, hogy szórakozunk, kikapcsolódunk, jól érezzük magunkat. Azt pl. a munkatársainkkal, rokonainkkal is megtehetjük.

Az igazi barát meghallgatja a másik problémáját, segít, ha tud, ha mással nem jó szóval. Persze ez csak akkor működik, ha kölcsönös, és nem órákon keresztül, a nyavalygások ismétlésével zajlik, mert az már nem barátság, hanem energiavámpírság.

A kölcsönösség alatt azt értem, hogy ha valaki meghallgatja valamilyen problémámat, nem mondhatom neki, amikor ő számol be valamilyen gondjáról, hogy "bocs, de ez engem nem érdekel". És vice versa.

Igen, igen, igen! :)

Nagyon jól leírtad. Engem mindig megtalálnak mindennel.. vigyázzak egy 8 hós babára, míg a nagyobbakkal állatkertbe mennek, vigyázzak a 2,5 évesre, míg bankba mennek, menjek át megszervezni egy gyerekprogramot.. menjek el vele vásárolni, mert a férjének nincs kedve, menjünk együtt műkörmöshöz, de vezessek én, mert nincs kocsi, az már mindegy, hogy elmegy vele egy fél nap.. stb.stb.

Ugye!?

Én tuti, hogy nagy ívben elkerülöm, aki azért akarna barátként maga mellé, hogy legyen, aki végig hallgassa a sirámait, legyen aki vigyáz a gyerekére, vagy adjon neki pénzt kölcsön, ha épp neki nincs.

Természetesen a barátom esetében ez nem probléma, mert ő a barátom ezer éve és segítek neki úgy is, ha nekem attól rosszabb lesz, de egy friss kapcsolat nem indulhat úgy, hogy leszel a barátom? Akkor adj kölcsön 100 ezret! Utána vigyázz a gyerekemre, mert annyira vacak az életem, hogy mindent egyedül kell csinálnom....

Majd ha már végig csináltunk együtt egy csomó jó dolgot és valóban barátnak érezzük az illetőt, majd akkor jöhet az ilyen, vagy az, hogy gyere már át mert át kell pakolni a fél lakást, meg nincs kire hagynom a gyereket, stb., de így indítani....

Na igen, teljesen így van, ahogy írod.

Ha jól érzed magad valakivel, ki tudsz kapcsolódni.. az egy barátság kezdete lehet, mert létrejön egyfajta pozitív élmény.

Nem az, mikor elkezdi sorolni a gyerekeit, csak arról beszél meg, meg hogy ki mit csinál, ki milyen beteg stb.

A barátság előszobája nem a problémák taglalása.

Sokan ezt hiszik, ezért nincs barátjuk.

A barátunk nem arra van, hogy végnélkül hallgassa a gondjainkat, hanem ellenkezőleg. A barátokkal szórakozunk, kikapcsolódunk, jól érezzük magunkat a társaságukba. Persze egy idő után már mindent tudunk egymásra és ha kell, akkor támogatjuk egymást mindenben, de az elején csak a szórakozás a lényeg.

Nekem vannak barátaim, de ha egy ismerős vagy egy kolléga arra akar használni, hogy naphosszat a panaszait hallgassam, akkor bizony ő, sosem lesz a barátom, ellenben azzal, akivel hosszú időn át jól szórakozok, jókat beszélgetek bármiről, akár felszínes dolgokról, mert velük kialakulhat a barátság, és az ilyenért bármit meg fogok tenni, még úgy is, hogy ő esetleg értem semmit nem tesz. Mert ugye azt is tudjuk, hogy nem azért segítek valakinek, hogy majd ő is segítsen nekem.

Amikor azt számolgatjuk, hogy én pl. már kétszer kihúztam a bajból és ő még egyszer sem, akkor az nem barátság, ahogy elvileg a családomban sem tartom számon, hogy segítem e bármilyen formában mág is a rokonom...

Én a barátaimat elfogadom az esetleges idegesítő szokásaival együtt, ahogy ők is engem, nem azért agyunk barátok, hogy a bajban legyen valaki mellettünk, de ha baj van, akkor együtt oldjuk meg...

Ameddig nem vagy hajlandó az általános csacsogáshoz (nem hülye értelemben persze) addig mit vársz? A barátságok nem úgy kezdődnek, hogy 2 perc után öribarik vagyunk. Kell legalább 1 év, mire a "hogy_van_a_gyerek?", "de_szépidőnk_van" , "láttad_ezt_a_filmet" típusú csevegések átcsapnak a baráti beszélgetésbe.

Nekem sok barátom lett az utóbbi 5 évben. Ez valamelyest a gyereknek is köszönhető, mert az ő révén lettek új barátaink. De mi is nyitottak vagyunk a férjemmel. Pedig elég kritikusak vagyunk mindketten. Nem elégszünk meg látszatbarátságokkal. De mondhatom, hogy olyan baráti körünk van, akikre bármikor számíthatunk és persze viszont is. És akikkel napi kapcsolatban vagyunk, nem pedig évente pár alkalommal találkozunk.

Abban egyetértünk, hogy felnőtt korban nem egyszerű barátot találni. (Ld. 47.-es hsz.)

Azért ismernek kevesen, mert keveseknek tudsz megnyílni. (Te tudod, miért.)

Semmit nem jelent, ha valaki passzív módon meghallgatja más problémáját. Attól max. a beszélő megkönnyebbül kicsit, aztán kész.

Nézz szembe a ténnyel! Neked (most) nincsen szükséged barát(ok)ra. Ha lenne, nem azon sajnálkoznál, hogy a valahaiak nem laknak a közeledben, hanem a közelben teremtenél baráti kapcsolato(ka)t.

Na igen.. mondasz valamit :)

Másrészt nem gondolom, hogy felnőtt korban olyan egyszerű barátot találni. És igazad van, nagyon kevesen ismernek, nagyon kevés embernek tudok megnyílni.

Végighallgatom én mások problémáját, ki is tárgyalhatjuk.. de attól én nem fogok megnyílni, attól ő nem lesz a barátom. És egy idő után úgy érzem, hogy teljesen felesleges találkozni, mert jobban érzem magam egy könyvvel.

A barátaim hiányoznak. És nagyon sajnálom, hogy nem laknak a közelben.

Aki nem szereti az embereket, bezárul, amikor nyitnak felé hogyan tehetne szert barátra?

Arról nem is beszélve, hogy képtelen vagy végighallgatni mások problémáját, pedig az a barátság előszobája.

Számodra ez nem ördögi kör: jól elvagy magadban, ennyi. Csak az a kérdés, hogy mi lesz a vége a nagy elzárkózásodnak?

Igen, kétféle barát létezik.

- az ezeréves gyerekkori, aki mindent tud rólad, akivel minden baromságot megcsináltál.. és ha az élet úgy hozza, hogy több száz km is választ el és csak évente egyszer találkoztok, az olyan, minta ugyanott folytatnátok mindent.. (nekem 2 ilyen barátnőm van)

- a másik barát pedig az, akivel bármiről el tudsz beszélni, bármit ki lehet vele tárgyalni, nem kell előre programot szervezni, mert adja magát, nem kell puccba vágni a lakást, mielőtt feljön..

Na, ilyen barátom nincs. Volt, de ilyen-olyan okból megszakadt.

Ismerőseim vannak, 3 is, akik írogatnak, hogy menjek át, grillezzünk együtt, menjünk shoppingolni stb. De nem szeretnék. Ha megteszem, úgy érzem muszájból.. alig várom, hogy hazaérjek. És igen, kicsit antiszociális vagyok, nem szeretem az embereket, nem szeretek jópofizni és fecsegni a semmiről vagy végighallgatni a problémájukat. Akkor inkább megnézek egy filmet vagy olvasok egyedül.

És akkor ez egy ördögi kör. Mert szeretnék egy barátot.. de közben meg bezárkózom.

Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.

Szókratész

És aki tud örülni az örömömnek.

Véleményem a barátságról: az életre szólóak (másmilyennek meg mi értelme?) legkésőbb 18 éves korig megköttetnek; magyarul az iskolában.

Persze utána is alakulhatnak ki tartós kapcsolatok, ám azokból ritkán lesznek igazi barátságok, inkább csak jó ismerősi viszonyok.

Már nekem sincsenek "barátaim", akiket így neveztem, amíg összejártunk. Amikor kértem, hogy menjünk el kicsit csavarogni, csak városon belül, nyári délután, fagyizni, leülni egy padra, sosem értek rá. De közösségi oldalon tudnak írogatni naphosszat, ennek semmi értelme. Utólag már látom, hogy amíg hajlandóak voltak találkozásokra, az azért történt, mert valójában engem kényszerítettek kompromisszumra. Ők nem tettek a kapcsolatba mákszemnyi erőfeszítést sem.

Nem sírok utánuk, mert nem veszítettem.

Attól miért lenne valaki p@csa, hogy hetente kéthetente 1x szeretne találkozni a barátaival?

Szerintem nem a sok barát a fontos, legyen 2-3 igazi akikkel jóban rosszban is együtt van az ember. A minőség számít nem a mennyiség.

Nem tudod, hogy mi, de azt tudod, hogy nem barátság. Érdekes logika. :)

Szerinted mi a barátság? Röviden összefoglalva, nem példákkal alátámasztva!

Este van. :D

Szóval a bajban is barát, nem csak a jóban. :)

Több baráti társaságom is van. Mindegyikben van 1-2 valóban barátom, akivel közel állunk egymáshoz.

Havonta egyszer mindannyian összejövünk egy vacsorára, nagy beszélgetésekre.

A hétköznapokban telefon, email.

De még általános iskolából, gimiből is van barátom, akikkel a távolság miatt telefonon szoktam beszélgetni, de ha alkalmunk nyílik rá természetesen személyesen is találkozunk.

Jó tudni, hallani róluk. Esetleg, ha netán olyan a helyzet segítséget nyújtani nekik.

Akár csak egy éjszakára szállást adni, ha átutazóban vannak, vagy beszerezni nekik valamit, amit ők vidéken nem tudnak beszerezni.

Szerintem nem az új barát szerzésről van szó, hanem pont a régiekről, azaz a meglévőkről. Az új "barátokkal" én is úgy vagyok, hogy már nem igen van szükségem rájuk, mert van elég régi, akik a családom és életvitelem mellettsimán elférnek. Szeretek velük lenni, ha csak annyi időre, hogy együtt járjunk tornázni, akkor annyira.

Mindenképp fontos a személyes találkozás is. Mi pl. úgy vagyunk, ha 1 hétig nem beszéltünk, nem találkoztunk, akkor bizony már zargatjuk egymást, hogy mi van már! Gond van? Segítsek? Ja nincs? Akkor buli?

Biztos az is jó, ha mindenben ugyan azt gondoljátok, én ezt nem vonom kétségbe. _Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a barátság nem erről szól. A két dolog teljesen más, azaz barátnak lenni nem ugyan az, hogy egyetértünk e vagy sem.

Történetesen lehet az is, hogy az utálatos szomszéddal egyetértek, befejezem a mondatát, stb., de ettől nem lesz a barátom.

Mi a barátnőimmel szinte semmiben nem hasonlítunk. Sem külsőre, sem jellemben, sem ízlésben, stb., de jó barátnők vagyunk.

Én megértelek. Nekem is fontos a heti kapcsolat. Nyilván vannak olyan barátok akik már 20 éve azok, és annak ellenére is jóban maradtunk hogy csak évente 1-2x talakozunk.

De biztos nálam van a hiba, mert én valószínű eret vágnék magamon ha minden szabadidőmet a családommal kéne tölteni hármasban. De mi mindketten ilyenek vagyunk a párommal. Ha van egy üres esténk, már keressük a társaságot. ;)