Várakozás: remény vagy kétségbeesés (beszélgetés)

Szia Tünci3!!

Azt hiszem találkoztam már a neveddel és sejtem mire vársz??!!

És nem értem miért titok ki mire vár???

Szia Boldogzokni!!

Szellemes a nic neved: tetszik!

Na szóval nagyon tetszik a cikked témája , bár én szeretem kimondani a dolgokat. DE te nem írtál róla mire vársz épp. Csak tippelek? a Nagy Ő!!

Igen egy ÉLETEN át várunk.

Én nagymama vagyok sokszoros, de még mindig várok reménykedve a 10 .ik unokára!!

Aztán írhatnék még sok mindent , ami jó lenne , ha megváltozna, de késő már.......lassan fogy az időm.

Mégis azt mondom : reménykedj és ne ess kétségbe, mert csak így lehet élni!!

Nem egyszerű. Nyilván ha az ember tudja, hogy az amire vár be fog következni, akkor sokkal könnyebb.

Az az igazi kihívás, ha bizonytalan, hogy mikor következik be vagy egyáltalán meg fog-e történni? És jön is a kérdés: vajon meddig várjak rá, mikor gyászoljam el azt, amit hiába vártam és keressek helyette egy új, másik célt.

Nagyon jó írás!✍👍

Magam részéről a várakozás idejét átkonvertálom én időre.(Szóval igen, várok valamikre 🙃, de nem görcsölve)

Várni valamire- felemészti az energiát, akár reménnyel, akár elkeseredetten vár az ember, mert arra koncentrál. Ahogy írtad:" a szívünk is megfájdul tőle".

Én most leginkább arra várok, hogy javuljon meg a világ.

Folyamatosan azt érzem, nem jó az irány és aggódom a gyerekeim miatt. Azt várom, hogy elteljen 10-20-30 év, lássam őket boldogan felnőni és önállósodni, biztonságban, egészségben, jólétben.