Vannak itt sorstársaim? (beszélgetés)
Majdnem sorstárs vagyok. Közel azonos korúak vagyunk, igaz, nekem már van egy 4 éves fiam.
Anno 25 éves koromig szerettem volna megszülni az elsőt. Nem jött össze.
A gyerekem apjával a háttér megvolt, babát nem terveztük, de nem tettünk ellene. Jött. 4 év után. További 2,5 év múlva mi szét...
Ez sem úgy alakult ahogy “kellett” volna.
Aztán megismertem valakit. Messze dolgozott, 2 hetente találkoztunk.
Hiba csúszott a rendszerbe, 1,5 hónap együttlét után úgy vártam “haza”, hogy lehet most fog kiszaladni az ajtón, mert bizony lassan két hetes csúszásban vagyok. És nem menekült el. Bár baba nem született.
Lassan másfél éve vagyunk együtt, most már tudatosan szeretnénk közös gyereket is (én még legalább kettőt..)
Csak oda akartam kilyukadni, hogy bizony 40 körül a férfiak közül is sokan szeretnének családot.
Nem vagy lekésve semmiről...
Egy ismerős 40 körüli férfi megismert egy nőt. Fél év múlva megkérte a kezét. Egy év sem telt el, jött a baba.
Nincs garancia hogy együtt maradnak. De akkor se lenne, ha több idő telt volna el.
Ne add fel.
Ha meg nem keresed, lehet könnyebben is “jön”, meglepetésszerűen, mert nem görcsölsz rá.
Köszi a hozzászólást mindenkinek, elsősorban azoknak, akik biztatnak.
Kapcsolatra most épp nem érzem még kész magam, nem keresgélek, kicsit helyre kell tennem az elmúlt 15 évet, mi is történt velem, és miért, stb.
Kapkodni csak azért nem szeretnék, mert 34 vagyok, az nem vezet jóra.
Igazából csak azt nem értem, hogy mindig is olyan ember voltam, aki családban képzelte el az életét (ez nem csak gyereket takar!), amit itt írtatok néhányan, hogy érzed, hogy gyerekre vágysz, el tudod képzelni, na azt kb 20 éves koromban éreztem először, de sokáig még nem volt adott az anyagi háttér, mire meg az lett volna, exem szakított velem.
Következő kapcsolatomban sem volt meg a háttér, sorra jöttek a rossz dolgok, baleset, munkanélküliség, a kapcsolatunk sem volt 100%osan kiegyensúlyozott, így ott sem vállaltam.
Hiába a hatalmas vágy, azért én úgy gondolom, észnél kell lenni. Persze ez nem a tökéletes hátteret jelenti, félre ne értsetek, nem a hibátlanra vártam, de a minimum sem volt meg. Így jártam.
Remélem, igazuk lesz azoknak, akik azt mondják, még akár 3 gyermeket is szülhetek. :)
szerintem sok tobbgyerekes, ferjes anyuka sem boldog, es nem azt erzi, hogy ugy alakult volna az elete, ahogy szerette volna
de 34 evesen nem vagy lekesve semmirol, es valoszinuleg part is jobban fogsz valasztani, mert mar tudod, hogy mit akarsz es mit nem akarsz. ugyhogy ne erezd magad rosszul, meg nem szaladt el az elet, sem a jo lehetosegek
Ennek örülök :D
Szerintem a gyermek utáni vágy általában erősebb egy nőben annál, hogy ne kockáztassa meg.
Biztos örülnek a barátnőid, hogy "nyanyának" tartod őket.
Unokahúgom alig egy éve szült, 26. hétre, a bébi 29cm és 49 dkg volt, 4 és fél hónapot volt kórházban.
Ja, unokahúgom 22 éves volt akkor, nem "nyanya".
Ne általánosítsunk már, ha lehet!
Most temesse el magát egy nő, meg utálja saját magát, mert hosszabb ideig egyedül van???
Félre ne érts, senkinek nem mondom hogy ne szüljön. Nem vagyok ez hitleri alkat :D
Csak leírtam a tapasztalatomat. Es annyi bizonyos hogy 35 fölött veszélyes a játék.
Én a napokban lettem 38, ugyanebben a cipőben járok, de nem vagyok elkeseredve.
Csak azért, hogy legyen valakim és legyen gyerekem, nem leszek senkivel sem.
Ettől függetlenül ismerkedek, majdcsak sikerül nekem is találni társat. :)
Először azt gondoltam, legalább egy tízessel idősebb vagy! Nem maradtál még le semmiről! Manapság kitolódnak ezek a határok. Szerintem járj el olyan helyekre, ahol ismerkedni tudsz, vagy ha nem, hát marad az internet. Ez utóbbi többeknek bejött.
Sok szerencsét!
Szia.reszben sorstársak vagyunk.
18 evesen osszejottem akkor alompasinak gondolt pasimmal majd 8 ev utan elváltak útjaink. Következő pasimmal kb 1-1,5 évet voltm egyutt. Aztán hipp hopp 30 lettem es Sehol senki nem volt. Aztán most itt vagyok es iden reményeim szerint indul a babaprojekt 1-2-3 hónapon belül :)
3 gyerek a cél, de majd meglátjuk. Felek hogy idoben kicsúszok mert most leszek 33 eves :/ de meglátjuk.azert bizakodok még.:) de én atertekeltem az egeszet mikor két evig szingli voltam es rajottem hogy nem ezen mulik a boldogság. Ha egy lesz , mar az is orom lesz.
Persze tizenevesen maskepp képzeltem az életem.de ez van.ezt kell szeretni.a legfontosabb hogy magaddal legy kibékülve szerintem.mert akkor a negativ erzesek es gondolatok elkerulnek.:)
Barátnőm is Ennyi idős mint én,lehet ok meg most fognak szakítani a parjaval.nagyon nem jol halad a kapcsolatuk. Kétségbe is van esve szegeny.
Akkor viszont nem hazudsz.
Itt az ellentmondás ;)
Újra igazat adok mindezekben :)
De abból indultam ki, hogy milyen csodás, meseszép egyedül felnevelni egy gyereket, okos is lett, szép is lett, hurrá, örülünk.
Ez azért nem olyan aprócska füllentés.
És persze megint csak ott tartunk, mint mindig, hogy mindenki személyisége, sorsa egyedi, okos tanácsot ezért nem is tudunk adni senkinek.
Én mindenképpen a félig teltre szavazok, de megfelelő éberséggel :)
Én csak olyan apró füllentésre gondoltam, hogy pl. az ember nem azon kattog, hogy de szar nekem, mikor tényleg nem jók a körülmények, hanem a hazugságnak azon formáját választja, hogy elhallgat. Nem foglalkozik a rossz dolgokkal, és megy tovább, mert egy helyben nem toporoghat. Aztán újratervez, mert muszáj.
Félig tele a pohár vagy félig üres. Hazugság az egyik? Nem, de miért ne erősíthetné magában az ember a félig tele érzést, hogy jó legyen neki? Tulajdonképpen ez is egy fajta hazugság.