Van valaki, aki elvált, gyerekes pasival állt össze, és beszélgetne? (beszélgetés)

már arra sem emlékszel kit hol osztottál ki

nézd meg a katonafeleségeknél ahol azt írtad nekem hogy biztos viszed az a bajom

mikor leírtam a tényeket arra màr nem vàlaszoltàl.....talàn alàbbhagyott a NAGY BÖLCSESSÉGED??

ez vagy te ....

szerintem nagyrészt a szülőkön múlik, hogy mennyire sínyli meg egy gyerek a válást. a gyerekek nagyon könnyen és gyorsan alkalmazkodnak bármiféle új helyzethez, ha a szülők normálisak, biztosítják és mutatják a szeretetüket, nem beszélnek mellé, világosan megmondják, mi a szitu, hogyan lesz ezután konkrétan a mindennapokban. a gyerekek a bizonytalanságtól félnek és szoronganak, amikor kihagyják őket a tényekből, nem tudják, hogyan lesz ezután, mi történik a szülők között és hogyan érinti ez őket

egy váláson simán túljut egy gyerek, ha a szülők nem indítanak háborúkat, őket is belevonva, felhasználva. egy rossz házasságot soha nem hevernek ki, az rányomja a bélyegét az egész életükre, párválasztásukra, viselkedésükre egy párkapcsolatban

A csomagolás , igen.

3. h.sz. ban írták, hogy majd ha 100% a kapcsolat..de nem jó, mert az mikor jön el?

Házasság, gyerek, ez is így ment szét, ez sem 100%!

Én ehhez( sem ) nem értek , de közelről láttam olyat, hogy Anyuka mutatta be az új kapcsolatát, aztán a 2. 3. , most elköltöztek, nem követhetem.

Azt viszont bizton állíthatom, hogy ugyanúgy megsínyli egy másfél éves gyerek is a válást, és a futó kalandokat, mint egy 7 éves.

azt írtam, amit más is, csak szúrom a szemjeit egyeseknek, biztos beszóltam már neki is nem rózsaszínbe csomagoltat valahol :)

szerintem mindenki, akinek gyereke van, úgy áll hozzá egy új kapcsolathoz (legalábbis remélhetően), hogy akkor mutatja be a gyerekeknek az új partnert, ha azt már egy stabil, fontos kapcsolatnak érzi, amiben kölcsönösen elköteleződtek. senki nem akar átjáróházat csinálni a gyerekeinek pasikból, nőkből :) és akkor ugye jogos ilyen esetben, hogy tán a pasika nem érzi még így, ami egy év összeköltözés után szerintem gáz

hát ha téged ez éltet, és ettől érzed magad fontosnak, legyen :) az biztos, csupa olyan dolgot írtál, amit a fórumindító remekül hasznosítani tudna :)

én a fórumindító helyében biztosan megkérdezném a páromat, ha most úgy gondolja, egy másfél éves gyerek előtt meg kell játszani, hogy apa és anya együtt van (vagyis már egy féléves előtt is, mert akkor váltak), vajon 10 év múlva is ezt akarja játszani? mert ahhoz én nem asszisztálnék

ha valaki elvált, van gyereke, természetes, hogy egy új kapcsolatában csak akkor mutatja be a párjának, ha az a kapcsolat szilárd, fontos a számára és tervez vele. de ha már ők egy éve együtt élnek, és esetleg nemcsak azért, mert a pasinak nem volt kéglije és a lánynál lakik, azért nagyon furcsa, hogy a gyerekét nem akarja bemutatni neki, és a témát is mindig kerüli, mondva csinált okokkal leszereli

Miből gondolod, hogy hótbuta hisztériás nebáncsvirág?

És te ki az atyaúristen vagy, hogy mindenki hülye és rosszul csinál mindent , csak te vagy aki még nem cseszett és nem is fog elcseszni semmit?

Te mi a frásztól " okosodtál" ki ennyire párkapcsolatok terén...???

Tanultál netán valamiből?

arról, mert te egy ilyen kis hisztériás és hótbuta nebáncsvirág vagy, arról én nem tehetek :)

adva van egy férfi és egy nő, akik egy éve együtt élnek. a férfinak van egy gyereke, akivel gondolom elég időt tölt együtt, ha őt rántja elő mindenféle indokokkal. kérdem én, az egy normális kapcsolat, amiben együtt élnek egy éve, és a pali ezek szerint a gyerekláthatást is úgy oldja meg, nehogy a párja találkozzon vele? az exénél tölti ezt az időt, vagy inkább máshová megy a gyerekkel, csak haza nem?

ha én szeretek valakit, akkor nem csak szexre és szabadidő eltöltésére használom, hanem evidensen az életem része. megismeri a családomat, barátaimat, gyerekemet. szerintem teljesen igaza van a fórumindítónak, hogy rossz érzések töltik el és nem érti

persze majd te tarthatod neki a pézsét, és mondogathatod, a pasi imád, megbízik benned, téged akar, veled akarja a jövőt, minden rózsaszín és happy, csak hát nem így van. és valószínűleg nem az az oka a pasi viselkedésének, hogy esik a hó :)

Nincs semmi baj a kutyákkal...nekünk is van kettő....

Ha neked úgy jó hát hívd őket kölyköknek ....mindenki úgy hívja ahogy akarja ....:-D :-D mondjuk én azért adtam nekik nevet hogy a nevükön szólítsam őket :-) ;-)

azt mindjárt gondoltam hogy te már megint olyanokat írsz ami másnak fájdalmas esetleg más fórumokon is ezt csinálod és amikor rájössz hogy nincs igazad és fingod sincs miről írkálsz akkor szépen elkullogsz onnan

nem ismerlek nem tudom milyen ember vagy és milyen életet élsz és különösebben nem is érdekel de hogy másokat állandóan kioktatsz az undorító.

Gondolom neked tökéletes életed van......

Szerintem ide illik. Most botlottam bele!

"Nyílt levél a volt férjem új barátnőjéhez

Feltételezem, meg vagy ijedve, ahogy olvasod ezeket a sorokat. Azt hiszed, ki akarlak oktatni, miként bánj az új pasiddal. Azt gondolhatod, le fogok fektetni néhány szabályt azzal kapcsolatosan, hogyan viselkedj a gyerekeimmel.

De ezekről mind nem fog szólni ez a levél.

Először is, üdvözlünk ebben a különös dinamikájú, modern családban. Isten hozott téged a mi szabadon szárnyaló kapcsolatrendszerünkben. Noha kapcsolatot mondtam, ne a hagyományos értelmezésben vedd.

A gyerekek miatt továbbra is összetartozunk, nagyjából annyira, ahogy te a munkahelyeden össze vagy kötve a főnököddel. Ha a siker a cél, legyen szó akár szülőségről vagy munkáról, akkor azok számára, akik el akarják érni, a kapcsolat nagyon fontos. Nem fogom megtölteni a levelem „nem az én dolgom”– típusú megállapításokkal, egy olyan emberrel kapcsolatban, akit 20 éve ismerek, és nem fogok elmesélni neked semmiféle személyes dolgot, amit ő is megoszthatna veled.

Szeretném elmondani neked, hogy nekünk nem sikerült. Azt tudom mondani a dologgal kapcsolatban, amit mindenki másnak:

ő egy nagyszerű pasi – de nem nekem…

Furcsán hangozhat, de izgalommal tölt el a létezésed. A fiaim megismerhetik az apjuk olyan oldalát, amelyről eddig nem is tudták, hogy van. Tanúi lehetnek, miként bontakozik ki egy kapcsolat, annak minden misztériumával együtt. Látni fogják, hogy sugárzik. Hallani fogják a nevetését (ahogy „jelentették”, hangosan és sokat nevet) és a hangját, amely új varázzsal telítődik. S mivel szeretik és csodálják, mindez őket is boldogabbá teszi majd.

Azt szeretném, ha tudnád, hogy a mi életünkben fontos, hogy önmagad légy, ha kapcsolatba leszel velünk: ne legyen benned félelem vagy zavar, amikor velünk vagy. Ahogy te is a miénket, úgy keressük mi is a helyedet a családunkban, de ha neki megfelelsz, nekünk miért ne felelnél meg? Elvárjuk az eredetiséget, a spontaneitást, a hibákat és az egyéniséget tőled – hadd vakarjuk néha mi is a fejünket meglepődésünkben…

Nem akarjuk, hogy változtass a dolgaidon.

Soha ne gondold, hogy nem beszélhetsz velem és az új férjemmel vagy a fiúkkal. Mondj el bármit – vagy ne mondj semmit: légy önmagad.

Az van, hogy elég sokat fogsz minket látni. Egyszer csak ott ülsz majd velünk a meccseken, a koncerteken, az érettségi bizonyítvány vagy a diploma átadóján és más eseményeken. Persze, először kínban leszek én is, de remélem, gyorsan elmúlik. Azzal együtt, hogy a gyerekek tudják, hogy a házasságunknak vége, elváltunk, azzal is tisztában kell lenniük, hogy egységet alkotunk, ami a nevelésüket és támogatásukat illeti, és ez az egyik útja annak a számos lehetőségnek, ahogy ezt meg lehet valósítani.

Azt szeretném, hogy amikor lenéznek a színpadról, és meglátnak a közönség soraiban minket mind, legyenek büszkék ránk. Sok ismerősöm tőlem is megkérdezte: nem lesz furcsa a gyerekek igazi és a nevelőapja között ülni? Én már elég sok furcsa dolgot voltam képes véghezvinni annak érdekében, hogy ösztönözzem és tanítsam a fiaimat (gondolok itt például azokra a bugyuta dalocskákra, amelyeket a szobatisztaságról énekelgettem nekik…). Egyáltalán nem megerőltető. Arra kérlek, csatlakozz ehhez a egységfronthoz (amennyiben felkészültél rá), amely feltételek nélkül támogatja őket.

Meglehet, olykor a kellős közepén találod magad annak, hogy a volt férjemmel megbeszélünk valamit. Kérlek, értsd meg, ahhoz hogy ezeket a csodálatos embereket sikerrel felneveljük, egyszerűen kommunikálnunk kell. Néha nem is keveset. S hidd el, maximálisan bízom benned abban a kérdésben, hogy tudni fogod, mikor lehet vagy kell közbeszólni. Előre szólok: ha valaha is kényelmetlenül éreznéd magad egy effajta szituációban, gondolj arra, hogy köztünk a gyerekeken kívül nem létezik más tárgya vagy oka a kommunikációnak, lásd az egész képet…

Tuti, hogy soha nem fog felhívni azzal, hogy öltözködési tanácsot kérjen tőlem, annál is inkább, mert semmi érzékem a dologhoz.

Nem fog felhívni azzal, hogy látott egy jó filmet a tévében.

Nem fog felhívni azért, hogy elmesélje, milyen volt a napja.

A mi kapcsolatunk a fiúkra korlátozódik. Ha mégis szóba kerülnek más témák, amikor hosszabban együtt vagyunk, vésd az emlékezetedbe: nekem a szerepem „csak” annyi az életében, hogy a gyerekei anyja vagyok.

Semmi több.

Nagyon szurkolok neked abban, hogy ne csak a férfinak, de két tizenéves fiú apjának is a partnerévé is válj. Ez a gyereknek is új, és láthatóan fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek veled, hogyan beszéljenek rólad. Kamaszok – és megvan a maguk élete, álmai, akarata, és még csak azt sem ígérem, hogy mindig jól döntenek majd. Arra kérlek, legyél benne te is az életükben, mert csak így fogod igazán megismerni őket.

Remélem, ahogy múlnak a napok és egyre több időt töltesz velük, elfoglalod majd a saját, különleges helyedet az életükben. Ez persze nem jön magától, tudatos munka és erőfeszítések kellenek hozzá. És ez nem lesz mindig könnyű, mint ahogy semmit sem kapunk ingyen, ami igazán fontos.

Bízom abban, hogy a levelemmel nem hoztam rád a frászt. Gondolom, megérted, mindezt miért nem zúdítottam rád akkor, amikor először találkoztunk, és iszonyú zavarban ráztam veled kezet.

Törődéssel és tisztelettel üdvözöllek:

Tina"

szerintem ez eléggé melléduma, és nem is értem, a láthatást hogy oldja meg az apja? mert gondolom nem csak pár órát van vele a gyerek párhetente

biztos vagy te abban, hogy amennyire neked ez egy komoly kapcsolat, a párod is veled tervezné a jövőt? mert abból, amit írtál, nekem úgy tűnik, vagy még reménykedik, hogy összejönnek az exével, vagy nem akar veled családozni, hogy ha szétmentek, ne legyen probléma a gyereknek

Mi baj a kutyákkal? :DD

Amúgy én is kölyöknek nevezem a kölykeimet.

Hát nem is tudom nekem magyon nem mindeggy ha vakaki azt mondanà hogy kölykeid vagy gyerekeid....nem kell a nyálazós gyermekeid csak ne kölykezzék le őket...

nem vagyunk mi kutyák annak vannak kölykei.....

Igen, jo, hogy meg ilyen pici, igy nem erti, sokkal konnyebb lesz neki, ebbe szokik bele.

Kicsit nehez, hogy napi kapcsolatban van a gyerek anyjaval, allandoan sms-eznek, telefonalnak... Majdcsak megszokom.

Légy türelmes! Egy gyerek csak kicsi,de nem hülye! Ráadásúl fel kell még dolgoznia azt is,hogy a szülei elváltak. Ez mindenkinél másképp történik,és más-más ideig. Ha ezen rugózol,még a végén a kapcsolatotok sínyli meg! Hagyd! A párod valószínűleg látni fogja,ha a gyerek felkészült a találkozásra.

Az exem fiát 12 éves korában ismertem meg,a szülők már rég nem voltak együtt,mégis 2 évet vártam,hogy megismerhessem. Amikor szakítottam az apjával,az őt is megviselte,pedig addigra 18 éves volt.