Van vagy nincs Jézuska? (beszélgetés)

Szép napot!

Álláspontom szerint egy gyermek személyiségfejlődésének része a mese, a csoda és a legenda is, nem csupán a később rákényszerített különangol,meg művészi torna a temérdek tanulnivaló mellett.

Emlékezz, mi is hittünk a Télapóban, Mikulásban, Krampuszban - apám KISZ titkár volt és Jézuska nálunk feketelistán volt - amikor felcseperedtünk már másképpen járt az agyunk és eszünk ágában sem volt várni a csodát.

De a gyermeknek szüksége van a csodára, mert ugyanúgy része az életnek, aogyan felcseperedik, majd önmaga megszűri a számára még hasznos tartalmat.

De semmiképpen ne vegyük el tőle a lehetőséget, amely egyszer a felnőttkori boldog visszaemlékezések is része lesz.

Igazából, azt nem értem, miért kerül elő mindig a hozzászólásokban, a "hazugság" szó.Miért kell, felnőtt fejjel, egy csodás játékot, hazugságnak nevezni?

Akkor innentől kezdve egyszerűbb, ha a gyermeknek nem mondunk mesét, nem tanítjuk meg mondókákra, nem adunk a kezébe játékot, és nem ismeri a meséket.

Hanem egyszerűen oda állunk elé, és azt mondjuk, ez mind "hazugság".

Belegondolt már bárki is abba, hogyha ettől a játékosságtól megfosztjuk a gyermekeket,az pont olyan, mintha magát, a játékot, és a meséket tiltanánk el tőlük? Mondván, hogy gyerekes, és nem létezik?

Egy gyermek azért gyermek, hogy higgyen a mesékben, hogy játszon, és rendelkezzen azzal a csodálatos mesevilággal, amiről mi felnőttek rég elfeledkeztünk. A gyermekek a legtisztábbak, és legőszintébbek.

A "hazugság" szót a gyerekek nem ismerik.Az a felnőttek társadalmi, és erkölcsi fóbiája, hogy ami lélekből van, és őszinte, de kézzel meg nem fogható, hazugságnak nevezze.Pedig a hazugság teljesen más fogalmat takar. Sajnálom, hogy vannak felnőtt emberek, akik az élet apró, ám annál szebb szépségeit, csodáit, hazugságnak vélik.

Én nagyon sokáig hittem a Jézuskában.És nálunk ő hozta az ajándékot, amit én gyermekként minden évben egy rajzzal viszonoztam neki. Leírhatatlan az vágyakozás, az a csoda, amit akkor éreztem gyerekként.

És boldog vagyok, mert így neveltek. Szüleim maximálisan törekedtek arra, hogy meghagyják azt a varázs világot, ami miden gyermekben ott van, ha ki nem oltják.

Sokáig hittem benne, és az osztálytársaim mondták, nem létezik. Én akkor azzal válaszoltam, és abban a tudatban éltem, hogy nekem akkor is van, és nem értettem nekik miért, de igazából nem is érdekelt.

Olyanról még nem halottam, hogy a gyerek emiatt hazugnak nevezze a szüleit. Kizártnak tartom. Ahogy cseperedik az ember, úgy is kinövi, mint a régi ruháit. És semmiféle törést nem okoz, csak kellemesen emlékszik vissza rá.

Ha sok szülő attól fél, hogy a gyereke neheztelni fog rájuk "hazugság" miatt, akkor ott a szülők valamit nagyon elronthattak. És nem azzal, hogy meghagyták a gyermeküknek a mesevilágát.

A szülő, csak akkor félhet a hazugság leleplezésétől, ha ő maga az életét hazugságokkal teli éli meg. És ez egy minta a gyerekeknek. Na ettől, tényleg lehet félni!De hogy ezt ráfogni a Jézuskára, Mikulásra, Húsvéti nyuszira..? Az nagyon övön aluli.

És talán a legrondább dolog, amit egy felnőtt tehet.

Egy tiszta lelkű gyermek világát bepiszkítani, a felnőtt saját félelmeivel, hazugságaival...És ennek fejében elvenni a gyerektől a csodát, hogy tudat alatt, (jelzem nem tudatosan) de könnyítsen a felnőtt a saját lelkiismeretén.

Én azt mondom, többet tanulhatunk a gyerekektől, mint ők a felnőttektől...

Nálunk meg valahogy átmenettel zajlott a dolog, nem volt nagy felvilágosítás. Valahogy úgy adtam elő, amikor nagyobbacska lett a lányom, hogy tőlünk (apától, anyától) is kap ajándékot, de van, amit a Jézuska hoz. Aztán következő évben azt mondtam, hogy most már apa és anya adja, mert Jézuskának sok a dolga, és megy a kisebbekhez.

Lehet, hogy hülyeség, de szépen megoldódott a dolog, már ő is ajándékoz, nagyon aranyos.

Egyik ismerősöm távol-keleti nőt vett feleségül, itt élnek Magyarországon, de a karácsony a következőképpen van náluk (egy négyéves kislányuk van). Közösen hárman feldíszítik a fát, mert "a karácsony olyan ünnep, hogy az emberek fenyőfát díszítenek, és megajándékozzák egymást", így mondják a kislányuknak. Aztán átadják az ajándékot.

Hát, nem tudom, a magyar apuka talán jobban kiállhatott volna emellett az ünnep mellett, amíg kicsi a gyerek.

?

ezt nem értem.

Én régebben úgy gondoltam, hogy felesleges ezzel a gyerekek fejét tömni (Jézuska esetén persze a család hite más tészta)-de ez abszolút felnőtt szempont, az utóbbi években inkább úgy gondolom, a gyerekeknek meg kell hagyni ezt az izgalmat, csodát, ameddig igénylik.

Egyébként családja válogatja, mindenki döntsön szíve, esze szerint, hogy mit gondol jobbnak a gyermekének.

ezt csak mint amolyan ellenpélda hoztam fel. nálunk is megvolt a jézuska, télapó játszma :) én megkeresztelve se vagyok szóval a vallásos irány kizárva esetemben pl :)

csak azért írtam hogy kb hasonló a dolog és a hitről szól. de valóban nem kell vallás ahhoz hogy az ember higgyen valamiben :)

Te biztos,hogy nem ez a dolog miatt hazudoztal meg kamaszkent is...

Nalunk volt titkolozas,fullentes,de a szuleim a hazugsag szot nem ismertek,es soha nem is hazudtam nekik,mert mindig azt hallottam toluk,hogy veluk mindig lehetek oszinte... koran elvesztettem oket 17/18 evesen,de a legdurvabb dolgokat is bevallottam mindig...

Nem bantaskent irtam,ez csak az en tortenetem...

és mi újság a vallásokkal? :D Láttad már az Öreget? nem.. na. aki benne hisz? az is hazugságba nő fel :)))

garantálom hogy ateista vagy. :))))

A lányom most 8 éves, és tudja, hogy én veszem az ajándékot, de azért írt a jézuskának levelet. Eljátszuk együtt a mesét, és örülünk egymásnak, az ajándékoknak.

Mikuláskor papírból ajándékokat készített nekünk, belerejtette a cipőnkbe, és reggel elmondta, hogy ő a mikulás manója, és segített neki. Nagyon meghatódtam.

Akkor itt ki hazudik?

Ha mindíg igazat mondunk, akkor ne is meséljünk? A gyermeknek szüksége van erre a világra, és senkinek nincs joga elvenni tőle!

Áldott, békés, jézuskás karácsonyt.

Ezzel én is vagyok :-) A Karácsonyok addig voltak olyan igaziak, mig a Jézuskát vártam :-)

Ma ugyanigy csinálom a gyerekeimmel, és várják a Jézuskát, igy sokkal izgalmasabb nekik. És én nem szeretném megfosztani őket ettől!

persze kell a játék az életbe, énse vagyok egy befásult bekomolyodott izé :D de ha valótlant mondasz az sajnos akkoris hazugság, akárhogy mentegetjük :S

nemtudom van-e összefüggés, nyilván nem csak emiatt hanem pl az iskola miatt is de én pl éveken át simán hazudoztam kamaszként ha arról volt szó, pár éve "világosodtam csak meg" :D

most hogy igy belegondoltam a témába, ezis lehet egy oka végülis, ha a gyerek a saját szüleitől éveken át látja a "játékos hazudozást", olyan téves kép alakulhat ki benne, hogy hazudni nem baj.

most ezzel én nem akarok megbántani senkit, nyilván anyukám se akart rosszat nekem. ha esetleg még ebből a szemszögből nem néztétek a dolgot akkor végig lehet gondolni, aztán mindenki ugy dönt ahogy akar :)

szerintem ez nem hazugság. És nem okoz lelki törést, amikor kellőképp nagy lesz,úgyis érett lesz rá, és úgymond kinövi.De nem hinném, hogy egy szülőnek joga lenne megfosztani gyermekét attól a csodától, amit csak egy bizonyos korban élhet meg. A lelkivilága, és a fantáziája így szegényebb.

Szerintem butaság ezt hazugságnak nevezni. Ez nem az! Nagyon nem!A hazugság, egy teljesen más fogalom.