Van itt csendo-s? (beszélgetés)
gondoltam rákeresek a csendóra.
Mamcili, olvasd vissza a kommentjeid: mennyi benne a minősítés, ellenséges érzelem/gyermeked apja iránt/és panasz. légy őszinte magaddal. cukormázazással nem jutsz előbbre.
Szerinted ezeken már mind nem vagyok túl?
Elmondom neked, hogy követelmény az önálló tanulás már alsó tagozatban... Amivel én sem feltétlenül értek egyet...
Eltávolodás? a szülők, nagyszülök, ellentétes elvárásrendszere...
Én kérek valami a család elentmond!
egyszerű dolgot írok!, de van ennél bonyolultabb is...
Kérem a gyereket, hogy induljon öltözni és abban a pillanatban mindenki...ráértek még.... és hiába kérem, hogy menni szeretnék, öltözzön -csak kontrázik a család...
és ez csak egy kicsi dolog az életben...
Itt nem azzal van a gond hogy nem szeretem a gyerekem. Imádom!!!
Tán én vagyok az egyetlen, aki hisz benne a családban!
És azért mert hagyom, hogy próbáljon tanulni, és nem mindig beleszólni, hadd tapasztalja meg azt is, hogy nem állhatok folyton mögötte... (mert időnként már nyílik a lepcseskéje!)
Arról nem is beszélve, hogy nem gondolom, hogy egy alsós gyereknek este 10 ig kéne tanulnia...
Mert bizony hajnalban már egyedül megy suliba este ő az utolsó aki kijön a suliból... én meg még később érek haza, de sajnos ha meg nem dolgozom abból nem tudunk megélni.
Sajnos nem minden iskola egyforma, de a környékemben olyan iskolák vannak ahol a délelötti tanulás után szinte csak gyerekmegörzőként működik a napközi...
Mondván huszon gyereknek lehetetlen ellenőrizni a leckéjét...stb...
Ami valahol érthető, valahol nem, de ez már más tészta...
És én sem tartom jó dolognak a tanulj meg érte elvet...
De van hogy be kell vetni....
és elmondom, ha az apján múlik már 8.ban lakása és kocsija, de még lehet nyaralója is lenne a gyereknek, az ölébe pottyantana mindent....
Azért hozzáteszem neked, hogy mi itt majdhogynem éhezünk (hiába dolgozom becsülettel), ő meg éli világát...
Én igyekszem megadni a gyerekenek amire szüksége van, ő pedig bármit kiejt a gyerek a száján azt megkapja...
Nem azzal van a bajom nekem sem, hogy ő vette meg a telefont, hanem azzal, hogy ő is tudja, hogy nem szeret tanulni a gyerek, de a kitünő bizit meg elvárja a gyerektől, amit én nem várok el, mert tudom, hogy egyéb okok miatt nem képes rá...
de azt azért elvárhatom, hogy az órákra megfelelően felkészülve járjon be...
Hú és még mennyi minden van, amiről nem tudsz...
ezt egy alsós gyerek csinálja? hány éves? nálunk még a felsőssel is tanulni kell, van hogy napi több órát is, kikérdezni, ellenőrizni ugyhogy én egy alsóstól sem várnám még el hogy magától tanuljon,főleg ha bukást is emlegetsz.
egy alsós távolodik el tőled? az hogy lehet ? hiszen azok még nagyon ragaszkodóak...
és a legnagyobb tanulság, és talán erre volt jó a telefonos sztori is, hogy tanulásra ne tárgyak igérgetésével vedd rá a gyereket, ez sose vezet jóra... az érettségiért meg mit veszel majd neki? kocsit? diplomáért házat? ...
egyszerűen szeresd, ugy ahogy van:D
ja és még valami, ha napi 8 órát van suliba akkor hogyhogy nem csinálja meg ott a leckének egy részét? ennek utánajárnék
Amikor csak te hiszel abban, hogy többre képes, mint hogy alsó tagozatban megbukjon, mert lusta leülni tanulni, meg egyszerübb hisztizni, mint tenni valamit...
És a fejedhez vágják, hogy csak a te feladatod, hogy tanulj vele, nehogymár másnak kelljen leülni vele tanulni, esetleg hétvégén!...
és erre van napi két órád esténként, hogy le ellenőrizd a leckéjét, felmondasd és pótoltasd vele azt, amit napi 8 órában nem tanult meg az iskolában.
és sorolhatnám még!
hozzáteszem,...
mint írtam, volt egy alkud a gyerek és közted, ha ő megmutatja, hogy képes egyedül is a tanulmányi követelményeknek megfelelni és hozza az év végi bizijét, akkor kap egy telefont tőled. Elmondod az exednek, hogy ne vegyen, mert ez egy megállapodás köztetek, ő bele is egyezik és ennek ellenére aládtesz...
Megkapja, és a gyerek közli : apa ugyis megveszi....és még brutál módon vissza is pofázik...
erre is azt mondanád, hogy jól tette?
...
Mert ha évvégén ajálja fel...az is másként jön ki...
és mit tennél akor ha alaphelyzetben a családi ellentétéek miatt a gyerek és közted egyre nagyobb lenne az ellentét...
Te küzdesz azért, hogy sikerélménye legyen... a többiek meg rámondják a gyerekedre, hagyd, ő lusta, meg ugysem tudja megcsinálni...stb...
de te tudod, hogy képes rá, csak ha nem tesz érte, nem tanulja meg, hogy a sikerért tenni kel valamit. Akkor csupa bánat lesz, a kis életében...
Iskolai csúfolódások, kiközösítés, bántás, stb...
Ma jöttem rá mennyire hatalmas tükröt kaptam az élettől!
Boginak tanév végére a jó tanulmányi eredményéért beígértem egy mobilt (ez volt minden vágya, apja(ex) is tudta), de az apja jól keresztbe tett nekem. Hát megkapta karácsonyra az apjától!
NA milyen érzések játszódnak le most bennetek?
Írjátok le mit gondoltok erről a helyzetről, ti hogy éltétek volna meg a helyemben!
A mai napom káprázatos volt...
Rég nem érztem ennyire egységesnek magam.
Vita ma messziről elkerült minket...
Megértés, és megbeszélés uralkodott ma nálunk!
se agymosás, se drog :)
se kényszer, semmi, egyszerűen, csak jó :)
:)
igen úgy tűnik, pedig nem.
Egyszerűen ráébredtem, hogy hittem az életről valamit, ami valójában nem az...
És lehet másképp is gondolkodni, mint ahogy azt eddig tettem. És senki sem kérdőjelezi meg azt hogy ez jó-e vagy rossz!
sőt!
Inkább a visszajelzésekből tudom, olyan emberektől, akik, még erről nem is hallottak, hogy csodálnak azért, ahogy fel tudom fogni az életet, pedig egyáltalán nem látják egyszerűnek a helyzetem. Sőt! Sokan sajnálnak érte!
Ez az év bennem az elfogadás és a megbocsájtás éve volt!
Elfogadtam édesapám halálát, a válásomat, hogy mások nem ismerik azt a lelket, szívet ami bennem lakik és ezért nem hibáztathatom őket, csak biztathatom őket arra, hogy fedezzék fel önmagukat, mert egy csodás utazás az életükben.
Megfelelni akarás, ez az ami bennem piszkosul dolgozik és a közömbösség, de jó érzés, ha észre veszem és tudok rajta változtatni.
de már olyan is történt velem, hogy amikor a kétségbeesésemben elkezdtem hirtelen változtatni a hozzáállásomban nagyon jó dolgok történtek velem.
Most a karácsonyi készülődés jut eszembe...
a nővérkém beteg, anyám unja a készülődést a fözöcskézést, így idén sok feladat hárult rám.
Tavaj ezekből hatalmas viták voltak...
Viszont idén minden nagyon egyszerűen és vita nélkül ment. Sőt! Időnként még az igazi szeretet érzése is megjelent a családban. Hihetetlen jó hangulatban telt az elmúlt hét.
Remélem többen vagytok itt, akik hasonlóan megélhették az ünnepeket és az elmúlt időszakot!
Továbbiakban kívánok mindenkinek sok-sok felismerést és egy jobb harmónikusabb szeretettel telibb jővőt.
Sziasztok!
Azóta mióta ide írtam, sok minden történt velem.
Bár a fizetésem még nem lett jobb, de a munkámban jól érzem magam.
Sok-sok minden átértékelődött bennem a múltamról és a családomról.
Rengeteg dolgot zártam le magamban gyerekkoromban;
sok mindent gondoltam a szüleimről, a testvéreimről.
Felborult fenekestől az egész életem, de nem úgy ahogy most sokan gondolják, hanem csupa olyan dolog történt velem, amire álmomban sem gondoltam volna.
Egy régi történet, ami piszkosul kihatott az életemre:
A rajztanárom széttépet egy olyan házi feladatot, másolást, amin én 3-4 órán keresztül dolgoztam otthon (Biztos vagyok benne, hogy sokan ismeritek Edvard Munch norvég festő: A Sikoly című festményét). És hiába védtem magam, hogy a saját munkám, még egyest és intőt is kaptam érte. Onnantól úgy éreztem mondhatok bármit, nekem senki nem fog hinni.
A rajztanfolyamukon rájöttem, mekkora megfelelni vágyás élt bennem a körülöttem élők iránt!
4. napra csodás művek kerültek ki a kezem közül, és ma is szívesen rajzolok, ha tehetem.
sorolhatnék még sok ilyen példát, de nem fogok biztos ti is tudtok mondani jó pár dolgot.
csodás hetem volt az első hétvége után, már rég erre vágytam.
további dolgokat értékeltem át az életemmel kapcsolatban.
Kívánom, hogy sokan éljék meg mindezt :)
aki átéli jelezzen:)
hogy tudjam nem vagyok itt egyedül :)
jó napot mindenkinek.
Ismét elmentem az alapprogramra.
Írok nektek róla egy kicsit.
Nagyon jól érzem magam.
Első nap eléggé elfáradtam, és voltak fájdalmaim.
Viszont estére olyan fitt lettem, mintha egész nap aludtam volna.
Nem tudok róla így mesélni, 9-5-ig szinte megállás nélkül beszélgetések folynak.
Közben van 2 kisebb szünet, de olyankor is az átélt érzésekről beszélgetünk, illetve van egy nagyobb ebédszünetünk.
Most hétvégén lesz a második hétvége.
Beszéltünk a párkapcsolatokról, a munkahelyről, a szülő-gyermek kapcsolatról és a különböző érzésekről a mindennapjainkban.
Betegségekről, egyes magyar szavak jelentéstartalmáról pl: kell, szükség, szeretnék, stb...
Érdekes és furcsa dolgokat éltem át már az első hétvégén.
Rájöttem, hogy mennyire nem a saját életemet éltem. Hanem a körülöttem lévő elvárásoknak igyekeztem megfelelni..
Éltem a múltam, és a jövőm, csak a jelenem nem...