Valós probléma vagy csak én reagálom túl? (beszélgetés)

Figyi, ha neked ez tök nagy probléma, akkor nincs miről beszélni.

Mérlegelni kell, hogy mi a pro-kontra a jelenlegi partner mellett, ha több a kontra... lehet, hogy ideje másikat keresni, vagy legalább nyitni mások felé is, 1,5 év nem olyan hosszú idő, de ahhoz sztem elég, hogy eldöntsd, hogy szeretnéd-e ezt így hosszabb távon, vagy sem.

Kedves eddig megszólaltak, először is köszi, hogy igyekeztek segíteni, értékelem. Igyekszek reflektálni egy hosszabb kommentben a kérdésekre, válaszokra. A kapcsolatunk sokatokéhoz képest rövid (másfél év). Az, hogy a kommunikáció ennek ellenére miért nem megy az valóban egy jó kérdés és valószínűleg a probléma egyik forrása. Félre ne értsétek tudunk beszélgetni, ismerjük egymásnak a mindennapjait de ezek a beszélgetések rendszerint nem tartalmasabbak 20-30 percnél. Számomra ez kevés. Nem gondolnám, hogy társfüggő vagyok bár ez is meglehet. Azt érzem, hogy szeretek vele lenni, jól érzem magamat vele és hiányzik a nap végén akár egy ölelés vagy egy összebújás ami nekem a problémák ventillálását jelenti. Ehhez a telefonos kommunikáció nekem nem elég. Apropó 2 hónap, nem fogalmaztam részletesen, ez most kettő hónap de esetenként ez lehet 4 akár 5 is utasítás függvényében. Volt komment is, hogy egy ilyen munka mellett biztosan megoldható lenne, hogy kint tartózkodjak vele mert a kinti fizetés valószínűleg magas. Sajnos nem így van, nyilván egy emeltebb fizetés jár érte, de ne gondoljatok rémesen nagy összegekre. Az Ő előrejutását ez nagyban segíti a későbbiekben. Sokan kérdeztek az én munkáimról, hobbijaimról, a hétköznapokban az IT világban dolgozok és ezen a téren is van vállalkozásom, de szerencsésnek mondhatom magamat mert nem szakadok meg a munkában. Aki erre azt válaszolná, hogy ebben az esetben az én jövedelmem megengedheti , hogy menjek utána az nem téved nagyot, de az esetek többségében magas árkategóriájú szállodákban vannak, egy ott eltöltött egy hét horribilis tétel mindennel együtt 300 ezer forint biztos lenne. Ez évente 3-4 alkalommal már másfél millió forint alaphangon és akkor amikor itthon tölti az időt akkor is vágyik nyaralni, ergo én utazásra elköltenék minimum 2 millió forintot egy évben. Ez nem megoldható sajnos. Hobbim van ami kiteszi egy napom néhány óráját, barátaim sajnos nincsen sok kizárólag egy ( túl sok energiát felemészt olyan emberekkel tartani a kapcsolatot akivel nem feltétlen szeretném/egyezünk ), itthon és a környezetemben pedig nincs mit felújítani, nincs mit pakolni (nem akarok álszent lenni de valójában nincsenek dobozok, tárgyak felhalmozva ahogy írtátok ( egyből mindent kidobok ami nem kell) így ezek válogatása sem opció. Mondhatjátok, hogy nehéz eset vagyok, igazatok is van, de amit kérlek ne felejtsetek el, hogy részemről ez egy őszinte és nem gondolom, hogy megvetendő dolog lenne, az, hogy semmilyen hobbi, semmilyen barát nem tudja az esti kettőnk közti lelki és nem csak testi kapcsolatot pótolni, mert ez az mi nekem hiányzik.

Ami igazán fáj, hogy maximálisan kompromisszum kész lennék, de az élet egyik területén sem, sehol sem (párkapcsolat, üzleti élet, barátság, család) működik az a képlet, hogy az egyik fél az aki nyújt teljes kompromisszumot és vállalja a teljes áldozatot a másik pedig ezt kéri de nem ad vissza ebből, az én véleményen szerint ez a képlet áll fent jelenleg és így semmi sem működőképes. Pedig mindennél jobban szeretném ezt az egészet fentartani.

Ha kihagytam valamit kérlek írjatok nyugodtan,

Köszi

Nem ideális, de azért nem elviselhetetlen. Főleg ha azt mérlegeled, hogy vagy most 2 hónap nélküle, vagy pedig 2 hónap és egy egész élet nélküle.

Sok kapcsolat átél hosszabb-rövidebb távollétet. Van, akinek a párja kimegy pár évre külföldre tanulni. Van, ahol mindketten külföldre költöznek, de nem tudják egyszerre megoldani, csak később csatlakozik egyik a másikhoz. Multiknál bevett szokás, hogy hónapokra kiküldik külföldre az embert továbbképzésre. Van, akinek kamion- vagy egyéb sofőr a párja. Régen még sorkatonának is elvitték a fiatalokat. Akár évekre is az ország másik felébe. Az én édesapám évekig hajózott. Sokan bizonyították, hogy túl lehet élni.

Igaz amit írsz.

Csak átfutottam ,,2 hónapot kint dolgozik,,másik kettőben is dolgozik csak itthon. Nyilván FI is dolgozik,,ki tudja hogyan,,,nem kell ahhoz társfüggőnek lenni hogy ez kevés legyen.Már már mondanám, hol itt a kapcsolat?

Bár a másik oldalt is megértem.

Többen is kérdezték már, hogy mióta éltek együtt?

Mikor megismerted, gondolom akkor is ez volt a hivatása. Tudtad, hogy ezen a pályán akar kiteljesedni és valószínűleg azt is, hogy a hivatását fogja előtérbe helyezni a magánéletével szemben, mert addig kell teperni, míg fiatal, míg bírja.

Te most ebben akadályozod. Ha valóban szeretnéd, akkor támogatnád ebben, bíznál benne és bíztatnád.

Ha eddig nem válogatott a kollegái között, akkor külföldön sem fog.

Melyik miért. Birtoklási vágy, önértékelési probléma, kényelem. Talán a férfiak könnyebben vetítik ki, próbálják meg másra ráhúzni az érzelmeiket, vágyaikat.

De azért rengetek topik nyílt már itt túlzottan féltékenykedő nő által is.

Mondjuk ezt én is így gondolom, hogy egy felnőtt ember találja már fel magát a kapcsolaton kívül. Legyenek barátai, egyedüli hobbijai.

Viszont tényleg a legtöbb férfi általában sokkal ragaszkodóbb. Nem tudom miért.

Anyuci pici fiai. (?)

Ezt a bizalom-témát egyébként szerintem érdemes körbejárnod, magaddal/pszichológussal, ahogy te is írtad és a pároddal.

Miért vagy bizalmatlan, ő ad/adott rá okot, vagy belőled fakad a probléma?

Általában mindkettő, de mindkettőn lehet változtatni. A probléma pontos megfogalmazása a legnehezebb sztem.

Teljesen mindegy, hogy mi itt mit ítélünk meg neki, az nem változtat a helyzeteden.

Mondhatnám, hogy ilyet egyszerűen nem tehet, és te ezzel a támogatással elé állhatnál, hogy mások szerint sem oké, ahogy viselkedik. De nem hiszem ez meghatná. Úgyanúgy menne az álmai után.

Vagy mondhatnám, hogy irracionálisan viselkedsz, és ha tényleg szereted, akkor nem állsz közé és álmai munkája közé. De erősen kétlem, hogy ezzel jobb belátásra térnél, és többé nem féltékenykednél.

Tehát mindegy, hogy milyen ideológiát gyártunk mögé, a helyzet adott, és neked meg kell hoznod egy nehéz döntést.

Én szeretek velem lenni és egyébként Ő is velem, ez nyilvánvaló. Nekem az együttlét hiányzik, nagyon. :(

De Ő ennél talán szabadabb lélek, Ő szeret eleve külföldön lenni, világot látni

Hát lehet, hogy nagyon szereti a munkáját.

Pontosan mi rémisztett ebben a helyzetben?

Hát akkor, azon érdemes gondolkodnod, hogy ezt így el tudod-e fogadni, vagy milyen megoldások jöhetnek még szóba, ami mindkettőtöknek belefér.

Ha nincs ilyen, akkor talán jobb külön.

Viszont, ha neked ez így jó, akkor meg maradhat így is. Sztem a bizalom egyébként nem ezen múlik. Nyugi, aki félre akar lépni, vagy lelépni az megteszi, mindegy, hogy mi merre. 1 kapcsolatban sincs semmi garancia az örökkön-örökkére.

""Persze van lehetőség napközben beszélni, hívni egymást de sok esetben ugye az átlagos munkanapok miatt és mivel már jól ismerjük egymást nincs miről beszélni.""

Uhh, ezért tényleg kár lenne lemondania a fickónak a külföldi munkáról. Ha távol nincs miről beszélgetni, gondolom akkor se lenne, ha a másik fotelban ülne.

Na igen. Közel 20 éve vagyunk házasok, és még mindig annyit tudunk vihogni, röhögni, mint két tinédzser.