Vallomások

Lehet, hogy egész héten nem kell mennem dolgozni a coronavírus miatt.... Bezár minden.

Ma tudta meg az állandójellegű tettestársam, hogy tíz éve házas vagyok.

Tegnap este a bevásárlóközpontban maga elé engedett egy helyes pasas. Kicsit flörtöltünk, összemosolyogtunk. Szingliként jólesett a lelkemnek. Azóta eszembe jut a pasi. Pedig valószínűleg kb. nem is látom többé.

Egész egyszerűen 4 éves kor alatt, nem engednék gyereket repülni. Valami borzalom ahogy üvöltenek a szülők hülyesége miatt! Fáj a fülük, unatkoznak és fáradtak! Idegen a légkör nekik! Mi meg szenvedünk, 10 órán keresztül ugyanúgy, mit ők!

Levert vagyok, lázas és napok óta sírok... Egyik felem azt mondja semmi pánik, a másik meg konkrétan már a temetésemet szervezi. Most indulok orvoshoz és folynak a könnyeim...

Elegem van a járdát használó biciklistákból!

Kezd unalmas lenni ez a koronavírusos hiszti!

Több mint egy éve külön vagyunk. Tegnap volt a születésnapja. Elfelejtettem még felköszönteni is. Fura érzés. Lehet már tényleg nem érzek semmit iránta.

Nem tartjuk egymással a kapcsolatot. Ez mindig így volt, így van és így is lesz.

Ha beteg vagyok, esetleg szomorkodom a magány miatt mindig egy mondásra gondolok."Nem kell beszarni, szólt a papagáj a macska szájába."

Városból kisebb településre költözöm a nyáron.

Unom a szerelmes képeslapokat!!!

Kívancsian várom a holnapot. Sorsdöntő lesz (így vagy úgy)

Hagyom, hogy megöleljen. Nem baráti ölelések ezek, erre ma végképp rájöttem. De akármennyire is szeretném, nem mehetek tovább ennél.

Mindig megkérdezem Tőle: szeretsz? Olyan jó hallani.

Szomorú vagyok, mert nagyon beteg az Öcsém és nem tudom meg látogatni, mert nagyon messze lakik. Én meg sajnos Ágfalván a szociális otthonban vagyok. Így csak telefonon és a neten tudom vigasztalni.

Ma nagyon csinos leszek! Frangipáni rakok a hajamba, és megetetem a zsiráfokat, és az oroszlánokat.

Boldogtalan vagyok a kapcsolatomban, pedig megad mindent, de én nem szeretem igazán.

Szerelmes vagyok a mellém rendelt férfiba lassan 5 éve. És nem múlik. Sőt... Egyre erősebb az érzés. 💝

Barátoknak fogadtuk egymást a pasival, de kéthetente max 1x ha beszelünk. Talizni nem is tudunk mert 300km-re lakik, 2hónapja nem láttam. Megbízható pasas, bármit megoszthatok Vele, de nekem ez a kevés kontakt egyre gázabb.

Úgy érzem lenéznek a kollégáim. Én csak a "jó hogy itt ülsz kategória" vagyok...

Mostanában, hogy elmúltam 40, nagyon hiányoznak már a Nagyszüleim. Egyre többet gondolok rájuk!

Nem kaptam ma értékes ajándékot, de eszmeit igen! És ez mindennél többet ér!❤

Kedden lesz a szülinapom. Egy gyönyörű szigeten ünnepelhetem általa. Ma lement a bárba, sörözni, amikor visszajött elmondta, hogy sírt. Boldog, mert ilyen szép családja van. Imád minket, és én tudom, érzem!

Nem szeretem a piros színt, még virágban sem!

Nekem nem jelent semmit a mai nap, úgyhogy nem hiányzik az ajándék, a vacsora, és hasonlók. Viszont az már bosszant, hogy évek óta én gondoskodom az anyja meg a sógornője ajándékairól, mert ők viszont elvárják az ajándékot. Meg se köszönte.

Belenéztem a szemébe és láttam az összes szenvedéseinket előző életeinkből. Másodpercek alatt. Bármi is fog történni ezt a férfit teljes lelkemből szeretni fogom... Amíg a szívem dobog...

Töröltem magam a Facebookról. Az összes rokon úgy néz rám, mint egy Ufóra. Nem értem, miért olyan fontos. Máshol is elérjük egymást.

Nagyon megfáztam. Azon gondolkodom, elmegyek orvoshoz, kiíratom magam és jövő héten itthon maradok.

Szánalmas, hogy 13 évesen nem tud bicajozni fiú létére a párom fia. Szégyellheti magát az anyja, de az apja is.