Vallomások

Ma ünneplem a születésnapomat, teljesen egyedül! Bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem bánom, nagyon jólesik egyedül lenni, jelenleg senki társaságára nem vágyom.

Szeretem! 😊

Tapasztalat, tény és állandóan rácáfolnak, miért?Már unom. A felülbírálással együtt. 😟

Már nincs rám szükségük a gyerekeimnek. Tanácsot, pénzt adni nem tudok, beszélgetőpartnernek sem vagyok jó, hisz én nem vagyok tanult, művelt és okos sem.

Miért nem lépnek ki az emberek a rossz kapcsolatokból? Egyáltalán mikor romlik el egy kapcsolat? Odafigyeléssel, kommunikációval szerintem a legtöbb kapcsolat menthető lenne..., de egy fecske nem csinál nyarat.

Még három hétig nem láthatom. :( De nagyon várom haza! Szeretem! 💚

Miért vágyok ennyire az anyaságra?

Egy picit nehéz a szívem. Ismét lezárul egy fejezet az életemben. Minden vég minden lezárás fájdalmas, de új utak várnak rám és állok elébe, mert elég erősnek érzem magam.

Örömmel olvastam kb. egy évvel ezelőtt, hogy kedvencem végre le akar szokni a dohányzásról. Kétszer írt a témáról, aztán többet nem. Biztosan nem sikerült neki és nem meri bevallani, sajnálom őt.

Jól vagyok. Végre! 😊

Csalódott vagyok és szomorú, hogy a férjem halálával nem is álmodhatok már boldog öregkorról. Mégis, így is, élem tovább az életemet, és nem adom fel semmi áron!

Nem szeretem a gyerekeket. Nem is akarok egyet se. Ez olyan rossz dolog?

Van több fiatal ismerősöm a Facebook-on, akik sajnos már nem élnek, de nincs a profiljuk törölve vagy átállítva emlékoldallá. Páran boldog szülinapot kívánnak nekik évek óta, pedig tele van az oldaluk részvétnyilvánítással. Nem jó érzés látni... 😥

Holnaptól direkt akkor fúrok és hangoskodok, mikor a szomszéd gyerekeknek délutáni alvásideje van, mert az ő anyjuk sem vette figyelembe, hogy ne akkor visítsanak, mikor én meditálnék, jógáznék, befelé figyelnék. Amilyen a mosdó...

Utálom a nyomi embereket, akik sírnak, hogy nincs pénzük, de minden melót nem vállalnak persze el, tanulni meg lusták. Mindenki a maga sorsának a kovácsa.

Sajnálom a szomszéd srácot, elhagyta a felesége és azóta iszik, nem tud rajta túl lenni. Pedig már van mellette Új asszony is. Ma tőlem kért egy üveg bort, azt hazudtam, hogy nincs itthon.

Nagyon ledöbbentem és bizony zokon is vettem, hogy egy lakodalomban külön ültettek a férjemtől, és nem hogy elnézést kértek volna, még flegmán oda is vágták, hogy ugyan már, "kibírjuk!". :(

39 éves vagyok.

Bevallom, hogy megettem két sütit. Közte pedig egy egész tábla csokit. :(

Egy arab fiú engem szemelt ki, hogy segítsek neki migrálni ide Európába. Gondolkodom, hogy tudnék segíteni! El akar venni, hogy eljöhessen ide!

Hűséges vagyok...

Nem fogok elválni, egyszerűen élem a saját életem. A férjem is élje, nem fog érdekelni. Minek kezdjek új kapcsolatot, úgyis mind ugyanolyan vacak lesz egy idő után.

Azt hittem szeret, de csak le akart fektetni... Ő volt az első... Mára már megbánta amit tett, de én nem tudok neki megbocsájtani. Főleg, hogy elmondta a barátainak... Könyörög, hogy szeret és bocsánatot kért sokszor, de nem tudok neki hinni...

Sokat vagyok szomorú...

Nagyon tisztelem azokat az embereket akik szerények, és nem kérkednek a doktori címükkel.

Nincs igényem a szexre. Kiábrándultam a férfiakból. Isten ments, hogy bármelyik is megérintsen.

Bevallom, van olyan vallomás ami mintha nekem szólna. Jó lenne ha így lenne.

Ameddig viszonylag fiatal voltam és mutatós, addig válogattam és nem kellett bárki férjnek. Most 50. évem előtt senkinek sem kellek már, öregnek számítok. Nagyon rossz egyedül, már bárki elvehetne, örülnék neki.

Annak ellenére milyen rossz dolog történt velünk, úgy érzem várja mikor láthat ismét.

Imádom ezt az időt! Visszajött az erőm és az életkedvem!