Vallomások

Rendőr vagyok 21 éve. Egyre kevésbé szeretem a rendőrséget. Mert kiszívja az életerőmet, hogy egyre több a munka, és kevesebb a társadalmi és kormányzati megbecsülés.

Mindig bemártom azokat a férfiakat az asszonynál, akik ismerkedni próbálnak velem annak ellenére, hogy kapcsolatban vagy házasságban élnek. A nőnek joguk van tudni, miféle botrányos alakokkal osztják meg az életüket.

Hétvégén élményfürdőbe készülünk. Anyóst nem akarom magunkkal vinni. Ha jön, nekem akkor semmi kikapcsolódásom nem lesz.

Momentán utálom a rendőrséget!

Rájöttem hogy már nem boldogít hogy ki tudok meghódítani. Meguntam a kalandokat. Nagyon fárasztó mindig más férfit meghódítani Én már csak egyre vágyom, az igazira.

Kiégtem.

El fogok válni. A férjem mindenki előtt leéget, megaláz, csak azzal dicsekszik ő mit csinált mennyit halad előre, és számára csak a szex a lényeg és ha nem kapja meg undorítóan viselkedik velem. Én senki vagyok, csak egy luk 😥

Engem folyton meglopnak.

Egész életemben undorodtam azoktól, akik megcsaljak a párjukat, most mégis ugyanebbe a szituációba keveredtem. Tényleg igaz az, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Szerintem az anyósom neheztel rám, amiért kis óraszámban dolgozom. Tisztességes munkát végzek; a keresetem meghaladja a minimált, mégis akárhányszor találkozunk, arról faggat, hogy megvan-e a "napihúsz" és mikor dolgozom.

Otthon ha véleményt szeretnék nyilvánítani, mindenki megsértődik, de ha másnak van véleménye vagy szeretne /most és azonnal/ arra alázkodjak meg és helyeseljek.

Jövő héten férjhez megyek érdekből. Hiába gazdag és rendes ember, aki imád engem és sosem lesz gondom semmire, a szívem még mindig a tinikori szerelmemé, aki egy egyszerű vasutas.

Aki megcsalja a párját, az nem is ember. Csak egy gonosz, érzéktelen lény.

Tudod, mi a virág? A földnek jósága. És tudod, mi a jóság? A lélek virága :) Mindig bízni kell, mindig legyetek bátrak és kedvesek! Örüljetek a napfénynek, a fecskéknek.Ha szomorúak vagytok, rajzoljatok napocskát és mossatok hajat:) Bejön;)

Nem szeretem a rosszindulatú embereket

Aki odáig süllyed,hogy segítségre vár, nem tudja megoldani egyedül a dolgait, megérdemli a keserű sorsát.

Egy barátom véget vetett az életének, pont az emberek hozzáállása miatt. Sokszor kért segítséget,próbált változtatni de falba ütközött. Én segítettem neki,de sajnos én egyedül kevés voltam.Őrzöm a búcsúlevelét és azon gondolkodom mit tehettem volna.

Bejön a pasi.Minden bátorságomat összeszedve lazán megkérdeztem: elkísér-e fagyizni.Azonnal igent mondott. Jól szórakoztunk, nem történt semmi, de elköszönés után 10perccel írt h jól erezte magát. Ez most randi volt? Nem baj=igen Kukorica=nem

Utálok ismerkedni. Megszokott partnerre vágyom.

Miért éljek, ha itt is csak a rosszat kapom? Nem siránkozom. Szőrnyű az életem, mindent megtettem, hogy ne így legyen, de minden csak rosszabb. Tudom hibás vagyok én is. De mit tehetnék még, ha már mindent megtettem?

Hálás vagyok!

Sokat gondolkodom azon, hogy mindennek véget vetek. Nagyon magányos vagyok. Ha boldog vagyok a családom eléri, hogy ne legyek az. Sosem jó nekik semmi, amit teszek. Senki sem szeret, nincs semmim. Pedig mennyit tettem azért, hogy ez ne így legyen...

Gyűlölnek a szüleim pedig anyagilag és mindenhogy támogatom őket. Elvárják a tiszteletet, de ők nem tisztelnek. Az van, amit a bátyám akar, pedig én és a nővérem csinálunk mindent. Sosem leszek jó nekik...

Nagyon szeretem a barátnőm. Ő életem szerelme. 💚😊

Az egyik lakásom albérletbe van kiadva. Én úgy gondolom, hogy bármikor bejelentés nélkül mehetek az ingatlanba, hiszen az enyém, de a bérlőknek nem tetszik, szóvá tették. Szerintem nincs igazuk, költözzenek el, ha nem tetszik!!

Utálom, hogy a kolléganő élete körül forog a munkahelyen a világ. Házasodik, terhes. Az összes kis bukkanót (lagzi szervezés,nőgyógyász keresés) elszenvedjük vele.Közben meg nem látja,hogy ezek csak apró problémák, a másiknak több van,kevesebb jó jut

Nem szeretem a szőrt.

Amikor sok munkát hoznak az asztalomhoz inkább kimegyek rágyújtani, nem állok neki csinálni.

Volt idő, amikor nagyon negatívan beszéltem a túlsúlyos nőkről, kifejezetten rosszindulattal, csúnya szavakkal. Most eljött az idő és egy családtagom extrém elhízott lett, hirtelen, váratlanul.

Még mindig vágyakozom az exem után, pedig neki is és nekem is van új párom, mikor múlik már el ez az érzés?? :(