Vallomások

Én is nagyon szeretnék egy kutyát, gyerekkorom óta. De amíg nincs saját házunk, nem lehet.

Engem mindenhol megbámultak,így kellett felnőnöm.Már jól ismerem azt a nézést. Bárcsak megtapasztalhatnám, hogy milyen normális emberként élni. Nagyon jól esik, amikor valaki úgy bánik velem, mint bármelyik más emberrel,pedig látja..

Ha extrém módon kilátszana a fogínyem mosolygásnál, inkább sosem mosolyognék kamerák előtt, csak azok nélkül, magamban, otthon, privát eseményeknél. Kamerák előtt megmaradnék a diszkrét, zárt mosolynál.

A férjem állandóan kontroll alatt tart a testsúlyommal, mert sosem elégedett vele.

Beleszerettem egy kiskutyába! Olyan kis cuki! 2 hét és az enyém!! 💖

Megkívántam a füstölt párizsit, és most jól belakmározok belőle.

27 évesen nem szeretnék még gyereket, és nem értem azokat a huszonéveseket, akik fiatalon szülnek.

Az én kollégáimnak is mindig nagyobb a bajuk mint az enyém. Én meghallgatom őket, de ők engem sose kérdeznek, illetve nagyon ritkán.

Zugevő vagyok. :/ Csoki, keksz, nápolyi... nélkülük nem tudnék élni!

A kollégámnak ha fáj valamije, vagy gondja van, látványosan szenved, panaszkodik. Meghallgatom, ő sosem. Igen kemény éven vagyunk túl a férjemmel, ő nem is tudja. Ilyenkor úgy odadörgölném neki, hogy az én problémám sokkal nagyobb, mégsem nyafogok!

Apró likviditási gondom akadt. A pasim, akivel hosszú ideje szakítgatok, egy kb. 6-7-ezres tételt nem volt hajlandó elintézni nekem. (Ő rendelte, és selejtes az áru.) Visszaváltom a repülőjegyet, amit én vettem neki, és elküldöm a visszaigazolást.

Kisbabát várok, akiről hetek óta nem kaptam hírt, jövő héten lesz legközelebb UH. Néha elveszítem a reményt és a hitet, hogy jól van, néha már majdnem lemondok róla, aztán szégyellem magam. A "nem baj" nekem azt jelentené, megértitek.

Nem hittem volna hogy vadidegen ember segít nekem a fiam szülinapjára ajándékkal! Már alig várom hogy lássam a gyermekem arcán az örömöt. Köszönöm te angyal vagy! 😇

Sok vallomás tényleg igaz volt amit kiírtam. De bevallom,sok olyan vallomást is kiírtam,ami nem volt igaz. Szándékosan provokáltam a jónépet, az volt a cél,hogy felháborodást keltsen. Azt akartam,hogy beszéljenek rólam,jót szórakoztam a kommenteken.

Mindig szivat az Élet és már nehezen viselem. Ha nem lenne az az 1-2 ember aki velem van már lehet feladnám

Borzalmas napom van, a munkám is katasztrófa volt, aztán hazaérve összevesztem a párommal, órák óta csak sírok és nem érdekel senkit. Tudom hogy az önsajnálat se segít, de perpill úgyérzem magam, mint akit elütött egy kamion...

Ma nagyon szomorú vagyok. Remélem lesz jobb időszakom is. 😢

Egyre gyakrabban kell felvennem a pléhpofát, ha ismerősökkel beszélgetek, mert egyre kevésbé érdekel más problémája, nyűgje.

Szégyellem a banyapúpomat, nálunk női ágon mindenkinek van sajnos. :(

Ismét összejöttem az exemmel. Most sokkal jobb és másabb minden. Férfiasabbnak látom, mint valaha :)

Most rendeltem magamnak egy cipőt. Vasárnap is kaptam egyet. És előtte héten is. IMÁDOK vásárolni. Mikor tegyem ha nem a fiatal éveimben?! :)

Egész életembe soha nem törődött velem nagyanyám, a legtöbb emlékem vele kapcsolatban olyan, hogy meg akarta nekem mondani, hogy hogy kellene viselkedjek. Most szorulna rám, hogy össze-vissza cipeljem az orvoshoz, meg mindenhova, de nem teszem.

Én is cigiztem még terhes voltam, igaz én csak pár hétig voltam az. De élveztem! Fiatal voltam, buta, nem akartam megtartani, eszemben sem volt!

Imponál, ha rosszindulatú pletykákat hallok magamról, vagy megtudom, hogy más velem s az életemmel foglalkozik, mert ilyenkor látom, hogy más embereknek mennyire unalmas az életük, hogy az enyémben turkálnak.

Nem kifejezetten kedvelem a BMW-t preferáló sofőröket. Nem tartom sokra a közlekedési kultúrájukat, a gesztusaikat, viselkedésüket. Tisztelet a kivételnek! Remélem, nem botránkoztattam meg senkit :)

Ápolt, jó alakú, jól öltözött, finoman sminkelt nő vagyok, úgy vettem észre, hogy vonzónak találnak idegen férfiak is, ahogy minden valamire való nőt. És én nem vagyok odalent csupasz, nem is tetszik úgy. Csak nyírt és szépen formázott az a terület.

Nem merem elmondani a páromnak, hogy terhes vagyok. Nagyon kiborulna.

Terhes vagyok és dohányzok elég sokat. A védőnőnél meg letagadom. Nincs erőm leszokni, gyenge jellemmel áldott meg a sors.

Utálom, ha a buszon vagy vonaton mellém ülnek, főleg ha vannak más üres helyek is és látják, hogy több nagy táskával utazok.

Végre együtt a család. A pici jobban van, most a nagy lett rosszabbul. Majdcsak vége lesz már ennek is. Már nagyon várom! (Köszönöm a sok biztatást!)