Vallomások

Megcsaltam a férjem, és nem tudom eldönteni, hogy bevalljam vagy inkább maradjon minden a régiben.

A covidot két évvel ezelőtt megkaptam, egyetlen dolog tetszett benne: végre el tudtam aludni időben és sokáig tudtam aludni reggel. Minden alvás előtt a köhögéscsillapítót bevettem és a lázcsillapítót is.

Gyűlölöm, sőt kvázi irtózom a vízkőtől.

Nem emlékszem, hogy bevettem-e a gyógyszerem... lehet már más is kéne mellé? :d Na jó nem... azt hiszem csak többet kellene aludnom.

Covid idején az volt a legszebb emlékem, amikor végre én is elkaptam. Végre túlesek rajta.

Kaptak a fiaim a szomszéd nénitől 3 tábla csokit. Mivel számukra nem ismert az elfelezem történet, így a harmadikat megettem míg suliban voltak, és nem szóltam nekik róla.

Mindig elhagyom a szemüvegemet.

Ma senkit nem engedtem az utakon magam elé. Még a buszt is inkább nagyobb ívben kikerültem.

Annyira zavar, hogy főnököm néhány embernek ajánl fel tegezést, másokkal magázódásban marad. Annyira megalázó pl. egy értekezleten...

Október második felére terveztem az "esti műszakot". Ha ott lesz ott lesz, én biztosan nem fogok kezdeményezni. Nem fogok még egyszer ekkora fájdalmat átélni! Ezt mindketten elszúrtuk! Nem érte meg ennyi évet szórakozni egymással! Lesz ami lesz! 🌌💔

Nem értem, miért szeretnék boldog lenni. Le kéne már akadjak erről a gondolatról.

Napi 3 óra utazás a munkába 6 átszállással, 12 órás műszakok sokszor, és persze lekezelő hangnem mindenkitől. Amikor meg szóvá tettem nem értett meg senki...

Elhatároztam, hogy felkutatom a családom eredetét.

Tegnap reggel hat óta ébren vagyok, és még csak most kezdődik a mai nap... energiát kérek!😭😭

Az egyiken képtelen vagyok túljutni, a másik foglalt....

Be kell fejeznem a titkos viszonyomat, ami nagyon fáj.

Soha többet nem fogok panaszkodni, még csak el sem mondom a problémáimat senkinek. Senki nem tudja megoldani helyettem, együttérzés sincs már a legtöbb emberben.

Most olvastam: "Ha van egy kerted és egy könyvtárad, akkor mindened megvan, amire csak szükséged lehet." Hogy ez mennyire igaz! A könyveket mindig is szerettem, a kertet soha, de az utóbbi években ez megváltozott.

Nem szeretem, hogy a Z generációs unokám szerint én egy "búmer" vagyok. Nem vagyok "búmer", hanem a nagyanyja!

Bevallom félek szembenézni a múlttal, lehet látni fogom azt, aki gyerekként bántalmazott engem.

Mentem ma 5,5 km-t. Nem sok, de örülök, hogy sikerült ennyi. Nem akarok minden erőt a munkára tartalékoni, mert azért élni is akarok, nem csak dolgozni és erőt gyűjteni a következő munkanapra.

Nem szeretem, ha probléma adódik (van aki ki szereti?). Viszont nagyon jó érzés, amikor meg tudom oldani, ami az esetek kb. 95%-ában sikerül. 😊 A maradék 5% megoldása azért sikertelen, mert nem rajtam múlik ...

Ma annyi szénhidrátot ettem, hogy szégyen.

Ma van a házassági évfordulónk. Csak 2 előnye van: a jól sikerült gyerekünk és a férjem jó hangzású családneve, sokkal jobb mint a lánykori, örömmel viselem..

Ki van szívva a nyakam is! Garbót kell felvennem, ha a napokban "Úri" helyre kell mennem!

Minden este csinálok banános turmixot, imádom nem tudnék nélküle aludni.

Finomat főztem ebédre, csak nem tudom, mi a neve. Olyan, mint a krumplis tészta, csak tészta helyett nokedli van benne. Tejfölös uborkasalátával, jól ment hozzá.

1 hét a max., amíg kibírom, ha valaki velünk lakik (vendégként), utána szeressem bármennyire is, már máshová kívánom.

Van egy kis kontrollmániám, de kontroll alatt tartom.

Még tavaly nyáron az idősebbik lányom megsértett, amikor együtt nyaraltunk. Azóta sem kért bocsánatot, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Én viszont emiatt enyhén depressziós lettem. 2 hónapig nyáron az unokáim se láttam.