Vallomások

Kórházban vagyok, 2 napja szültem. Reggel mikor belenéztem a pénztárcámba észrevettem, hogy ellopták belőle az összes pénzt. Felháborító, hogy valaki meg tudja ezt tenni.

Minden előjel nélkül egyszer csak elbizonytalanodott, gondolkodási időt kért. Négy napja nem beszéltünk, nem keresett. Belebetegszem...

Ha belegondolok, valahol az is prostitúció, amit én dolgozok. Csak én a szellemi tevékenységemet bocsátom áruba.

Szorongok, olyasmit tudtam meg a férjemről ami bánt. Lehet nem is igaz, de aki mondja állítja, hogy az. De akkor miért nem őszinte velem? Lelkifurdalásom van, nem szeretem már úgy, mint régebben. De úgy érzem, ő sem engem.

Ha létezne az örök fiatalság elixírje tuti meginnám.. 🤔🤔 Nem akarok megöregedni.

A 2023-as év jobbnak mondható, mint a tavalyi. Sokkal többet sportoltam, új recepteket próbáltam ki, sütöttem sokat, rajzoltam egy csomót. Bár nem vagyok elégedett. 2024 remélem a beteljesült álmok és sikerek éve lesz, ami túlszárnyalja ezt az évet.

Szeretem, ha irigykednek rám. Saját erőmből értem el mindent. Bármit, akármit megkapok, amit csak akarok. Én mindig kiöltözöm, felveszek valami flancos szoknyát, rúzst, tudják kivel beszélnek, nem a sarki utcaseprővel.

Szívesen kipróbálnám, milyen nudista strandra menni. Mindig is izgatott a meztelenség és itt korlátlanul kiélhetném eme pajzán vágyaimat. Ádám és Éva is így kezdte.

Az uram ma már az ötödik menetet akarja csinálni velem. De hát várnak a koszos mosatlanok, főzni is kell. Bűntudatom lenne így is a lakás olyan, mint a kupleráj, úgy néz ki. Mondjuk azt mondják, a szex elégeti a kalóriákat, úgyis fogyni akartam.

Szeretem a luxuséletet. Imádok utazni. Kaviárt eszek minőségi borral, whiskey-vel. BMW-től olcsóbb autóba nem vagyok hajlandó beszállni, mit képzelsz? Elvárom, hogy a férfi eltartson engem és ajándékokkal lepjen meg. Én egy úrhölgy vagyok, egy dáma.

Legszívesebben mindennap Azahriah koncertre mennék.

Én egy boldog, kiegyesúlyozott, harmonikus ember vagyok. Szegény többiek, akik ezt nem engedhetik meg maguknak... 🙂

Rosszul vagyok a munka gondolatától is.

Sosem kérkedtem semmivel. Érdekes, most, hogy visszagondolok, inkább mindig kicsinyítettem az érdemeimet az életem során.

A való életben aki nekem tetszik, az vagy foglalt vagy észre sem vesz. Társkeresőzni viszont semmi kedvem, a semmitmondó irkáláshoz arctalanul vagy az igénytelen hazudozókkal találkozni (magasságról, súlyról, korról hazudnak).

Nem bírom a hülyéket és az agresszív embereket. A kettő együtt pedig halálos kombó..

Egy harmonikus, boldog életre vágyom. Még ha ez jelenleg nagyon távolinak is tűnik... Én csak egy normális életet akarok.

Elkezdtem lakkozni a körmöm. Csak olyan színt használok, ami tetszik neki, hogy tetszen neki.

Felmerült bennem, hogy nem én vagyok a depressziós, egyszerűen csak sok a hülye körülöttem.

Nehezen boldogulok az öregekkel. Egyszerre zsarnokok és gyerekek.

Még a világ (szó szerint) másik felén is csak Rá tudok gondolni❤, akkor is ha soha nem tudhatja meg mit érzek, mert soha nem viszonozhatja 😕

Az életem legfőbb tanulsága az, hogy senkire se számíthatok ebben az életemben és hogy senkiben sem szabad megbízni.

Olyan jó lenne, ha megszűnnék létezni. Akkor megszűnne minden gond is. Nem erre az életre vettem jegyet.

Szerelmes akarok lenni.

Nem értem, mi a nagy dolog abban, ha valaki nyomozó, nem kell nagyképűsködni vele. Az is olyan munka, mint többi.

Utálom a rádióban elhangzott zenéket.

Nem szeretem az ilyen segítséget. Csak az időm rabolják, mert főzhetek nekik, de a munkát jobb, ha magam csinálom meg. Igaz, nem volt apa mintájuk. Nem tanította őket senki a baltát, kapát, villát fogni, két lépést előre gondolni. Nem kell fórum!

Néha úgy érzem, hogy egyes nyomozati tevékenységek a fingreszelésről szólnak.

Utálom a munkatársam.

Leghálátlanabb dolog a világon az anyaság. Szívünket, lelkünket beletesszük és mégis mi kapjuk a legtöbb "pofont" a gyerektől.