Vallomások

Soha nem viszonzom a jeleket.

3 hét múlva családi nyaralásra megyünk, ami egyébkén tök jó, mert 6 éve nem voltunk sehol, mégsem várom

Régóta itt vagyok, de még mindig nem értem, valójában mi értelme van az átláthatatlan mennyiségű kutyás-cicás, gif-es, napocskás, jó reggeltes stb. képeslapnak. Ennek egy ezrelékét, ha elküldik.

Marokkó gyönyörű, napfény, 40 fok, forróság 😍

Soha nem sikerül normálisan felbontanom a kávét. Mindig szétszórom.

Meglep, hogy a közbeszédben is már szinte mindenki a Vármegye szót használja.

Már több napja nem kerestem, mióta az utolsó üzenetemre nem reagált. Máskor legalább felhívott. Ez nekem nagyon gyanús.

Szerintem minden vallás és tanítás csak agymosás! Pont hogy nem a boldogság fele visz, hanem megtart egy rettegésbe, illetve egy boldogtalan állapotban!

Lányom vett a tábor előtt túrórudit, de már a táborban van. Nem kockázatok, nem akarom, hogy megromoljon. Megmentettem.

Bosszant, hogy nem tudtam felhívni csak a hangrögzítőn tudtam üzenetet hagyni.

Férfi létemre szoktam fenékre is edzeni.

Nagyon fáj, hogy elmaradt ma a Hollywood Vampires.

Kezdek lefáradni a hőség miatt. Fogy az energiám. Nyár van tudom, de egy pár fokkal lehetne már kevesebb.

Egyre kimerültebb vagyok, amíg kisfiam egész nap mozog és 5 perc alatt kipiheni magát, én pedig 5 perc szaladgálásba elfáradok és egész nap tudnék aludni.

Én Alaszkában szeretnék élni!

Párom elhagyott 37 hetes terhesen. Mindezt egy messenger üzenetben írta meg azóta a telefont se veszi fel.

Csak jégkrémet veszek. Nem veszem meg az 500 Ft/gombóc fagylaltot.

Nem szeretem, amikor egy koncerten a frontember látni akarja a kezeket , majd tapsolok, ha tetszik a zene.

Mindjárt itt a szülinapom. A rokonok majd írnak/felhívnak. Az ismerősök dobnak egy FB üzenetet és ennyi. Évek óta nem volt megünnepelve a szülinapom. Mindig magányosan töltöm és szomorkodva.

Megint elfogott a hiábavalóság érzése. Pedig boldog életem van. Végeredményben olyan az egész, mint egy disztópia. Mintha itt és most a tisztítótűzben lennénk, viszont ugyanez sokaknak meg a pokol.

Ma találtam egy hosszú babakék tüllszoknyát, felpróbáltam, imádtam mint egy hercegnő, újra 20-nak éreztem magam, de lassan 40 leszek. Próbáltam rátukmálni a lányomra, hogy legalább itthon néha felhúzhassam, de nem kérte. Szomorúan visszaakasztottam.

Oligarcha lettem. 😃

Most jöttem rá, hogy én egy nyertes vagyok, mert alezredes a férjem. (A státusz, ugye.) Mondjuk tényleg nyertem vele, de azért, mert egy rendkívül kedves ember, akinek a szemében én vagyok az ideális pár.

Félek az egerektől és a patkányoktól.

Ma megtettem azt, amiről azt gondoltam sosem leszek képes. Még vívódom, hogy jó döntés volt, pedig legbelül tudom, hogy igen.

Utálom, hogy én kapom a "kényes", kiemelt főnöki érdeklődésre számot tartó ügyeket.

3 hét nyaralás után lassan találok vissza a hétköznapokhoz.

Remélem, a sokféle gyógyszer után megszűnik végre a problémám a kétféle újabb gyógyszerrel.

Remélem, nem hazudott, és ma elküldi nekem, amit szeretnék.

Borzasztóan hiányzik, és szeretném vele megbeszélni a dolgokat, de a saját lelki békém érdekében az lesz a legjobb, ha elfelejtem őt és soha többet nem keresem…