Vallomások

Egyre kimerültebb vagyok, amíg kisfiam egész nap mozog és 5 perc alatt kipiheni magát, én pedig 5 perc szaladgálásba elfáradok és egész nap tudnék aludni.

Én Alaszkában szeretnék élni!

Párom elhagyott 37 hetes terhesen. Mindezt egy messenger üzenetben írta meg azóta a telefont se veszi fel.

Csak jégkrémet veszek. Nem veszem meg az 500 Ft/gombóc fagylaltot.

Nem szeretem, amikor egy koncerten a frontember látni akarja a kezeket , majd tapsolok, ha tetszik a zene.

Mindjárt itt a szülinapom. A rokonok majd írnak/felhívnak. Az ismerősök dobnak egy FB üzenetet és ennyi. Évek óta nem volt megünnepelve a szülinapom. Mindig magányosan töltöm és szomorkodva.

Megint elfogott a hiábavalóság érzése. Pedig boldog életem van. Végeredményben olyan az egész, mint egy disztópia. Mintha itt és most a tisztítótűzben lennénk, viszont ugyanez sokaknak meg a pokol.

Ma találtam egy hosszú babakék tüllszoknyát, felpróbáltam, imádtam mint egy hercegnő, újra 20-nak éreztem magam, de lassan 40 leszek. Próbáltam rátukmálni a lányomra, hogy legalább itthon néha felhúzhassam, de nem kérte. Szomorúan visszaakasztottam.

Oligarcha lettem. 😃

Most jöttem rá, hogy én egy nyertes vagyok, mert alezredes a férjem. (A státusz, ugye.) Mondjuk tényleg nyertem vele, de azért, mert egy rendkívül kedves ember, akinek a szemében én vagyok az ideális pár.

Félek az egerektől és a patkányoktól.

Ma megtettem azt, amiről azt gondoltam sosem leszek képes. Még vívódom, hogy jó döntés volt, pedig legbelül tudom, hogy igen.

Utálom, hogy én kapom a "kényes", kiemelt főnöki érdeklődésre számot tartó ügyeket.

3 hét nyaralás után lassan találok vissza a hétköznapokhoz.

Remélem, a sokféle gyógyszer után megszűnik végre a problémám a kétféle újabb gyógyszerrel.

Remélem, nem hazudott, és ma elküldi nekem, amit szeretnék.

Borzasztóan hiányzik, és szeretném vele megbeszélni a dolgokat, de a saját lelki békém érdekében az lesz a legjobb, ha elfelejtem őt és soha többet nem keresem…

Nagyon szexinek tartom a kerékpáros ruhát viselő, fiatal, kisportolt pasikat. 🤩

Lakásfelújítás van nálunk és elegem van abból, hogy az egyik szomszéd állandóan be akar jönni kíváncsiskodni, meg mindenbe beleszólni...!

Nagyon dühös vagyok. Fájdalmat okozott testileg-lelkileg, mégis ő az, aki nem foglalkozik velem, aki haragszik, aki levegőnek néz.

Miért kell mindenkit kérdezgetni, hogy hol, hogy nyaral? Aztán közölni, hogy de itt meg ott bezzeg? Pláne, miért kell a másik pénztárcájában turkálni állandóan? Miből hol mennyiért, drágán vagy olcsón? Nagyon idegesítőek a prolik.

6-an ültünk ma az irodában 23-45 éves korig. Rajtam kívül mind férjnél van, vagy élettársuk van. Csak én lógok ki a sorból. Ez elszomorít.

Idén sem jutunk el nyaralni, szabi nélkül ülhetek egész nap a munkában, egész nyáron pihenés nélkül, pont mint tavaly.

Ismertem egy lányt, aki öregeket elégített ki pénzért. 1xhívtam valamiért és kért h. halkan, mert akinél van most aludt el. Megnéztem fb.-n, most hosszú szőke, sőt anya, visszagörgettem és feltűnően csak az angyali korból van csak posztja.

Kezd elegem lenni abból, hogy az új kolléga folyamatosan versenyezni akar velem.

Olyan rég vártam rá, hogy lefeküdjünk. De hatalmas csalódás volt. Nem igazán indultam be, 3 óra alatt semmi gyönyört nem nyújtott, sőt annyira durva volt, hogy még véreztem is.

Ma megint arra gondoltam egy bizonyos szituációban, hogy majd apa segít. Aztán leesett, hogy apa már nem él. Nagyon nehéz elfogadnom hogy nincs többé.

Nő létemre férfi tusfürdőt vettem magamnak, mert tetszett az illata.

Alacsony fiúba vagyok szerelmes.

Hetekig hallgattam, hogy mennyire akar, mennyire gyönyörű vagyok és kellek neki, hiányzok, velem akar lenni. Rajta kaptam egy hazugságon, mondtam neki, hogy hagyjuk az egészet, meg sem próbálja jóvá tenni. Akkor minden hazugság volt?